Csaholc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csaholc
Csaholc címere
Csaholc címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Észak-Alföld
Megye Szabolcs-Szatmár-Bereg
Járás Fehérgyarmati
Kistérség Fehérgyarmati
Jogállás község
Polgármester Dr. Al-Syed Isam (FIDESZ-KDNP)[1]
Irányítószám 4967
Körzethívószám 44
Népesség
Teljes népesség 544 fő (2013. január 1.)[2]
Népsűrűség 25,89 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 19,35 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Csaholc  (Magyarország)
Csaholc
Csaholc
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 59′ 08″, k. h. 22° 43′ 45″Koordináták: é. sz. 47° 59′ 08″, k. h. 22° 43′ 45″
Csaholc  (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye)
Csaholc
Csaholc
Pozíció Szabolcs-Szatmár-Bereg megye térképén
Csaholc weboldala

Csaholc község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Fehérgyarmati járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye keleti részén, a Szatmári-síkság erdőháti részén fekvő település. Vásárosnamény 18 km, Császló 13,5 km, Gacsály 9 km, Kisnamény 6 km, Vámosoroszi 5 km távolságra található.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csaholc és környéke ősidők óta lakott helynek számít,környékén késő bronzkori leletek (sarló, karperec, lándzsa, tokos-balta, kard, csengődísz, bronzöv-töredék) kerültek elő.

Már a 14-15. században jelentős község volt. Nevét 1418-ban Chahowcz, 1446-ban Chaholcz, 1462-ben Chahocz alakokban írták.

A település ősi földesurai a Matucsinayak voltak, 1387-ben azonban hűtlenség miatt birtokaikat a Rozsályi Kúnok, Báthoryak és a Szántai Petőfiek kapták, kikről aztán az egész birtok leányágon a Báthoryakra szállt. A Matucsinayak 1395-ben birtokuk egy részét újra visszakapják, de 1436-ban újra hűtlenségbe estek, ekkor az ő részük is a Báthoryaké lett. 1425-ben Báthory István, Rosályi Kún László és Jakab Matucsinay Domokos és Miklós birtoka lett, s ugyanekkor határát is megjárják, s külön-külön megjelölik határneveit is: Gymszomoga erdő, Esztergant-erdő, Kerekrakattya-hely, Kalna-bokor hely, Formasrakattya, Karthon-erdő, Domankus földe, -pataka forrás, Maythapataka erdő, Sárvyze folyó elnevezésekkel.
A 16. században a Báthoryak mellett a Rozsályi Kúnok és a Drágfiak birtokosok a településen.
A 17. században nagyrészt a Rozsályi uradalomhoz tartozik, melyre 1652-ben Rosályi Kún István új királyi adományt nyer rá. 1662-ben a falu református templomában tartották a megyegyűlést.

A 19. század-ban a Darvay, Morvay, Gáspár, Domahidy, Ajtay, Simándy, Kállay, Végh, Radnóczy, Istvándy, Német, Ernyey, Csakay, stb. családoknak van itt része. A 20. század elején az Isaák és Vállyi családok a birtokosai.

A falu lakosságának fő megélhetési forrása ma is a mezőgazdaság. A rendszerváltás előtt itt működő termelőszövetkezet az idők folyamán részvénytársasággá alakult át, s ma a legnagyobb munkáltatók közt tartják számon. Az itt működő volt állami gazdaság területén pedig szabadtartásos szarvasmarhatenyésztés folyik, mely szintén több helyi lakosnak biztosít munkát.

A falu infrastruktuális ellátottsága folytán az ivóvíz a lakások 80, a gázellátásnál 52, a szennyvízvez. kiépítése a lakások 43%-ánál van kiépítve. A telefon, kábeltelevíziós szolgáltatás ugyancsak biztosított a településen.

Népcsoportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2001-ben a település lakosságának 72%-a magyar, 28%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[3]

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Református temploma 1828 és 1867 között épült, romantikus stílusban, 2002-ben állították helyre.

Az első és második világháborúban elesettek emlékművét 1992-ben állították fel a templomkertben.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Csaholc települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 29.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2013. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. január 13.)
  3. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]