Nábrád
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Nábrád | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország |
||
| Régió | Észak-Alföld | ||
| Megye | Szabolcs-Szatmár-Bereg | ||
| Kistérség | Fehérgyarmati | ||
| Rang | község | ||
| Irányítószám | 4911 | ||
| Körzethívószám | 44 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 908 fő (2008. január 1.)[1] +/- | ||
| Népsűrűség | 51,32 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 17,69 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
  Nábrád
|
|||
Nábrád község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Fehérgyarmati kistérségben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Fehérgyarmat várostól 5 km-re fekszik. Három folyó közelsége is szépíti környezetét. A Szamos 200 méterre, a Túr 2 km-re és a Tisza 5 km-re található.[2]
[szerkesztés] Története
Nábrád, a Szamos jobb partján fekvő falu neve 1263-ban Jasztreb fia János nevében tűnt fel először.
1274-ben mint a Nábrádi család birtokát említették az oklevelekben.
1322-ben Apsa unokája János ispán jobbágyait említették, akik miatt János - Miklós nevű testvérével együtt - perben állt a Balog-Semjén nemzetségbeli Mihály fia Mihály ispánnal.
1428-ban a Nápráti család birtoka volt, s nevét ekkor Naprad-nak írták. 1433-ban Baslogsemlyén nemzetség-beli Kállói Lőkös fia Miklós perében került említésre. 1439-ben a Kistarnóczi Szaraczén család királyi adományt kapott a birtok fele részére. 1457-ben Kezy (Kézy) László kap itt részbirtokot, majd 1580-ban Császári Komoróczy János, 1583-ban Rátóti Gyulaffy András kapott itt birtokrészt.
1630-ban Nyáry István is részbirtokos volt itt királyi adomány útján, és 1656-ban Way Péter és felesége Zoltán Anna is kapott itt részbirtokot királyi adomány útján.
A 18-19. században több kisnemesi család: a Rhédey, Botka, Móricz, Szunyogh, Nábrádi, Olcsváry és Füséri családok birtoka.
A 20. század elején a Botka családé, Botka Béla örököseié, akik itt szép kúriát is építettek.
Nábrád határába olvadt az egykori Nagy-Őren település és Gáthi puszta is, melyek azonban a XV. század közepe táján elpusztultak:
Nagy-Őren helység, melyet 1452-ben Nagyewren néven említettek, de az utána következő években valószínűleg elpusztult, mivel többé nincs róla említés.
Gáthi Puszta -n 1423-ban Nábrádi János és Banki Lőrincz kaptak birtokot, melyet tőlül Pyrychei István erőszakkal elfoglalt.
Gáthi pusztáról utoljára 1426-ban van adat, ekkor még a nábrádi nemesek határát is megjáratták, majd nyoma vész, valószínűleg ez is elpusztult.
[szerkesztés] Nevezetességei
- Református templom - középkori eredetű, tégla építésű.
[szerkesztés] Itt születtek
Nábrádon született 1792-ben. 1821-ben Nagyszalontán volt segédlelkész, 1822-től lelkész, 1832-től esperes, 1858-tól püspök helyettes, 1860-tól pedig a iszántúli Református Egyházkerület püspöke. 1870 november 23-án halt meg Debrecenben.
[szerkesztés] Források
- Borovszky Samu: Szatmár vármegye.
- Németh Péter:A középkori Szatmár megye települései a XV. század elejéig ISBN 978-963-7220-63-0
