Szatmárcseke

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szatmárcseke
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Észak-Alföld
Megye Szabolcs-Szatmár-Bereg
Járás Fehérgyarmati
Kistérség Fehérgyarmati
Jogállás község
Polgármester Sarkady Pál István (FIDESZ-KDNP)[1]
Irányítószám 4945
Körzethívószám 44
Népesség
Teljes népesség 1527 fő (2014. január 1.)[2]
Népsűrűség 39,14 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 36,31 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Szatmárcseke  (Magyarország)
Szatmárcseke
Szatmárcseke
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 05′ 09″, k. h. 22° 37′ 52″Koordináták: é. sz. 48° 05′ 09″, k. h. 22° 37′ 52″
Szatmárcseke  (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye)
Szatmárcseke
Szatmárcseke
Pozíció Szabolcs-Szatmár-Bereg megye térképén

Szatmárcseke község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Fehérgyarmati járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye K-i részén, a Tiszahát-on fekvő Tisza-parti település. Nyíregyháza 94 km, Vásárosnamény 29 km, Fehérgyarmat 17 km, Tiszabecs 18 km, Tiszacsécse 11 km távolságra található.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szatmárcseke (Cseke) neve az oklevelekben 1181-ben tűnik fel először, ekkor már virágzó község, saját egyházzal.

1344-ben Nagy Lajos király új adományt adott rá a Kölcseyeknek. A Kölcseyek, melyek Szatmár vármegye egyik ősrégi családja, – IV. Béla király névtelen jegyzője szerint -a Kende családdal egy törzsből OND vezértől, az ETE atyjától veszik eredetüket.

A település nevét 1496-ban Cheke alakban írják, s az Ujhelyi család tagjai nyertek rá királyi adományt. 1507-ben Báthory István és Butkay István, 1515-ben Czégényi Kende Péter, 1516-ban Báthory András szerez itt részbirtokot. 1518-ban Werbőczy Istvánt is a birtokosai közt találjuk, mely birtokot Perényi Istvánnal a dobronyai uradalomért cseréli el. 1520-tól a század végéig Báthory András, a Guthi Országhok és még 9 család birtoka.

1642-ben Kölcsey Péter és Zsigmond kapnak egyes részeire új adományt.

A XVII-XVIII. század-ban a Kölcsey és Kende rokon családokon kívül a gróf Rhédey, Pongrácz, Kisdobronyi Isaák, Gulácsy és más nemes családoknak is van itt birtoka.

A XX. század elején legnagyobb birtokosai: Kende Béla, Kende Elemér örökösei, Kölcsey Gábor, Zoltán.

A település az évszázadok során sokat szenvedett. Török, tatár, német portyázó csapatok dúlták, kolera sújtotta, sokszor szenvedett az árvizektől, 1865-ben pedig majdnem teljesen leégett.

Népcsoportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2001-ben a település lakosságának 97%-a magyar, 3%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[3]

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kölcsey Ferenc fehérmárvány síremléke (légifotó)
  • 1815-től 1838. augusztus 24-én bekövetkezett haláláig itt élt Kölcsey Ferenc költő; itt írta a Himnuszt 1823. január 22-én. A Kölcsey-kúria helyén álló Művelődési Házban emlékszobát rendeztek be a tiszteletére.
  • Az épület előtt áll Kölcsey Ferenc egész alakos bronzszobra, melyet a Himnusz születésének 150., s a költő halálának 135. évfordulójára állítottak fel.
  • Szatmárcsekei Tájház: XVIII. sz-ban épült taposott szalmatetős szegényparaszti lakóház, népi bútorokkal berendezve.
  • Csónak alakú, faragott fejfák sokasága mellett haladva érjük el Kölcsey Ferenc fehérmárvány klasszicista stílusú síremlékét a szatmárcsekei református temetőben.
  • Református templomát a XV. században építették.
  • Római katolikus temploma 1840 táján klasszicista stílusban épült.
  • Cinkefőző verseny
  • Szilvalekvár fesztivál

Ismert emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Szatmárcseke települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 8.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  3. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]