Gemzse
| Gemzse | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Régió | Észak-Alföld | ||
| Megye | Szabolcs-Szatmár-Bereg | ||
| Járás 2013-tól | Vásárosnaményi | ||
| Kistérség 2012-ig | Vásárosnaményi | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Varga Sándor (FIDESZ-KDNP)[1] | ||
| Irányítószám | 4567 | ||
| Körzethívószám | 45 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 853 fő (2011. jan 1.)[2] +/- | ||
| Népsűrűség | 60,37 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 13,60 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
| Koordináták: é. sz. 48,13964°, k. h. 22,19474° | |||
| é. sz. 48,13964°, k. h. 22,19474° | |||
Gemzse község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Vásárosnaményi kistérségben.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Az Északkelet-Nyírség középső részén található, Vásárosnaménytól 11 km-re nyugat-északnyugatra, Kisvárdától 15 km-re délkeletre.
Története [szerkesztés]
Bár neve személynévi eredetű, mégis későn, a XIV. század második felében tűnt fel, az oklevelekben először 1347-ben: Konaki Péter fia István Gemzse felét, "„melyben egy Szent Bertalan tiszteletére fából épült kápolna áll”, más birtokaival együtt eladta 2500 fr-ért Kállai László fiainak. A Kállayak még a század végén is birtokolták.
1426-ban a Losonczy, 1440-ben pedig a rozsályi Kún és a Kusalyi Jakcs család is birtokosa volt.
A Károlyi család itteni birtoklását 1444-ben említik először az oklevelek. A birtoklás jogcímét Károlyi Bertalanné Kölcsei Miklósi Krisztina hozománya adta.
Úgy látszik, ekkor már egy korábban elpusztult falu – Csókatelek – is hozzá tartozott.
A 16. század elején Károlyi István itteni birtokát Perényi Gábornak, Károlyi Lanc László pedig Drágffy Jánosnak adta el, de 1530-ban János király a Ferdinándhoz pártolt Kenderessy László itteni birtokrészét Károlyi Lanc Zsigmondnak adományozta, így a család birtoklása nem szűnt meg.
A 16. század közepén kis népességű hely lehetett, mert 1556-ban 13 tizedfizető háztartása alapján 65-70 lakója volt.
Ibrányi Ferenc alispán itteni birtokrészét a megye segítségével szerezte, ezért a halála után Szabolcs megyére szállott birtokát a közgyűlés határozata szerint a megye nótáriusa kapta meg. Azonban özvegye, Lónyay Katalin még 1628-ban is rendelkezett egy telek felett.
A jogcím az volt, hogy Ibrányi Ferenc feleségének gemzsei jobbágyait nászajándékba kötötte le, és fiúörökös nélkül történt halála után leányai, Tatay Istvánné, Bornemissza Lászlóné Chernel Pálné és a Péchy családbeliek osztoztak ezen az örökségen.
A Károlyi család ez időben itteni részeit ősi örökségnek tartotta, és ezért csak a fiági leszármazottak osztoztak rajta. 1827-re a gróf Károlyi család megszerezte a falu felét. A jobbágyfelszabadítás idején 737 lakosa volt, és földesurai a Károlyi és a Petry család kivételével teljesen kicserélődtek.
Népcsoportok [szerkesztés]
2001-ben a település lakosságának 96%-a magyar, 4%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[3]
Nevezetességei [szerkesztés]
- A község ék alakú, hajdani piacterén áll a többször felújított, műemlék fa harangtorony, melyet a hajdani toronyépítő jándi paraszt ács Kakuk Imre épített 1789-ben tölgyfából. Jellegzetessége: A környék többi fa harangtornyától különbözik: nincs fenn kerengője. Érdekessége: csak faanyagot használtak hozzá, nemcsak az építéshez, de az összeszereléséhez is.
- 2001. november elsején avatták fel az első és második világháború áldozatainak emléket állító, a szatmárcsekei csónak alakú fejfákat idéző emlékművet.
Az emlékmű tölgyfából lett kifaragva, a lábazata terméskő, ide került az áldozatok nevét tartalmazó márvány emléktábla. Az emlékmű szintén a toronykertben kapott méltó helyet.
Jegyeztek [szerkesztés]
- ↑ Gemzse települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 29.)
- ↑ Helységnévkönyv adattár 2010 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2010. január 1. (Hozzáférés: 2011. június 14.)
- ↑ A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
Külső hivatkozások [szerkesztés]
Kapcsolódó szócikkek [szerkesztés]
|
|||||||

