Nagyhalász
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Nagyhalász | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország |
||
| Régió | Észak-Alföld | ||
| Megye | Szabolcs-Szatmár-Bereg | ||
| Kistérség | Ibrány–Nagyhalászi | ||
| Rang | város | ||
| Irányítószám | 4485 | ||
| Körzethívószám | 42 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 5897 fő (2005) +/- | ||
| Népsűrűség | 134,48 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 44,34 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
  Nagyhalász
|
|||
Nagyhalász város Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, az Ibrány–Nagyhalászi kistérségben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
A Közép-Nyírség északi részén helyezkedik el, Nyíregyházától 18 km.-re, Ibránytól 3 km.-re, Kétérköztől 6 km.-re, Dombrádtól 21 km.-re és Vasmegyertől 5 km.-re.
[szerkesztés] Megközelíthető
- Vonattal a MÁV 119-es számú (Nyíregyháza NYK – Kótaj – Buj – Herminatanya – Dombrád) vonalán érhető el.
[szerkesztés] Története
A település az írott forrásokban a 18. század közepén tűnt fel, így a megye egyik legrégebbi településeinek egyike. Nevének népetimológiája a jeles 19. századi költő, Tompa Mihály egyik népregéjéből ismerhető, amelyhez anyagot Nagyhalászból szerzett. A halász és aranyhal című rege szerint a szegény öreg halász, akinek sikerült hálójába keríteni a királylány kedvenc halacskáját, jutalmul a királytól nemesi levelet kapott egész faluja számára, amely attól a naptól kezdve a Halász nevet viseli, és amelynek címerét is két aranyhal díszíti.
Először Halaz néven jelent meg a település. Királyi birtok volt, lakói pedig a király halászai. Az Árpád-korban a szabolcsi vár birtoka lett. A tatárok pusztítása nyomán elnéptelenedett földet IV. Béla a Gutkeled nemzetségnek adományozta 1245-ben. A 14. század közepén a Paksiak őse kapta meg a király adományaként, de fiaitól 1404-ben Zsigmond elvette, és Csapi Andrásnak adta. 1454-ben a Czudarok birtokolták, később a bélteki Drágfiaké lett. Bár a török hódoltság során elnéptelenedett, 1566-ban már ismét Szabolcs vármegye egyik legnépesebb helye volt.
A történelem ezt a várost 1245 körül említi, mikor is IV. Béla király István comesnek adományozta. Eredeti nevét onnan kapta, hogy eleinte csak néhány kunyhóból állt, amelyekben halászok laktak, mivel régen ez a terület a Tisza gyakori kiöntése miatt majdnem mindig víz alatt volt, és nagyon bőséges volt a halállomány is, valamint az Árpád házi királyok idejében a királyi halászok egyik kedvelt főhelye volt. A szabolcsi vár fennhatósága alatt állt.
A Rétköz fennállása idején a falut víz vette körül, szárazon csupán Nyíregyháza és Kemecse felől lehetett megközelíteni. Míg a lecsapolások előtt a népesség fő megélhetését a rétben folytatott állattenyésztés és a halászat biztosította, később a szárazra került jó minőségű talajon a lakosság intenzív földművelésbe kezdett, s a település - annak ellenére, hogy nagy múltú zsákgyára révén ipari üzemmel is rendelkezik - máig megőrizte mezőgazdasági jellegét. A fontos útkereszteződés mentén fekvő Nagyhalász a század elején vasutat - igaz, csak keskeny nyomtávút - is kapott, ami igencsak megkönnyítette a megtermelt mezőgazdasági áruk piacra szállítását. 1993-ban kapta meg a városi rangot.
[szerkesztés] Népcsoportok
2001-ben a város lakosságának 90%-a magyar, 10%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát[1].
[szerkesztés] Nevezetességei
- Nyírvidéki Kisvasút
- Csuha-Kállay Kúria
Eredetileg coft silusú épület. Itt működik a város helytörténeti gyűjteménye. A fellelhető tárgyakat Bozsó István magángyűjteményéből állították ki. Állandó kiállításként megtekinthetjük a kenderfeldolgozás történeténetének tárgyait. Megismerhetjük a Rétközben élő emberek egykori hétköznapjait. Gyönyörű a tárlat petróleumlámpákatbemutató részlege. A gyűjtemény keddtől szombatig tart nyitva 9-17 óráig.
