Hodász

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hodász
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Észak-Alföld
Megye Szabolcs-Szatmár-Bereg
Kistérség Mátészalkai
Jogállás nagyközség
Polgármester Nagy János[1]
Irányítószám 4334
Körzethívószám 44
Népesség
Teljes népesség 3349 fő (2013. január 1.)[2]
Népsűrűség 125,03 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 26,49 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Hodász  (Magyarország)
Hodász
Hodász
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 55′ 10″, k. h. 22° 11′ 58″Koordináták: é. sz. 47° 55′ 10″, k. h. 22° 11′ 58″
Hodász  (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye)
Hodász
Hodász
Pozíció Szabolcs-Szatmár-Bereg megye térképén

Hodász nagyközség Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Mátészalkai kistérségben.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A megye keleti részén, Nyírbátor és Mátészalka között található település.
Kántorjánosi 5 km, Őr 10 km, Nyírmeggyes 8 km, Mátészalka 13 km távolságra található.
Megközelíthető a 471-es főúton.
Vonattal a Debrecen–Nyírbátor–Mátészalka- vagy a Nyíregyháza–Nyírbátor–Mátészalka–Zajta vonalon.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Hodász név magyar eredetű, a falut egykor királyi hódvadászok, hódászok lakták.(Szab.Szatm.53., FNESz.)

A település másik neve Hetény volt. Ezt a középkor első századaiban használták a Hodász név mellett. A Hetény is magyar eredetű helynév. A vele kapcsolatos magyarázatok szerint:A Hetény helynevek elterjedése azt a látszatot kelti, hogy valamilyen szétszórt etnikumhoz köthető, tehát törzsnévi jellegű elnevezés. A mások puszta személynévi eredetűnek tartják.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A falu neve a Váradi Regestrum-ban 1219-ben tűnik fel Hetény (Heten) néven. Megtelepülése a 10-11. század-ban történt. Lakossága a korai középkorban az itteni gyepű nyilasaiból és a király hódászaiból állt. A környék sok kis élővízében élő hódok vadászata tehát a várispánság külön népelemének adott foglalkozást.

1272-ben V. István király e birtokot Álmos fia Kopasz Miklós János testvérével e birtokukról lemondanak, és Kántorjánosi István fiainak 40 márkáért átengedik. Így 1272-ben már az utóbbiak osztoznak tulajdonjogán, végül a szomszédos Jánosiak szerezték meg maguknak.

A középkorban a három faluból álló Kántor uradalomhoz tartozott.

Mint királyi népek között igen gyakran, Hodászon is Árpád-házi szent tisztelete élt: itt Szent Imre herceg-nek volt nagy kultusza. 1332-1336 között említik is a falu Szent Imre tiszteletére emelt templomát (Maksai 147).

Régi tulajdonosai a várispánság előkelőbbjei közül kerültek ki, akik külön adománylevél nélkül birtokolták a falut.

1416-ban Kántor Bálint fel akarta méretni határát Jánosi és Kisjánosi (Iklód) felől, de az Iklódy család tiltakozott ellene. 1419-ben a család egyik tagját, Istvánt egyházi átokkal sújtották, emiatt kénytelen volt birtokát elzálogosítani. Ártatlansága azonban kiderült, és az őt vádoló testvéreit marasztalták el. 1450-ben hodászi Kántor Luca megkapta az őt megillető leánynegyedet a hetényi pusztával együtt.

A 15. században birtokosai gyakran változtak.

1539-ben a Jánosi és Kántor családok új adományt kapnak a falura a királytól.

A későbbi századokban ismét több birtokos osztozott Hodász területén (Borovszky 78, 85.), de a helyi tehetősebb gazdák tulajdonába is egyre több föld jutott.

Egy feljegyzés szerint 1879. június 29-én sáskajárás pusztított Hodászon.

A 20. század első évtizedeiben a falu társadalmi és gazdasági életében nagy szerepet játszottak a helybeli zsidó családok. Boltokat nyitottak, kóservágóhidat létesítettek, kereskedői ide szállították a környéken felvásárolt borjúkat. Hodász 20. századi történetének legszomorúbb fejezete is a zsidósághoz kapcsolódik: 1944-ben negyven családot deportáltak a községből (Liszkay 43.).

