Szatmárcseke
| Szatmárcseke | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Magyarország |
| Régió | Észak-Alföld |
| Megye | Szabolcs-Szatmár-Bereg |
| Kistérség 2012-ig | Fehérgyarmati |
| Jogállás | község |
| Polgármester | Sarkady Pál István (FIDESZ-KDNP)[1] |
| Irányítószám | 4945 |
| Körzethívószám | 44 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1421 fő (2010. jan 1.)[2] +/- |
| Népsűrűség | 39,14 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 36,31 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Szatmárcseke
Pozíció Magyarország térképén
|
|
Szatmárcseke
Pozíció Szabolcs-Szatmár-Bereg megye térképén
|
|
| é. sz. 48° 5′ 9,28″, k. h. 22° 37′ 51,74″ | |
Szatmárcseke község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Fehérgyarmati kistérségben.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye K-i részén, a Tiszahát-on fekvő Tisza-parti település. Nyíregyháza 94 km, Vásárosnamény 29 km, Fehérgyarmat 17 km, Tiszabecs 18 km, Tiszacsécse 11 km távolságra található.
Története [szerkesztés]
Szatmárcseke (Cseke) neve az oklevelekben 1181-ben tűnik fel először, ekkor már virágzó község, saját egyházzal.
1344-ben Nagy Lajos király új adományt adott rá a Kölcseyeknek. A Kölcseyek, melyek Szatmár vármegye egyik ősrégi családja, – IV. Béla király névtelen jegyzője szerint -a Kende családdal egy törzsből OND vezértől, az ETE atyjától veszik eredetüket.
A település nevét 1496-ban Cheke alakban írják, s az Ujhelyi család tagjai nyertek rá királyi adományt. 1507-ben Báthory István és Butkay István, 1515-ben Czégényi Kende Péter, 1516-ban Báthory András szerez itt részbirtokot. 1518-ban Werbőczy Istvánt is a birtokosai közt találjuk, mely birtokot Perényi Istvánnal a dobronyai uradalomért cseréli el. 1520-tól a század végéig Báthory András, a Gúti Országhok és még 9-család birtoka.
1642-ben Kölcsey Péter és Zsigmond kapnak egyes részeire új adományt.
A XVII-XVIII. század-ban a Kölcsey és Kende rokon családokon kívül a gróf Rhédey, Pongrácz, Kisdobronyi Isaák, Gulácsy és más nemes családoknak is van itt birtoka.
A XX. század elején legnagyobb birtokosai: Kende Béla, Kende Elemér örökösei, Kölcsey Gábor, Zoltán.
A település az évszázadok során sokat szenvedett. Török, tatár, német portyázó csapatok dúlták, kolera sújtotta, sokszor szenvedett az árvizektől, 1865-ben pedig majdnem teljesen leégett.
Népcsoportok [szerkesztés]
2001-ben a település lakosságának 97%-a magyar, 3%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[3]
Nevezetességei [szerkesztés]
- 1815-től 1838. augusztus 24-én bekövetkezett haláláig itt élt Kölcsey Ferenc költő; itt írta a Himnuszt 1823. január 22-én. A Kölcsey-kúria helyén álló Művelődési Házban emlékszobát rendeztek be a tiszteletére.
- Az épület előtt áll Kölcsey Ferenc egész alakos bronzszobra, melyet a Himnusz születésének 150., s a költő halálának 135. évfordulójára állítottak fel.
- Szatmárcsekei Tájház: XVIII. sz-ban épült taposott szalmatetős szegényparaszti lakóház, népi bútorokkal berendezve.
- Csónak alakú, faragott fejfák sokasága mellett haladva érjük el Kölcsey Ferenc fehérmárvány klasszicista stílusú síremlékét a szatmárcsekei református temetőben.
- Református templomát a XV. században építették.
- Római katolikus temploma 1840 táján klasszicista stílusban épült.
- Cinkefőző verseny
- Szilvalekvár fesztivál
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Szatmárcseke települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 8.)
- ↑ Helységnévkönyv adattár 2010 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2010. január 1. (Hozzáférés: 2011. június 14.)
- ↑ A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- Szatmárcseke Önkormányzatának honlapja
- Szatmárcseke az utazom.com honlapján
- Légifotók Szatmárcsekéről
- [1]
- Honlap Szatmárcsekéről
Kapcsolódó szócikkek [szerkesztés]
|
|||||||
