Beregsurány

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Beregsurány
Beregsurány címere
Beregsurány címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Észak-Alföld
Megye Szabolcs-Szatmár-Bereg
Járás Vásárosnaményi
Kistérség Vásárosnaményi
Jogállás község
Polgármester Herka István (FIDESZ-KDNP)[1]
Irányítószám 4933
Körzethívószám 45
Népesség
Teljes népesség 635 fő (2014. január 1.)[2]
Népsűrűség 39,69 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 16,00 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Beregsurány (Magyarország)
Beregsurány
Beregsurány
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 09′ 40″, k. h. 22° 32′ 40″Koordináták: é. sz. 48° 09′ 40″, k. h. 22° 32′ 40″
Beregsurány (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye)
Beregsurány
Beregsurány
Pozíció Szabolcs-Szatmár-Bereg megye térképén
Beregsurány weboldala

Beregsurány község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Vásárosnaményi járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Beregsurányba a 4127-es számú úton juthatunk el. A magyar–ukrán nemzetközi közúti átkelőhely a 41. sz. főútvonal északi oldalán fekszik, Nyíregyházától kb. 70 km-re északkeletre.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Bereg előtag a hajdani Bereg megyéhez való tartozást jelöli, a Surány személynév alapja talán a szláv Su ran családnév, de lehet az ótörök cur méltóságnév is.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A települést 1911-ig csak Suránynak nevezték. Az egykori Nagy és Kis jelzővel megkülönböztetett falvakból olvadt össze, ősi lakhelye volt a Surányi családnak, amely a Káta nemzetségből származó 1216 táján élt Rafael comes Gábor nevű fiától származott.

1272 körül a Bereg megyei Surányt a Káta nemzetségből származó Rafael fia Gábornak Tamás nevű fia - a Lázári család őse - V. István királytól kapta mint magvaszakadt birtokos faluját.

1280-tól Aladár (Mihály fia), és Gábor fia, Tamás között erőszakos birtokviszály dúlt.

1299-ben a Várdaiak birtokolták az Egyházassurány néven említett települést.

Az 1345-ben birtokosként jegyzett Surányi János és fia, Tamás, Kisvárdai Jánossal a Márok és Surány közti határ iránt perlekedett. Nagy- és Kissurányt a 14. század-ban a Nagysurányi, Kissurányi, Medgyes és Barabási Csépán családok birtokolták.

1496-ban Kissurányt már praediumként, vagyis puszta telekként jegyezték fel. 1567-ben a tatárok Nagysurányt feldúlták, felégették és a lakosságot elhurcolták.

1648-ban birtokosukul említik az oklevelek Telegdi Istvánt, Perneszi Gábort, Lónyay Menyhért özvegyét, Ujfalusi Zsigmondot, Perényi Zsigmondot és Gábort, Barkóczi Gábort és Dessewffy Ádámot.

1651-ben beiktatták fiúsítás folytán Bornemissza Katalint (Kállay Ferenc, utóbb Perényi György özvegyét) és általa utódait, valamint Sályi Istvánt és nejét, Fuló Zsuzsannát.

1729-ben beiktatták Ludányi Bay Istvánt, Mihályt és Évát a surányi és más részekbe, valamint 1807-ben Bay Istvánt. 1822-ben birtokolt itt Bay Károly és József, 50 év múltán Bay Ferenc, József és Erzsébet, Bay Györgyné, báró Uray Gyula, Lónyay Gábor és Eötvös Jenő, akiknek „ízléses kastélyaik” voltak itt.

(Az eredetileg Nógrád megyei Bay család a 17. században házasság útján telepedett meg Surányban, de családfőit már a 14. században említik Bereg vármegye „jeles férfiai” között. Különösképp Bay Mihály /1685/ alispánt, aki Thököly Imrével elhagyta az országot, s vele együtt Ázsiában élt, javait azonban testvére, András kapta meg. Thököly végrendeletében egy nemes udvart hagyományozott Bay Mihálynak M. Szigeten, melyet tőle II. Rákóczi Ferenc váltott be, ebben az okmányban felsorolta Bay Mihály Zrínyi Ilonának és Thököly Imrének tett hű szolgálataival szerzett érdemeit.)

