Timár
| Timár | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország |
||
| Régió | Észak-Alföld | ||
| Megye | Szabolcs-Szatmár-Bereg | ||
| Kistérség 2012-ig | Tiszavasvári | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Türk János[1] | ||
| Irányítószám | 4466 | ||
| Körzethívószám | 42 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 1342 fő (2010. jan 1.)[2] +/- | ||
| Népsűrűség | 61,50 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 21,82 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Timár
Pozíció Magyarország térképén
|
|||
Timár
Pozíció Szabolcs-Szatmár-Bereg megye térképén
|
|||
| é. sz. 48° 9′ 22,90″, k. h. 21° 27′ 57,96″ | |||
| Timár weboldala | |||
Timár község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Tiszavasvári kistérségben.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Hajdú megyéből átnyúló Hajdúhát kistérség része, a Tisza-folyó mellett, közel (3 km-re) Rakamaz városhoz.
Története [szerkesztés]
A település nevét már 1067-ben említik az oklevelek, mint a szabolcsi várhoz tartozó birtokot, és a várat kiszolgáló tímárok lakhelyét. nevét ekkor még Vense ként írták. Későbbi neve is bizonyára egykori lakóinak tímár foglalkozásából ered.
A falu a tatárjárás alatt valószínűleg elpusztult, mert 1245-ben már csak pusztának nevezik. IV. Béla király a tatárjárás után a Gutkeled nemzetség-ből származó István comes-nak adta.
1347-ben földesurai a Báthoriak voltak, majd Bethlen István, később a Rákócziak, II. Rákóczi György, és II. Rákóczi Ferenc birtoka lett, egészen a Szatmári békéig, és az Ecsedi uradalom része volt.
A Szatmári béke után a kincstáré lett, mely az 1700-as évek vége felé római katolikus, és görög katolikus ruszin telepesekkel népesítette be az akkorra már lényegében újra elpusztult falut.
1800-ban egy nagy tűzvészben a falu majdnem teljesen leégett, de hamarosan újraépült.
A település kincstár tulajdonában maradt egészen 1848-ig, a jobbágyfelszabadítás-ig.
Régi helynevei közül a XX. század elején jegyezték fel: Luka-hát, Péterke-oldal, Godolya, Aranyos, Sváb-út, Csorka, Megyesi-dűlő,Dányi dülő, Bika rét, Butyka part,Miadon part, Mogyorós, Nagy tó, Kistisza, Bagoly-szeg és Vaskapu homok nevét.
Tímár határába olvadt, mára már eltünt település volt: Erkete (Erekcse), melyet egy XV. századi oklevél említ, mint Tímárral szomszédos települést, de a Dl. 1367. évi oklevele Vécse nevű települést is említ Tímár szomszédjaként.
Népcsoportok [szerkesztés]
2001-ben a település lakosságának 97%-a magyar, 3%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[3]
Nevezetességek [szerkesztés]
- Görög katolikus templom - 1795-ben épült.
Vasvári Pál keresztapja, Lupess István, 1821-ig a dorogi esperességbe tagolódó Timár község parókusa is beírta nevét a magyar művelődéstörténetbe: Aranyszájú Szent János liturgiájának első teljes fordítása az ő másolatában őrződött meg.
Híres szülöttei [szerkesztés]
Források [szerkesztés]
- Leleszi Országos llt.
- Anjou Okmánytár
- Diplomatikai levéltár
- Borovszky Samu: Szabolcs vármegye
- Hajdudorogi Főesperesi Levéltár
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Timár települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 8.)
- ↑ Helységnévkönyv adattár 2010 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2010. január 1. (Hozzáférés: 2011. június 14.)
- ↑ A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
Külső hivatkozások [szerkesztés]
Kapcsolódó szócikkek [szerkesztés]
|
|||||||
