Kispalád
| Kispalád | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Régió | Észak-Alföld | ||
| Megye | Szabolcs-Szatmár-Bereg | ||
| Kistérség 2012-ig | Fehérgyarmati | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Magyar Sándorné (FIDESZ-KDNP)[1] | ||
| Irányítószám | 4956 | ||
| Körzethívószám | 44 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 526 fő (2010. jan 1.)[2] +/- | ||
| Népsűrűség | 31,42 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 16,74 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
| Koordináták: é. sz. 48,02160°, k. h. 22,84016° | |||
| é. sz. 48,02160°, k. h. 22,84016° | |||
Kispalád község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Fehérgyarmati kistérségben.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye keleti részén, az ukrán határ közelében fekvő település. Nyíregyháza 112 km, Fehérgyarmat 29 km, Tiszabecs 14 km, Kölcse 12 km, Sonkád 8 km, Botpalád 2 km távolságra található.
Története [szerkesztés]
Kispalád, a hajdan Paládságnak nevezett terület három falujához tartozott (Kispalád, s az Ukrajnába került Nagypalád és Botpalád).
Hajdan a Csaholyiak uradalmának palágysági részéhez tartozott. Egészen a család fiúágának kihalásáig a Csaholyiaké volt. Az 1400-as évek közepén a Csaholyiakon kívül részbirtoka volt itt még a Hont-Pázmány nemzetség-ből származó Ujhelyi család tagjainak is. Az Ujhelyi családból származó II. György neje a Káta nemzetség-ből származó Csernavodai Zsuzsánna volt. 1453-ban Ujhelyi György részbirtokos volt Kispalád-on és Darnó községben is.
1545-1549-ben Paládot a fiúsitott Csaholyi lányok kapták. A 16. században a Csaholyi uradalom szétbomlásakor a Briberi Melith és a Radnóczi Petrichevich családoké lett, majd kamarai birtok, s a szatmári várhoz tartozott, még 1696-ban is.
A 18., a 19., és a 20. században gr. Barkóczy, gr. Teleki, gr. Károlyi, Kállay, Szerdahelyi, Longer, Taikly, Becsky, Török, Angyalossy, Bakos, Jeney, Hunyadi családok birtoka.
Fényes Elek tört. geográfiájában így ír a községről:" A földje mint Botpaládé, sárga agyagos, itt-ott homokos, kaszálóin sásos széna terem, sok rétje, derék. Éger erdeje meglehetős. A Túr és a Tisza vizei járják áradáskor. 777 lakosa van. Teleki gróf a Túr vizén ékes, s jövedelmes malmot bír."
Népcsoportok [szerkesztés]
2001-ben a település lakosságának 92 %-a magyar, 8 %-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[3]
Nevezetességei [szerkesztés]
- Református templomát a XV. században építették, gótikus stílusban. A templomot 1815-ben villámcsapás érte, leégett, majd a tűzvész után helyreállították. 1903-ban új templom építését határozták el, ami 1910-ben készült el. Az építkezés során a régi templom tornyát beépítették az új templomba, a mostani egy szinttel magasabb a régi toronynál. A neogótikus templom mostani romos állapotában is elbűvölő látványt nyújtó, harmonikus megjelenésű épület. Belső terét a falakból kiugró pilléreken nyugvó, bordák közé öntött boltozatos mennyezet fedi. A torony felőli nagykar két pilléren nyugszik, míg a templom másik végében, a kiskarzaton található az 1915-ben készült orgona. A déli oldal közepén lévő szószéket és a vele egybeépített Mózes-széket Szabó Sándor szatmári faszobrász készítette. A templom tornyában lévő két harangot Szlezák László öntötte 1927-ben Budapesten.[4]
- Műemlék jellegű Angyalosi Bertalan-féle csűr, és népi építészetű lakóház a Fő-utcán találhatók.
Természeti értékei [szerkesztés]
Kispaládot a Túr és a Palád patak öleli körbe, s tőle délnyugatra a Paládi erdő és a Klastrom erdő tölgy, szil, kőris és akácos egybefüggő tömbje. Az erdő a Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzethez tartozik.
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Kispalád települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 29.)
- ↑ Helységnévkönyv adattár 2010 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2010. január 1. (Hozzáférés: 2011. június 14.)
- ↑ A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
- ↑ Várady József: Tiszántúl református templomai. 2. (Debrecen, 1991.) p. 689. ISBN 963-00-1460-9; Varázsos tájak: A Felső-Tisza vidék (Nyíregyháza : Sóstó Fejlesztési, Beruházási és Vállalkozási RT., 1997.) p. 109-110.
Külső hivatkozások [szerkesztés]
Kapcsolódó szócikkek [szerkesztés]
|
|||||||

