Ajak (település)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ajak
Ajak címere
Ajak címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Észak-Alföld
Megye Szabolcs-Szatmár-Bereg
Járás Kisvárdai
Kistérség Kisvárdai
Jogállás város
Polgármester Kerekes Miklós (FIDESZ-KDNP)[1]
Irányítószám 4524
Körzethívószám 45
Népesség
Teljes népesség 3785 fő (2013. január 1.)[2]
Népsűrűség 147,21 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 24,76 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Ajak  (Magyarország)
Ajak
Ajak
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 11′ 01″, k. h. 22° 02′ 54″Koordináták: é. sz. 48° 11′ 01″, k. h. 22° 02′ 54″
Ajak  (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye)
Ajak
Ajak
Pozíció Szabolcs-Szatmár-Bereg megye térképén

Ajak város Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Kisvárdai járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Tiszántúlon, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye északi részén oldalon fekszik. A település egyharmad része a Rétközhöz, kétharmad része a Nyírséghez tartozik. A legközelebbi város Kisvárda (6 km). További közeli települések: Anarcs, Gyulaháza, Nyírtass, Pátroha, Rétközberencs.

Vonattal elérhető a Szolnok–Debrecen–Nyíregyháza–Záhony-vasútvonalon.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egyik legrégibb szabolcsi település, első írásos említése 1270-ből való Ayac. A neve az Ajak családnévből származik. Királyi adományként IV. Béla és V. István révén a kunok telepedtek ide, akik fokozatos beolvadtak a magyarságba. A török hódoltság idején szinte elnéptelenedett, a 18. század-ban szlovákokat, majd Heves megyéből magyarokat telepítettek a faluba. A betelepülők a falu egy-egy különálló részét foglalták el, így 4 falurész alakult ki: Nagyajak (Magyarvég), Faluderék, Kisajak és Tótvég.

A hevesi betelepülők magukkal hozták a dohánytermesztés mesterségét.

A faluban az 19. század-ban kétszer (1831, 1873) is kolerajárvány pusztított.

A közigazgatási és igazságügyi miniszter javaslatára 2013. július 15. napján városi címet kapott.[3]

Népcsoportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2001-ben a település lakosságának 98%-a magyar, 2%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[4]

Hagyományok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település meglehetősen híres népviseletéről. Érdekesség, hogy már a gyermek születésétől kezdődően megvoltak a "szigorú szabályok" az öltözködést illetően, mely a gyermek 4 éves koráig nemtől független volt és természetesen korosztályonként változott, színében egyre sötétebb lett. Ötven év felett már csak feketében jártak. Sajátos ruhaviselési szokás alakult ki a faluban: a nők a hónap négy vasárnapján más-más színű, egyedi szabású ruhát hordtak. Ez alól csak május és október hónapok voltak a kivételt képzőek (vallási okokból). Ez a szokás még az 1960-as években is megvolt. Azonban az ajaki ruhát csak a településen belül hordták. Ha elutaztak valahová, akkor azt az ún. idegenes ruhában tették. A vasárnapi istentisztelet "kötelező" volt. A háziasszonyok és a kisgyermekek kora reggel, a fiatalok és a férfiak 10 óra körül indultak egész utcát betöltő menetükkel a templomba.

Hagyományai vannak-voltak a faluban a szövésnek is. A faluban az ún. retkes, rózsás, szegfűs. csillagos és dülr rózsás minták voltak az elterjedtek, a fehér vászonkendőre piros, zöld és kék színű mintákat szőttek. A faluban az ünnepi kendőt (kakasos és kelyhes minta váltakozva) általában csak kevesen tudták elkészíteni, generációnként egy-két ember.

Ma a hagyományőrzésről a községi óvoda, iskola illetve citera és néptánccsoportok gondoskodnak.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emlékművek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • a második világháborúban elhunyt hősi halottak emlékműve (1989)
  • a település 700 éves évfordulójára készült emlékmű (1993)
  • Millenniumi emlékmű (2000, hivatalos átadás 2001-ben)

A településről eddig megjelent művek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nyárády Mihály: Az ajaki népviselet
  • Muraközi Ágota: Cifrázott pitvarok Ajakon
  • Varga Gyula: Az ajaki leánytánc
  • Kiss Lajos: a A régi rétköz (ajaki dülők)
  • Dr. Ortutay Gyula: Szerelem Ajakon a házaséletig
  • Hegedűs Gusztávné: Ajakról színesen
  • Hasulyó Ferenc: Ajakról az Avas tetejére

Testvértelepülései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Ajak települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 28.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2013. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. január 13.)
  3. A köztársasági elnök 325/2013. (VII. 10.) KE határozata városi cím adományozásáról (pdf). Magyar Közlöny 2013. évi 118. szám, 64033. oldal, 2013. július 5. (Hozzáférés: 2013. július 13.)
  4. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]