Károlyi Tibor (politikus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gróf nagykárolyi Károlyi Tibor

Gróf nagykárolyi Károlyi Tibor (Pozsony, 1843. szeptember 26.Abbázia, 1904. április 5.), politikus, országgyűlési képviselő, a főrendiház elnöke.

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gróf Károlyi György és gróf Zichy Karolina fia, Károlyi István bátyja. Birtokai a 19. század végén Szatmár megyében, a róla elnevezett Tiborszálláson voltak. Felesége Degenfeld-Schomburg Emma grófnő (1844–1901), fia Károlyi Gyula, a későbbi miniszterelnök.

Húsz évesen, 1863-ban testvéreivel hosszabb külföldi körutazásra indult, mely során bejárta többek között Spanyolországot is, de Afrikába is eljutott. Az osztrák-porosz háború kitörésére visszatért Európába és csatlakozott a poroszok oldalán harcoló Klapka György légiójához, ahol Klapka szárnysegédje lett. A háború után Párizsba utazott, ahonnét 1867-ben tért vissza Magyarországra.

1875-től 1884-ig országgyűlési képviselő volt a Szabadelvű Párt színeiben az első két ciklusban az orosházi, majd harmadik ciklusában (1881-1884) a pécskai kerületből. 1894-ben gróf Károlyi Tibor vezetésével társulatot hoztak létre az Ecsedi-láp lecsapolására.

Ezután megválasztották a főrendiház örökös tagjává, melynek 1888. október 10-től másod-, majd 1894. szeptember 16-tól első alelnöke, majd 1898. július 17-től 1900. október másodikáig elnöke volt. 1894-ben valóságos belső titkos tanácsosi rangot is kapott.

Első képviselővé választásától kezdve hat választási cikluson keresztül tevékenykedett különböző parlamenti bizottságokban, közülük is legtöbbet (három cikluson át) a közoktatásiban.

A politika mellett időt szentelt a gazdaságnak és a művészeteknek is; többek között elsőként fordította magyarra a neves francia történész, Edgar Quinet Histoire de la campagne de 1815 című, a francia forradalmat kritikusan elemző átfogó művét, valamint John Lothrop Motley egyik, a németalföldi szabadságharccal foglalkozó könyvét is, valamint kiadta a Károlyi család oklevéltárát öt kötetben.

Gazdasági tevékenységei közül messze kiemelkedik a kor jelentős vízszabályozási műveleteiben vállalt része, melynek keretében elnöke volt a Tisza, a Maros, a Körös és a a Szamos bal-parti ármentesítő, valamint a Nyírvíz szabályozó, illetve az ecsedi lápot lecsapoló társulatoknak.

Társadalmi munkát is vállalt; így lett Ipolyi Arnold után a Magyar Képzőművészeti Társulat elnöke, a kisbirtokosok földhitelintézetének alelnöke, valamint az Adriai Tengerhajózási Társaság igazgatósági elnöke. Abbáziában (a mai Opatija) érte a halál, holttestét Kaplonyban helyezték örök nyugalomra.

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kálnási Árpád: A mátészalkai jár. földr.nevei.
  • Károlyi Tibor életrajza In: Jónás Károly–Villám Judit: A Magyar Országgyűlés elnökei 1848–2002, 224-225. oldal. Argumentum Kiadó, 2002. ISBN 963-446-225-1