Nagyhódos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagyhódos
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Észak-Alföld
Megye Szabolcs-Szatmár-Bereg
Járás Fehérgyarmati
Kistérség Fehérgyarmati
Jogállás község
Polgármester Krakkó Adolf (FIDESZ-KDNP)[1]
Irányítószám 4977
Körzethívószám 44
Népesség
Teljes népesség 113 fő (2014. január 1.)[2]
Népsűrűség 14,25 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 7,65 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Nagyhódos (Magyarország)
Nagyhódos
Nagyhódos
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 57′ 43″, k. h. 22° 51′ 00″Koordináták: é. sz. 47° 57′ 43″, k. h. 22° 51′ 00″
Nagyhódos (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye)
Nagyhódos
Nagyhódos
Pozíció Szabolcs-Szatmár-Bereg megye térképén

Nagyhódos község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Fehérgyarmati járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye keleti részén, a Túr mellett fekvő település.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Régi nagyhódosi ház rekonstrukciója az M3 Archeoparkban

Nagyhódos az 1470-es évek előtt a Gachály család birtoka volt. 1470-ben Csató Gergely kapott részbirtokot Magyar-Hodoson. Az 1400-as évek második felében a Rosályi Kún család és a Drágfi család volt birtokosa. 1458-ban Pálfalvi Burián László és Remethey Lőrincz szerezték meg egyes részeit. 1601-ben Mezőszentmiklóssy János nyert rá királyi adományt. A település az 1700-as években tönkrement, még 1791-ben is csak hat rendes gazda lakott benne. A 18. században a Becsky család és rajtuk kívül még a Maróthy család, valamint a Lipcsey, a Rhédey és a Szilágyi családok voltak birtokosai.

Népcsoportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2001-ben a város lakosságának közel 100%-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát.[3]

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Református templom – még a reformáció előtti időkből való gótikus épület volt. Az 1894-ben felvett Historia Domus szerint a templomot 1791-ben renoválták; ugyanez a forrás 1797. évi újjáépítésről is ír. „1829-ben a templomhoz fatorony emeltetett”, 1835-ben „díszes kar épült”. 1848-ban hozzáfogtak a templom javításához és kőtorony építéséhez, mely csak 1894-ben készült el. A templom belső terében csillagokkal díszített egyszínű deszkamennyezet, a neoklasszicista torony felőli – nyugati – oldalon fakarzat, díszes mellvéddel, a déli oldalon falazott szószék és fűrészelt-faragott szószékkorona található.[4]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szatmármegyei helyi munkatársak: Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.  

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Nagyhódos települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 8.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  3. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
  4. Szabolcs-Szatmár megye műemlékei. 2. Szerk. Entz Géza (Budapest : Akad. K., 1987.) p. 292. ISBN 963-05-3683-8; Várady József: Tiszántúl református templomai. 2. (Debrecen, 1991.) p. 764. ISBN 963-00-1460-9.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]