Károlyi család

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A nagykárolyi Károlyi család grófi címerének egyik változata

A nagy-károlyi gróf Károlyi család (18. század előtti másik írásmódja Károly) egyike az ősi magyar főnemesi családoknak. A Kaplon nemzetségből (Kond vezér második fiának leszármazottaitól) származott, amely a honfoglaláskor nyerte birtokait, köztük Kaplonyt, ahol a nemzetség ősi monostora állott, és a közelében fekvő Nagykárolyt (Nagy-Károly) is, amelyről a Károlyi család a nevét kapta.

Története[szerkesztés]

A Szatmár megyében letelepedett nemzetség az idők folyamán több családra oszlott: Bagossy, Csomaközy, Vetéssy, Vaday és Károlyi családokra.

A terjedelmes Kaplon nemzetség Károlyi ágának első oklevelekből ismert őse János, ennek fia Simon (Simon comes), ennek fiai Péter és Eudus voltak.

Az 1342-ben született Urdung András fiai, Simon, Miklós, Mihály és II. Eudus vagy Marhard.

II. Eudus fiai Mihály, Miklós, László és András, akik közül a két utóbbi már a Károlyi családnévvel szerepel, és akik 1387-ben Zsigmond királytól pallosjogot és a megyei hatóságtól való függetlenséget nyertek.

A harmadik testvérnek, Mihálynak Becsky Annától két fia született: Lancz László és Bertalan, akik már szintén a Károlyi családnevet viselték. Lancz László fia szintén László, akinek fiai közül csak Zsigmondnak volt fia, akit szintén Lászlónak hívtak. Ennek a Lászlónak Zyny Klárától való gyermekei közül az egyik leány Kata, Bethlen István erdélyi fejedelem neje lett, másik leánya Zsuzsanna pedig Bethlen Gábor fejedelem első neje volt (meghalt 1622. május 11-én).

Mihály másik fiától, Bertalantól (meghalt 1418-ban) származott le a Károlyi család későbbiekben is virágzó ága.

1408-ban az említett László Olcsvát mint örökségét a vármegyei törvényszék előtt perrel megnyerte.

1416-ban Károlyi Mihály fia Bertalan Zsigmond király kíséretének tagja volt angliai útján, amikor megkötötte a canterburyi szerződést. Ezt egy oklevél említi, amely Bertalan angliai tartózkodását említi, családi birtokait megerősíti és új adományokat ad Zsigmondtól.[1]

1421-ben II. Eudus fia András és ennek fia István tanúvallomást tetettek Lengyel Reszegei János, Pelseuczy Nagy János és olnodi Zudar Jakab ellen, akik a Károlyiak Apáti nevű faluját felgyújtották, és lakóit rabként Kocsord faluba telepítették át, ezzel a Károlyi családnak kétezer aranyforint kárt okozva.

Ez az ág azonban kihalt, II. Eudus testvérének Urdung Simonnak fiai László, Mihály és Jakab voltak, akik közül László mestert már szintén a Károlyi családnéven említették, de unokáival ez az ág is kihalt, és a testvérek közül hamarosan Jakab (1396–1420) ága is kihalt.

A család ma is élő leszármazottja Károlyi László gróf, aki nejével, homoródalmási és dálnoki Kenyeres Elisabeth grófnéval együtt a fóti Károlyi István alapítványt vezeti.

A legismertebb Károlyiak[szerkesztés]

A nevek után zárójelben a személyek születési és halálozási éve, valamint házastársa.

Károlyi grófok:

Kastélyok, kúriák[szerkesztés]

Album[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Bárány Zsigmond: Zsigmond király 1416-os kísérete. Aetas, 3–4. sz. (2004)

Források[szerkesztés]

  • G. Prokešová - S. Prokeš 2012: Príspevok k histórii Stupavy - Rod Károlyiovcov v Stupave 1867-1945. Stupava.
  • Vári András 1983: A gróf Károlyi család nagykárolyi birtokkerületének jövedelmei és gazdálkodása 1760-1791.
  • Szirmai Szirmay Antal: Szathmár vármegye
  • Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.  
  • Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. Pest: Ráth Mór. 1857–1868.  

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]