Beregdéda
| Beregdéda (Дийда) | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Ukrajna |
||
| Terület | Kárpátalja | ||
| Járás | Beregszászi járás | ||
| Alapítás éve | 1353 | ||
| Irányítószám | 90234 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 2013 fő (2002)[1] +/- | ||
| Magyar lakosság | 1607 | ||
| Népsűrűség | 958,57 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 110 m | ||
| Terület | 2,1 km² | ||
| Időzóna | EET, UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Beregdéda
Pozíció Ukrajna térképén
|
|||
| é. sz. 48° 13′ 08″, k. h. 22° 34′ 28″ | |||
Beregdéda (ukránul Дийда (Déda / Deyda) korábban Дідове (Gyidove / Didove), oroszul Дедoвo (Gyedovo)): falu Ukrajnában, Kárpátalján a Beregszászi járásban. Mezőhomok tartozik hozzá. Ma 1932 lakosából 1747 a magyar.
Tartalomjegyzék |
Fekvése[szerkesztés]
Beregszásztól 5 km-re nyugatra fekszik.
Története[szerkesztés]
1353-ban Deda néven említik először, neve személynévi eredetű. Területe ősidők óta lakott. Határában halomsírok találhatók. A Kirva nevű puszta helyén kisebb földvár nyomai látszanak. Református temploma 13. századi, a középkorban megyegyűlések színhelye volt. 1566-ban a tatárok dúlták fel a falut. A templom 1556-óta a reformátusoké, 1774-ben és 1903-ban felújították és átalakították. Tornya 17. századi. 1910-ben 898 lakosából 896 magyar volt. Ebből 274 görög katolikus, 495 református, 75 izraelita volt.
A trianoni békeszerződésig Bereg vármegye Tiszaháti járásához tartozott.
Emlékművek[szerkesztés]
Első világháborús emlékmű[szerkesztés]
A falu központjában található az az emlékmű, melyet az első világháborúban elesett lakosok emlékére állíttatott a falu. Ezt az emlékművet 1923-ban állították fel.
Mivel a falu lakossága fel szerették volna újítani, felmerült, hogy áthelyezzék a temetőbe. Az idősebbek kérésére eredeti helyén hagyják, mert az emlékműnek „lelke van ott”. Egykor itt gyülekeztek a háborúba induló regruták, tehát ott látták utoljára a családtagjaik. A helybéliek elmondása szerint a 70-es évek elején, az akkori tanácselnök lángvágóval távolított el egy kis márványtáblát. A táblán ötsoros idézet áll:
„Legyen lobogó láng e kőből,
Mely égre tör hőseink szívéből.
Hamvaszd el a turáni átkot,
Ó, szent szeretet,
Jöjjön el országod!”
2005. október 30-án a KMKSz helyi alapszervezete megemlékezést tartott az emlékműnél. A szervezet vállalta, hogy felújítja. A meghívottakat és az egybegyűlteket Juhász Katalin, a KMKSz Beregdédai Alapszervezetének elnöke és Egressy István, a helyi tanács elnöke köszöntötte.
Az emlékművet 82 évvel ezelőtt a hős katonák családja, hozzátartozói állították Szabó Sándor falubíró kezdeményezésére. A forgalmas közút melletti mementó az évek során többször megrongálódott. Az emlékmű helyreállításának költségeit egy jótékonysági rendezvény bevételéből, a helyi görög katolikus egyházközség adományából és egyéni hozzájárulásokból teremtette elő az alapszervezet. A felújítás során visszaállították a márványtáblát is.
Az ünnepségen részt vett Kovács Miklós, a KMKSz elnöke, Bakancsos László, KMKSz Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke. Orosz István atya panachidát végzett, a jelenlévőkkel együtt imádkozott a hősök lelki üdvéért. A könyörgési szertartás végén Isten nevében megáldotta és felszentelte az emlékművet.
Az emlékművön ez olvasható:
A világháborúban elesett HŐSI HALOTTAK EMLÉKÉRE 1914-1918
A hősi halottak nevei:
Legyen emlékük áldva és megőrizve az utókor számára
Második világháborús emlékmű[szerkesztés]
A temetőben emlékmű őrzi a második világháborúban elesett 21 dédai lakosnak a nevét, illetve a sztálini terror 43 áldozatának emlékét.
A falu lakossága 1944-ben 1100 lélek volt.
1944. november 18-a a beregdédaiak számára szintén gyásznapként van nyilvántartva.
Ezen a napon fegyveresen kísérték az életerős férfiakat a szolyvai táborba.
Halavács József feljegyzéséből értesülhetünk arról is, hogy a gyermekeiket rajongásig szerető édesapa a haláltáborban rokonára sógorára bízza gyermekei otthoni megsegítését, nevelését, amikor a járványos betegség miatt úgy érzi, hogy életének utolsó percei meg vannak számolva.
És a rokonszerető sógor szerencsésen hazatérve a táborból mindenkor, minden körülmények között eleget tett ennek a kérésnek… Sok özvegy édesanya így is csak kínkeservesen tudta felnevelni szeretett gyermekeit, de sok édesanya is meghalt a reá nehezedő teher alatt…
1945. július 4-én a helyhatóság által összeállított listák szerint 159 férfi (1900-1926 közti születésűek) az ismert okok miatt nem tartózkodott a faluban.
Az 1.sz. listán 88 név van feltüntetve, akiket hadifogolyként vettek számba.
A 2.sz. listán lévők korábban katonaként vonultak be (71 férfi), bővebb információval az adatgyűjtők sem rendelkeznek.
A szovjet GULAG-okon meghaltak névsorát néhai Halavács József, KMKSz beregdédai alapszervezet akkori titkára állította össze az életben maradtak segítségével.
Negyven mezőhomoki és beregdédai férfi pusztult el ártatlanul a sztálini lágerekben.
A II. világháborúban 27-en hősi halált haltak.
Sztálini terror áldozatainak emlékműve[szerkesztés]
1991. november 21-én emlékművet avatott a beregdédai és mezőhomoki áldozatok tiszteletére, melyen a következő nevek olvashatók:
„Hiába kérded mi volt vétkük a halott fogoly nem felel.”
Az ártatlan élni akarók örök emlékére a beregdédai és mezőhomoki utókor nevében
A különleges bíróság egy beregdédai születésű férfit is elítélt: Besenyei Alekszandr Georgijevics, aki 1887-ben született.
1945. december 22-én ítélte el a Kárpátontúli Ukrajna különleges bírósága, Kárpátontúli Ukrajna Néptanácsának 1944. december 18-ai dekrétuma alapján. Rehabilitálva 1990. március 5-én.
2005. november 18-án a felújított emlékműnél megemlékezést tartottak.
Ez szent liturgiával kezdődött, majd emlékezők átvonultak a temetőben lévő II. világháborús emlékműhöz.
Az újraavatáson Gajdos Ilona, a helyi gazdakör titkára köszöntette az egybegyűlteket, vendégeket / Zubánics László, az UMDSz OT elnöke, Szentgyörgyi Lajos elnöki főtanácsadó ( HTMH és MeH), Gajdos István, az UMDSz elnöke/.
Források[szerkesztés]
Külső hivatkozás[szerkesztés]
|
||||||||
