Kispalád

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kispalád
Kispalád címere
Kispalád címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Észak-Alföld
Megye Szabolcs-Szatmár-Bereg
Kistérség 2012-ig Fehérgyarmati
Jogállás község
Polgármester Magyar Sándorné (FIDESZ-KDNP)[1]
Irányítószám 4956
Körzethívószám 44
Népesség
Teljes népesség 526 fő (2010. jan 1.)[2] +/-
Népsűrűség 31,42 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 16,74 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kispalád  (Magyarország)
Kispalád
Kispalád
Pozíció Magyarország térképén
Koordináták: é. sz. 48,02160°, k. h. 22,84016°
Kispalád  (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye)
Kispalád
Kispalád
Pozíció Szabolcs-Szatmár-Bereg megye térképén
é. sz. 48,02160°, k. h. 22,84016°

Kispalád község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Fehérgyarmati kistérségben.

Tartalomjegyzék

Fekvése [szerkesztés]

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye keleti részén, az ukrán határ közelében fekvő település. Nyíregyháza 112 km, Fehérgyarmat 29 km, Tiszabecs 14 km, Kölcse 12 km, Sonkád 8 km, Botpalád 2 km távolságra található.

Története [szerkesztés]

Kispalád, a hajdan Paládságnak nevezett terület három falujához tartozott (Kispalád, s az Ukrajnába került Nagypalád és Botpalád).

Hajdan a Csaholyiak uradalmának palágysági részéhez tartozott. Egészen a család fiúágának kihalásáig a Csaholyiaké volt. Az 1400-as évek közepén a Csaholyiakon kívül részbirtoka volt itt még a Hont-Pázmány nemzetség-ből származó Ujhelyi család tagjainak is. Az Ujhelyi családból származó II. György neje a Káta nemzetség-ből származó Csernavodai Zsuzsánna volt. 1453-ban Ujhelyi György részbirtokos volt Kispalád-on és Darnó községben is.
1545-1549-ben Paládot a fiúsitott Csaholyi lányok kapták. A 16. században a Csaholyi uradalom szétbomlásakor a Briberi Melith és a Radnóczi Petrichevich családoké lett, majd kamarai birtok, s a szatmári várhoz tartozott, még 1696-ban is.

A 18., a 19., és a 20. században gr. Barkóczy, gr. Teleki, gr. Károlyi, Kállay, Szerdahelyi, Longer, Taikly, Becsky, Török, Angyalossy, Bakos, Jeney, Hunyadi családok birtoka.

Fényes Elek tört. geográfiájában így ír a községről:" A földje mint Botpaládé, sárga agyagos, itt-ott homokos, kaszálóin sásos széna terem, sok rétje, derék. Éger erdeje meglehetős. A Túr és a Tisza vizei járják áradáskor. 777 lakosa van. Teleki gróf a Túr vizén ékes, s jövedelmes malmot bír."

Népcsoportok [szerkesztés]

2001-ben a település lakosságának 92 %-a magyar, 8 %-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[3]

Nevezetességei [szerkesztés]

Kispalád félig felújított neogótikus református temploma
  • Református templomát a XV. században építették, gótikus stílusban. A templomot 1815-ben villámcsapás érte, leégett, majd a tűzvész után helyreállították. 1903-ban új templom építését határozták el, ami 1910-ben készült el. Az építkezés során a régi templom tornyát beépítették az új templomba, a mostani egy szinttel magasabb a régi toronynál. A neogótikus templom mostani romos állapotában is elbűvölő látványt nyújtó, harmonikus megjelenésű épület. Belső terét a falakból kiugró pilléreken nyugvó, bordák közé öntött boltozatos mennyezet fedi. A torony felőli nagykar két pilléren nyugszik, míg a templom másik végében, a kiskarzaton található az 1915-ben készült orgona. A déli oldal közepén lévő szószéket és a vele egybeépített Mózes-széket Szabó Sándor szatmári faszobrász készítette. A templom tornyában lévő két harangot Szlezák László öntötte 1927-ben Budapesten.[4]
  • Műemlék jellegű Angyalosi Bertalan-féle csűr, és népi építészetű lakóház a Fő-utcán találhatók.

Természeti értékei [szerkesztés]

Kispaládot a Túr és a Palád patak öleli körbe, s tőle délnyugatra a Paládi erdő és a Klastrom erdő tölgy, szil, kőris és akácos egybefüggő tömbje. Az erdő a Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzethez tartozik.

Jegyzetek [szerkesztés]

  1. Kispalád települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 29.)
  2. Helységnévkönyv adattár 2010 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2010. január 1. (Hozzáférés: 2011. június 14.)
  3. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
  4. Várady József: Tiszántúl református templomai. 2. (Debrecen, 1991.) p. 689. ISBN 963-00-1460-9; Varázsos tájak: A Felső-Tisza vidék (Nyíregyháza : Sóstó Fejlesztési, Beruházási és Vállalkozási RT., 1997.) p. 109-110.

Külső hivatkozások [szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek [szerkesztés]