Asztély
 |
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölés szükséges az ellenőrizhetőség érdekében. Ez önmagában nem minősíti a tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása igaz. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
| Asztély (Астей) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Ukrajna |
| Terület | Kárpátalja |
| Járás | Beregszászi járás |
| Rang | falu |
| Alapítás éve | 1378 |
| Irányítószám | 90250 |
| Körzethívószám | +380 3141 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 677 fő (2002)[1] +/- |
| Népsűrűség | 407,59 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 113 m |
| Terület | 1,661 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Asztély
Pozíció Ukrajna térképén
|
|
| é. sz. 48° 10′ 08″, k. h. 22° 35′ 51″ | |
Asztély (ukránul Астей [Asztej]) község Ukrajnában, Kárpátalján, a Beregszászi járás déli részén, Beregszásztól 6 kilométerre, közvetlenül a magyar határon. A falu határában 1988 óta működik határátkelő, amely mára nemzetközivé vált.
Tartalomjegyzék |
Története[szerkesztés]
Asztély a Tisza árterén helyezkedett el, ezért komolyabb település nem alakulhatott ki itt egy darabig. A község első említése 1378-ból való a Macsolai család birtokaként. A 14 – 15. században Búlcsúi, a Lónyai, a Lipóczi, az Újhelyi, a Tarnóczi, a Mathuznai, a Perényi és a Telekdi családok uradalmának részét képezte.
A reformáció során a település a református hitre tért át. 1708-ig a község Beregsurány filiárja volt, majd önálló egyházzá alakult. 1763-ban a gyülekezet korábbá fatemplomát megújította, majd 1829-ben új kőtemplomot épített.
A trianoni békeszerződésig Bereg vármegye Tiszaháti járásához tartozott, majd Csehszlovákiához került. 1938 és 1944 között ismét Magyarországhoz tartozott, ezután a Szovjetunióhoz került.
A 20. század pusztítása közül messze a legnagyobb számban a sztálini terror érintette a települést. Az elhurcolt lakosság kétharmada (43 fő, a falu lakosságának mintegy 10%-a) vált biztosan a szovjet terror áldozatává.
1958-ban Mocsolához csatolták a falut. Majd 1988-ban határátkelőt kapott, amely az első jelentősebb beruházásnak számított a falu szovjet történetében. Ukrajna 1991-es függetlenedését követően a nagyrészt Beregszászra ingázó lakosság hirtelen állás nélkül maradt, amely következtében megindult az elvándorlás Ukrajna belső területei és Magyarország felé.
2003-ban önállósult a község, népességszáma stabilizálódott.
Népesség[szerkesztés]
A népesség nagy része magyar nemzetiségű és református vallású. A település lakóinak többsége máshol keres állást, elsősorban Beregszászon, vagy Magyarország bármely részén.
Gazdaság[szerkesztés]
A helyben dolgozó lakosok legnagyobbrészt a mezőgazdaságból élnek. A jellemző termesztett növények a gabona mellett a zöldségek (paprika, uborka), de az állattartás (sertés, szarvasmarha) is jelentős. A településen található határátlépő a munkalehetőség mellett terepet biztosít a falu vendéglátóhelyeinek működésére.
Testvérvárosai[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
Külső hivatkozások[szerkesztés]
|
||||||||
