Kígyós
| Kígyós (Кідьош) | |||
 | |||
| Keresztelő Szent János-templom | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Ukrajna | ||
| Terület | Kárpátalja | ||
| Járás |
| ||
| Község | Beregszász község | ||
| Rang | falu | ||
| Alapítás éve | 1332 | ||
| Irányítószám | 90243 | ||
| Körzethívószám | +380 03141 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 895 fő (2001) +/- | ||
| Magyar lakosság | 781 | ||
| Népsűrűség | 688,46 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 115 m | ||
| Terület | 1,3 km² | ||
| Időzóna | EET, UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 48° 13′ 05″, k. h. 22° 41′ 51″Koordináták: é. sz. 48° 13′ 05″, k. h. 22° 41′ 51″ | |||
 Kígyós
Pozíció Kárpátalja térképén
| |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kígyós témájú médiaállományokat. | |||
Kígyós (ukránul Кідьош (Kigyos / Kid'osh), korábban Зміївка (Zmijivka / Zmiyivka)) falu Ukrajnában, Kárpátalján, a Beregszászi járásban.
Fekvése[szerkesztés]
Beregszásztól 4 km-re északkeletre, a Szernye-mocsár déli partján fekszik, önálló község 2001 óta.
Nevének eredete[szerkesztés]
Nevét a Kígyós patakról kapta, amely mellett fekszik.
Egy falubeli monda a név eredetéről: Élt egyszer egy remete a Szernye-mocsár mellett, a lányával Rózsikával. Rózsika nagyon szerette a virágokat, így a remetekunyhót teleültette velük. Mikor egy nap a virágait locsolgatta, arratévedt egy vitéz. Szívesen fogadták őt, és elmesélte hogy a sereg itt tart pihenőt a közelben. Ettől kezdve mindig megjelent a kunyhóban. Szép lassan szerelmesek lettek egymásba, Rózsika és a vitéz. A legény megígérte, hogy feleségül veszi.
Aztán a sereg sátorbontásba kezdett, eljött a búcsúzás ideje. Rózsika mindent feldíszített, mindennel készen volt. Eszébe jutott, hogy leszakít még pár rózsaszirmot, a rózsafáról, mikor aztán megmarta a kígyó. Rózsika összeesett és meghalt.
Na innen a Kígyós név a legenda szerint.
Története[szerkesztés]
Kígyós nevét 1332-ben Kykos néven említette először oklevél, de a település ennél jóval régebben keletkezett.
A falu az egykori Szernye-mocsár déli partjára települt.
Kígyós eleinte királyi birtok volt, majd 1364-ben a beregszászi domonkos szerzetesek kapták meg adományként. A 16. században említik őket, mint Kígyós birtokosait.
1557-ből való a helység pecsétnyomója is.
A falu birtokosai a 17. századtól a Perényi család tagjai és a Forgáchok, majd a 19. századtól a Károlyi család tagjai voltak.
Kígyós lakossága a Reformáció idején református hitre tért át. 1540-ben vették át a katolikus templomot, 1595-ben már virágzó gyülekezetként említették.
1910-ben 446, túlnyomórészt magyar lakosa volt, ma 968 lakosából 850 (90%) a magyar. A trianoni békeszerződésig Bereg vármegye Tiszaháti járásához tartozott.
Nevezetességek[szerkesztés]
- Református temploma 13. − 14. századi, a faluszéli dombon épült, egykor kolostor is állt mellette. 1590-ben lett a reformátusoké. 1657-ben tűzvész rongálta meg, a 18. század középén és 1827-ben újították fel. 1911-ben 14. századi freskókat fedeztek fel benne. Fa harangtornya 18. századi.
- Ardói-hegy nyúlványai − festői szépsége révén a környék kedvelt kirándulóhelye.
Híres kígyósiak[szerkesztés]
- Bakó Olga − a Beregi szőttesek készítője, a népművészet mestere
- Derceni Ibolya − a Beregi szőttesek készítője, a népművészet mestere
- Margitics László − kályhásmester
- Orosz György − a környéken és Kárpátalján is elismert kályhamester
Források[szerkesztés]
- Németh Adél: Kárpátalja (Panoráma 1991) ISBN 963 243 7241