Bereg vármegye katonai leírói 1782–25 között mocsaras, magastörzsű, némi bükkel, nyírfával elegyes bozótos tölgyerdőt találtak a településnél. Az utak és rétek nagyon mocsarasak voltak, jó szénát csak a legközelebbi település, az Asztély melletti ritka erdőben lehetett gyűjteni. A falutól keletre elágazott az országút, a Munkács felé vezető, elég kemény talajú, az erdőben meglehetősen széles épp Surány előtt ment el. A falun átmenő Beregszászra vitt, a harmadik, a Váriba vezető az állapota miatt kevéssé volt forgalmas, a Tarpáról jövő országút viszont esős időben az erdőben elég rosszul volt járható.

Fényes Elek Geographiai szótárában (1851) Surányt magyar-tót faluként találjuk Bereg vármegyében, 617 lakossal, erdeje igen sok, földje termékeny volt. A 30 év múlva kiadott Bereg vármegyei monográfiában magyar helységnek írták a Tiszaháti járásban a naményi országútnál, 104 lakóházzal, 686 lakossal és 2630 holdnyi területtel. (Sík határában gyakran találtak őskorinak mondott bronzleleteket; így 1879-ben báró Uray Gyula földjén egy bögrében több mint 40 bronz karperec és egy lándzsa került napvilágra. A Mic pataknál egykor erősség, valószínűleg földvár feküdt, amelyet Várszegnek neveztek. A 13. század-ban Bereg vármegye alsó szélén Surány és Márok táján volt Pázmányfölde település, amely első birtokosáról, Hunt-Pázmánról kapta a nevét.)

Helytörténeti érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyszőlősi Mihály egyházi szakíró a XVII. század második felében itt volt római katolikus lelkész.

Bay György 1792-ben született a településen, 1815-ben testőr lett. Bécsi tartózkodása során ismerkedett meg Kisfaludy Károllyal és hatására verselni kezdett. 1820-ban hazaköltözött, levelezett Kazinczyval is, a költészet mellett műfordítással is foglalkozott.

Népcsoportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2001-ben a település lakosságának közel 100%-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát.[3]

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Rákóczi u. 2. sz. alatt álló műemlék református templom-ról 1299-ből maradt fönn az első feljegyzés, akkor még valószínűleg fatemplom lehetett, hiszen a jelenlegi kőből épült a XIV. század második felében. A síkmennyezetes hajó és a sokkal alacsonyabb, bordás keresztboltozatú szentély gótikus stílusú, a szentély sarkaihoz kívülről kétosztású pillérek támaszkodnak. A nyugati hajóteret fakarzat foglalja el, a csúcsos diadalív fölött az 1715-ös évszám olvasható. Az északi fal meszelése alatt középkori falképek rejtőznek.

Az ülőfülke 14. századi, a berendezés, köztük a kő szószék faragott hangvetővel 18. századi, népies barokk díszítésű.

A templomot 1715-ben és 1779-ben is javították, 1828-ban Bay Károly táblabíró a kegyúri székek előtt készíttette el a családi kriptát.

A templom tornya és előépítménye XIX. századi, a háromszintes torony legfelső szintjén négy félköríves ablak van. Az órapárkányos sisak minden oldalán zsalus ablakocskát láthatunk.

A faluba vezető út bal oldalán, az Árpád u. 115. sz. alatt kellemes látvány fogadja az arra járót. A beregi részen ritka barokk kúriák egyike a műemlék jellegű volt Bay-kastély. A manzárdtetős, magas lábazaton álló kúriát a stílusjegyei alapján a 18. század végén, illetve a XIX. század elején emelhették. A Bay család építtette, amelynek a XVII. század utolsó harmadában már fa udvarháza állt Surányban. Sokáig a helyi önkormányzat óvodája működött benne, 2006-ban teljes felújításon esett át, így jelenleg még üresen áll.

A Rákóczi utca 1. sz. alatt, nagy parkban látható a műemlék jellegű volt Uray-kastély. Az épületet a Uray család építtette a 19. század közepén stílusban. A földszintes épület utcai és udvari homlokzatán a négyoszlopos oszlopcsarnokot háromszögű oromzat zárja le. Külsejében és belsejében is egyszerű kiképzésű, romantikus részletekkel. A helyi önkormányzat tulajdona, jelenleg a polgármesteri hivatal működik benne.

A második világháborús emlékmű a Uray-kastély parkjában (amelyet Bárókertnek hívnak) látható. A községben egyébként helytörténeti magángyűjtemény is van.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hajdu-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIV: Zám és monostora a falu első elnéptelenedéséig (Módy György)
  1. Beregsurány települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 28.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  3. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]