Jobbágyfelszabadítás

Magyarországon többször kérdés volt a jobbágyfelszabadítás, Már a Rákóczi szabadságharc óta. Széchenyi István Hitel című munkájában tárgyalja, hogy miért lenne szükség ezen intézkedésre. Az 1830-as évekre ugyanis nyilvánvalóvá vált, hogy a jobbágyság, mint rendszer nem működőképes. A jobbágyi robot nem hatékony, és a jobbágyfelszabadítással, bár a nemesség egy része jelentős mennyiségű földet is veszítene, mégis létrejönne egy szabad munkavállalói réteg, valamint ezt az ősiség törvényének eltörlésével kombinálva a magyar nemesség ismét vállalkozóvá válhatna, hiteleket kaphatna és az ország egy gyorsabb gazdasági növekedés és előremutató társadalmi változás útjára léphetne. Kossuth Lajos 1848 február 22-én felolvasott követeléseiben is megfogalmazza a jobbágyfelszabadítást (persze azonnali állami kárpótlással egybekötve). Érdekes, hogy bár ez megtörténik, a jobbágyok elégedetlenek maradnak, mert 60% közülük földdel nem rendelkező zsellér volt, akiken csak a földosztás segíthetett volna, viszont azt a kormány kijelentette, hogy erre csak és kizárólag a szabadságharc után kerülhet sor.

Az állami kárpótlásra végül sor került, de közel sem olyan mértékben, mint ahogyan arra a nemesség számított, csak késve és csak részletekben, így a kárpótlás nem teljesítette be a hozzá fűzött reményeket.