Zajta
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Zajta | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország |
||
| Régió | Észak-Alföld | ||
| Megye | Szabolcs-Szatmár-Bereg | ||
| Kistérség | Fehérgyarmati | ||
| Rang | község | ||
| Irányítószám | 4974 | ||
| Körzethívószám | 44 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 413 fő (2008. január 1.)[1] +/- | ||
| Népsűrűség | 45,03 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 9,17 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
  Zajta
|
|||
Zajta: község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a Fehérgyarmati kistérségben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Csengertől 14 km-re északkeletre a román határ mellett fekszik.
[szerkesztés] Nevének eredete
Neve a régi magyar Zah személynévből származik, ennek eredete pedig a héber eredetű latin Zacheus személynév.
[szerkesztés] Története
1314-ben Zalyta néven említik először, mint a Gutkeled nemzetség birtokai közé tartozó települést.
Területe ősidők óta lakott, északi határában újkőkori lakógödröket és kézműves tárgyakat találtak.
1314-ben a Gutkeled nemzetséghez tartozó Tiba fia Mihály mester, az Apagyi család őse testvéreivel Lászlóval, Jánossal és Tamással megosztoztak öröklött birtokaikon. Zajta ekkor Tamásnak jutott.
1461-ben nevét már Zaytha-ként írták, birtokosai ekkor a Bekcs és az Atyai család-ok birtoka volt.
1462-ben Atyai András fiú utód nélkül halt meg, birtokát a Rozsályi Kúnok kapták meg, akik 1476-ban megvásárolták a Gachály család birtokrészeit is, és ettől kezdve a rozsályi uradalom-hoz tartozott, s végig annak sorsában osztozott.
1671-ben császári csapatok, s Strassaldo pusztították el, lakói elmenekültek és 1767-ig területe lakatlan puszta volt.
Ekkor Erdőd környékéről németeket telepítettek ide, akik a romos templomot újjáépítették.
Az 1800-as években elején a település birtokosai a Maróthy, Becsky, Morvay, Osváth és Pongrácz családok, majd a későbbiekben az Ujhelyiek is.
Időközben lakosai elmagyarosodtak, így az 1945 utáni kitelepítés csak 26 személyt érintett.
1910-ben 608, túlnyomórészt magyar lakosa volt. Ekkor Szatmár vármegye Szatmárnémeti járásához tartozott.
[szerkesztés] Látnivalók
Szent György tiszteletére szentelt római katolikus temploma 15. századi gótikus eredetű, 1789-ben újjáépítették.
[szerkesztés] Jegyzetek
[szerkesztés] Források
- Borovszky Samu:Szatmár vármegye.
- Németh Péter: A középkori Szatmár vármegye települései a XV. századig ISBN 978-963-7220-63-0