Hodász 1945 után sokat fejlődött: több középület (üzlet, étterem, iskola, templom, Tüzép-telep ) és új lakóház épült a területén. 1967-70 között kertészeti technikum kihelyezett osztálya működött a faluban. Lakói főleg mezőgazdaságból élnek, de sokan eljárnak a faluból a közeli városba, Mátészalkára és a távoli városokba is dolgozni.

A falunak vasútja is van, itt vezet el a Mátészalka-Debrecen, illetve a Mátészalka-Nyíregyháza közötti vasútvonal. A környező falvakkal, és Mátészalkával is sűrű autóbuszjárat köti össze.

Hodász határában találhatóak Ruszka, Martoni , Radalf és Koppánytelke elpusztult középkori falvak helyei is:

Ruszka[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ruszka neve 1357-ben tűnik fel, mint Radalf szomszédja (pr.Ruszka). Maksai szerint puszta, illetőleg telek a Jánosi-uradalom határában. 1454-ben Hodász és Parasznya közötti határjárásban is említik az egyik részét (Rwzkalapossa). Keleti szláv telepítésre valló földrajzi név. A ruska "orosz" szó vált falunévvé(Szab.Szatm.53.) Az elpusztult falu emlékét a határ északi részén fekvő Ruszka nevű dűlő őrzi.Bizonyára errefelé volt a hajdani település is. Borovszky Kántorjánosinál szól róla.

Martoni[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Martoni neve 1357-ben tűnik fel mint Radalf szomszédja Hodász és Ruszka között Martuny-ként írva.

Egy 1445-ös oklevél szerint pedig Hodász és (Kántor-) Jánosi határain belül feküdt. A falu a 14. századnál nem keletkezhetett sokkal korábban.

A nevét viselő, ismeretlen származású család birtokából mint puszta került a Vajaiak, Rohodiak és Kántorok kezére (Maksai 174). A Szab.Szatm. – bizonyára okleveles adatok alapján – úgy tartja, hogy a név olvasata bizonytalan: Martoni és Mártoni egyaránt lehet. A lakosság azonban a határ északnyugati szélén fekvő dűlőt ma is Martoni néven ismeri, így nyilvánvalóan ez volt a hajdan ezen a tájon fekvő falunak a neve is.

Radalf[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hodász határában, vagy környékén kereshető Radalf falu helye is.

Neve 1272-ben Hodász határjárása során tűnik fel: nevét ekkor Rodolphi' alakban írják. Egy 1357 évi oklevél szerint Ruszkával, Martonival és Hodásszal határos.

Az egykori falut a beregi Macsolai család Radalf nevű tagja alapította a 13. század-ban.

1279-ben már kialakult falu volt. Pusztulása a középkorban kezdődött, és a 15. század eleje után nincs róla több adatunk.

Lakói magyarok voltak. (Maksai 198.) – Puszta személynévből való településnév. (Szab.Szatm.71.) Az elpusztult falunak az élő névanyagban nincs nyoma.

Koppánytelke[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A falu határában kereshető Koppánytelke helye is.

A telekhely neve 1411-ben tűnik fel Koppanteleke néven, amikor Zsigmond király többek között e birtokot is új adományként Jánosi Mihály fiainak, valamint Lóránt fia Istvánnak adja.

Egy 1445-ös oklevél szerint Hodász és Jánosi (ma Kántorjánosi) határain belül feküdt. – Egykori birtokosáról nevezték el.

A Koppány személynév a türk kapyan ~ kapan törzsnévvel azonos (Maksai 162, Szab.Szatm. 53.).

Az egykori falunak a mai névanyagban nincs nyoma. Borovszky Kántorjánosinál közli.

Népcsoportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2001-ben a település lakosságának 85%-a magyar, 15%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[3]

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Református templom: gótikus stílusban épült a 16. században
  • Kisnemesi kúria (Komoróczy-kúria)
  • Római katolikus templom, épült Csaba László tervei szerint 1973 körül
  • Görög Katolikus Cigánytemplom, épült Csanády Gábor tervei szerint 1995-ben
  • Görög Katolikus templom, épült Csanády Gábor tervei szerint 1997-ben

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Hodász települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 29.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2013. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. január 13.)
  3. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]