Károlyi Sándor (politikus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Károlyi Sándor
Károlyi Sándor.jpg
Barabás Miklós: Károlyi Sándor gróf fiatalkori képe
Életrajzi adatok
Született 1831. november 10.
 Habsburg Birodalom, Pest
Elhunyt 1906. április 24. (74 évesen)
 Franciaország, Menton,
Ismeretes mint A magyar szövetkezetek atyja
Nemzetiség magyar
Házastárs gróf Kornis Clarisse
Pályafutása
Kutatási terület politikus, üzletember, mecénás
Akadémiai tagság Magyar Tudományos Akadémia
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Károlyi Sándor témájú médiaállományokat.

Nagykárolyi gróf Károlyi Sándor (Pest, 1831. november 10.Menton (Franciaország), 1906. április 24.) politikus, kórházalapító, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

A magyar szövetkezetek atyjaként vezette a Pestmegyei Hitelszövetkezetet és a hitelszövetkezeti mozgalom kiterjesztésén dolgozott. Munkásságának eredményeként jöhetett létre országszerte a Magyar Gazdaszövetség Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet vagy közismertebb nevén a Hangya Szövetkezet.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pesten született. Szülei: gróf Károlyi István és gróf Esterházy Franciska. Édesapja Károlyi István gróf a 19. század kiemelkedő történelmi személyisége volt. Sándor a pesti piarista gimnáziumban érettségizett és emellett közgazdasági tanulmányokat is folytatott.

Tizenhét évesen az 1848-as szabadságharc idején a komáromi erődben Klapka György parancsnoksága alatt harcolt, ahol főhadnagyi rendfokozatot ért el. A vár feladása után Franciaországban, Párizsban élt. Az ötéves emigráció alatt ismerkedett meg a haladó szellemű francia gondolkodók, különösképpen is Pierre Guillaume Frédéric le Play a katolikus szociológus nézeteivel. Le Play, a modern szociálpolitika elméleti megalapozója a munkásjólét megteremtésének, a társadalmi feszültségek feloldásának és kiegyenlítésének egyik korai hangoztatója volt. Károlyi később tagja is lett a párizsi Le Play Társaságnak. 1854-ben tért haza fóti birtokára.

1863-ban javasolta egy lóvasút megépítését a birtokain apja által életre hívott Újpest és Pest városa között. Ennek érdekében 1865-ben megalakította a Pesti Közúti Vaspálya Társaságot, ami 1866-ra kiépítette a szükséges infrastruktúrát. Az ünnepélyes megnyitó július 30-án volt, a menetrend szerinti közlekedés másnap indult meg. A vonalat később meghosszabbították egészen Rákospalotáig, melynek fejlesztésére komoly pénzeket áldozott.

1879-ben az agrárius mozgalom egyik alapítója lett. A mozgalom célja a mezőgazdaság modernizálása volt. A változásokat saját birtokain elsőként vezette be.

1881-ben a Szabadelvű Párt országgyűlési képviselőjévé választották. Ebben az évben, ötvenévesen megházasodott. Felesége, Ede bátyjának özvegye, göncz-ruszkai gróf Kornis Clarisse (1834–1906) lett. Gyermekük nem született.

Annak ellenére, hogy ellenzéki politikus volt, 1882-ben valóságos belső titkos tanácsosi címet kapott. 1885-ben a Szent István Társulat elnökévé választották. 1886-ban megalapította a Pestvármegyei Hitelszövetkezetet.

1895-ben nyitotta meg kapuját az általa alapított újpesti Kórház (Sándor ill. Clarisse pavilonja), majd 1905-ben ennek szomszédságában az istvántelki majorépületekből kialakíttatott idősotthon (Stephaneum). Mindkét magánjótékonysági intézményt felruházta nyilvános jelleggel és fenntartásukra egy-egy alapítványt hozott létre.

1896-ban létrehozta a Magyar Gazdaszövetséget. 1898-ban megalapította a Hangya szövetkezeti hálózatot.

Nagy összegekkel támogatta a Budapesti Első Gyermekmenhely Egyletet (melynek fiókintézete Istvántelek északi részén épült fel Ybl Miklós tervei szerint), az újpesti Egek Királynéja-templom felépítését, valamint az újpesti Katolikus Legényegyletet. 1900-ban kitüntették az Aranygyapjas renddel.

Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának[1], valamint az országgyűlés főrendi házának. Élete utolsó évét a francia riviérán töltötte, ahol 1906-ban hunyt el. Földi maradványai a fóti családi kriptában találhatóak.

Emlékek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Károlyi Sándor gróf emlékét márványtábla őrzi a újpesti Baross utcai kórház bejáratánál. 1908 őszén a városligeti Vajdahunyad várában avatták fel szobrát, mely Stróbl Alajos alkotása. Ugyanebben az évben jelent meg életéről Buday Barnától a "Károlyi emléklapok" című díszmű, korabeli fotókkal.

Gróf Károlyi Sándor szobra Vajdahunyad várában

Értékelése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gróf Károlyi Sándor Újpest egyik legjelentősebb mecénása. Egyik legfontosabb hagyatéka az általa alapított Nyár utcai kórház, és a közelében álló – államosításkor profanizált – Istvántelki úti idősotthon.

Feleségével közösen hathatósan támogatták az elesetteket, ugyanakkor Magyarország mezőgazdaságának modernizációjáért is sokat tett. Szobra avatóbeszédében Darányi Ignác a következőket mondta: „…ami haladásunk és fejlődésünk az újabb korban mutatkozott, abból a maga részét Isten és ember előtt becsületesen kivette”.

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Terménykivitelünk és a vízi utak (1881)
  • Néhány szó a magyar munkáskérdésről (1895)
  • A telepítés kérdéséhez (1900)

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Igazgatósági tag: 1881. november 28.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Magyar Tudományos Akadémia Tagjai, II. (I-P) kötet; Bpest, 2003; 636. oldal.
  • Károlyi Sándor és kora (magyar nyelven). A Magyar Mezőgazdasági Múzeum 2003. évi kiállítása. karolyisandor.uw.hu. (Hozzáférés: 2011. április 24.)
  • Károlyi Sándor életrajz (magyar nyelven). Magyar mezőgazdasági pantheon. Magyar Elektronikus Könyvtár. (Hozzáférés: 2011. április 24.)
  • Károlyi Sándor életrajz (magyar nyelven). a Magyar országgyűlési almanach 1897-1901-ben. ogyk.hu. (Hozzáférés: 2011. április 24.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Károlyi Sándor (politikus) témájú médiaállományokat.