Zajta
| Zajta | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország |
||
| Régió | Észak-Alföld | ||
| Megye | Szabolcs-Szatmár-Bereg | ||
| Kistérség 2012-ig | Fehérgyarmati | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Kosztya Zoltán Pál (FIDESZ-KDNP)[1] | ||
| Irányítószám | 4974 | ||
| Körzethívószám | 44 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 441 fő (2010. jan 1.)[2] +/- | ||
| Népsűrűség | 48,09 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 9,17 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Zajta
Pozíció Magyarország térképén
|
|||
Zajta
Pozíció Szabolcs-Szatmár-Bereg megye térképén
|
|||
| é. sz. 47,90803°, k. h. 22,79682° | |||
Zajta (németül Saiten)[3]község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a Fehérgyarmati kistérségben.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Csengertől 14 km-re északkeletre a román határ mellett fekszik. A község vasútállomása (a Nyíregyháza–Mátészalka–Zajta-vasútvonal végállomása) az ország legkeletibb vasúti állomása. A vasút egykor Szatmárnémeti és Fehérgyarmat között épült ki, azonban a trianoni határ kettévágta, így Zajta lett a magyar oldalon a végállomás. A Romániához került vonalszakaszt a II. világháború után felszedték. A vasútvonalon a 2009. december 13. és 2010. decembere között szünetelt a személyforgalom.
Nevének eredete [szerkesztés]
Neve a régi magyar Zah személynévből származik, ennek eredete pedig a héber eredetű latin Zacheus személynév.
Története [szerkesztés]
1314-ben Zalyta néven említik először, mint a Gutkeled nemzetség birtokai közé tartozó települést.
Területe ősidők óta lakott, északi határában újkőkori lakógödröket és kézműves tárgyakat találtak.
1314-ben a Gutkeled nemzetséghez tartozó Tiba fia Mihály mester, az Apagyi család őse testvéreivel Lászlóval, Jánossal és Tamással megosztoztak öröklött birtokaikon. Zajta ekkor Tamásnak jutott.
1461-ben nevét már Zaytha-ként írták, birtokosai ekkor a Bekcs és az Atyai család-ok birtoka volt.
1462-ben Atyai András fiú utód nélkül halt meg, birtokát a Rozsályi Kúnok kapták meg, akik 1476-ban megvásárolták a Gachály család birtokrészeit is, és ettől kezdve a rozsályi uradalom-hoz tartozott, s végig annak sorsában osztozott.
1671-ben császári csapatok, s Strassaldo pusztították el, lakói elmenekültek és 1767-ig területe lakatlan puszta volt.
Ekkor Erdőd környékéről németeket telepítettek ide, akik a romos templomot újjáépítették.
Az 1800-as években elején a település birtokosai a Maróthy, Becsky, Morvay, Osváth és Pongrácz családok, majd a későbbiekben az Ujhelyiek is.
Időközben lakosai elmagyarosodtak, így az 1945 utáni kitelepítés csak 26 személyt érintett.
1910-ben 608, túlnyomórészt magyar lakosa volt. Ekkor Szatmár vármegye Szatmárnémeti járásához tartozott.
Népcsoportok [szerkesztés]
2001-ben a település lakosságának 95%-a magyar, 5%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[4]
Látnivalók [szerkesztés]
Szent György tiszteletére szentelt római katolikus temploma 15. századi gótikus eredetű, 1789-ben újjáépítették.
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Zajta települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 8.)
- ↑ Helységnévkönyv adattár 2010 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2010. január 1. (Hozzáférés: 2011. június 14.)
- ↑ http://www.ungarndeutsche.de/de/cms/uploads/Ortsnamen_ungarndeutsche.pdf (Hozzáférés 2013 január 21)
- ↑ A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
Források [szerkesztés]
- Borovszky Samu:Szatmár vármegye.
- Németh Péter: A középkori Szatmár vármegye települései a XV. századig ISBN 978-963-7220-63-0
Kapcsolódó szócikkek [szerkesztés]
|
|||||||
