Timár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Timár
Timár címere
Timár címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Észak-Alföld
Megye Szabolcs-Szatmár-Bereg
Járás Nyíregyházi
Kistérség Tiszavasvári
Jogállás község
Polgármester Türk János[1]
Irányítószám 4466
Körzethívószám 42
Népesség
Teljes népesség 1327 fő (2014. jan 1.)[2]
Népsűrűség 61,50 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 21,82 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Timár (Magyarország)
Timár
Timár
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 09′ 23″, k. h. 21° 27′ 58″Koordináták: é. sz. 48° 09′ 23″, k. h. 21° 27′ 58″
Timár (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye)
Timár
Timár
Pozíció Szabolcs-Szatmár-Bereg megye térképén
Timár weboldala

Timár község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében,a Nyíregyházi járásban (Tiszavasvári kistérségben).

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Hajdú megyéből átnyúló Hajdúhát kistérség része, a Tisza-folyó mellett, közel (3 km-re) Rakamaz városhoz.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település nevét már 1067-ben említik az oklevelek, mint a szabolcsi várhoz tartozó birtokot, és a várat kiszolgáló tímárok lakhelyét. nevét ekkor még Vense ként írták. Későbbi neve is bizonyára egykori lakóinak tímár foglalkozásából ered.

A falu a tatárjárás alatt valószínűleg elpusztult, mert 1245-ben már csak pusztának nevezik. IV. Béla király a tatárjárás után a Gutkeled nemzetség-ből származó István comes-nak adta.

1347-ben földesurai a Báthoriak voltak, majd Bethlen István, később a Rákócziak, II. Rákóczi György, és II. Rákóczi Ferenc birtoka lett, egészen a Szatmári békéig, és az Ecsedi uradalom része volt.

A Szatmári béke után a kincstáré lett, mely az 1700-as évek vége felé római katolikus, és görög katolikus ruszin telepesekkel népesítette be az akkorra már lényegében újra elpusztult falut.

1800-ban egy nagy tűzvészben a falu majdnem teljesen leégett, de hamarosan újraépült.

A település kincstár tulajdonában maradt egészen 1848-ig, a jobbágyfelszabadítás-ig.

Régi helynevei közül a XX. század elején jegyezték fel: Luka-hát, Péterke-oldal, Godolya, Aranyos, Sváb-út, Csorka, Megyesi-dűlő,Dányi dülő, Bika rét, Butyka part,Miadon part, Mogyorós, Nagy tó, Kistisza, Bagoly-szeg és Vaskapu homok nevét.

Tímár határába olvadt, mára már eltünt település volt: Erkete (Erekcse), melyet egy XV. századi oklevél említ, mint Tímárral szomszédos települést, de a Dl. 1367. évi oklevele Vécse nevű települést is említ Tímár szomszédjaként.

Népcsoportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2001-ben a település lakosságának 97%-a magyar, 3%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[3]

Nevezetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Görög katolikus templom - 1795-ben épült.

Vasvári Pál keresztapja, Lupess István, 1821-ig a dorogi esperességbe tagolódó Timár község parókusa is beírta nevét a magyar művelődéstörténetbe: Aranyszájú Szent János liturgiájának első teljes fordítása az ő másolatában őrződött meg.

Oktatási intézménye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A községben működik a Szabolcsvezér Általános Iskola, mely a Szabadság út 57. szám alatt található.

Híres szülöttei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Timár települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 8.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  3. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Leleszi Országos llt.
  • Anjou Okmánytár
  • Diplomatikai levéltár
  • Borovszky Samu: Szabolcs vármegye
  • Hajdudorogi Főesperesi Levéltár

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]