Rakamaz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rakamaz
Rakamaz légi fotója
Rakamaz légi fotója
Rakamaz címere
Rakamaz címere		 Rakamaz zászlaja
Rakamaz zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióÉszak-Alföld
VármegyeSzabolcs-Szatmár-Bereg
JárásNyíregyházi
Jogállásváros
PolgármesterBodnár László (független)[1]
Irányítószám4465
Körzethívószám42
Népesség
Teljes népesség4179 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség101,74 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület42,64 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 07′ 03″, k. h. 21° 28′ 40″Koordináták: é. sz. 48° 07′ 03″, k. h. 21° 28′ 40″
Rakamaz (Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye)
Rakamaz
Rakamaz
Pozíció Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye térképén
Rakamaz weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Rakamaz témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Rakamaz város Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében, a Nyíregyházi járásban. A vármegye nyugati kapujának is szokták nevezni – bár a megye legnyugatibb pontja mintegy 25 kilométerre esik a központjától –, mert az ország nyugatabbi részei felől érkezők jelentős része Rakamazon áthaladva éri el Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyét.

Fekvése[szerkesztés]

A hegyek és az Alföld találkozásánál, az életet jelentő Tisza folyó bal partján terül el, ősidők óta lakott hely. A település annak a félkörnek a középpontjában épült, amelyet a Tisza folyó ír le ott, ahol a Zempléni-hegység koszorúja nagy ívben tereli a Bodrogot a Tiszába.

A megyeszékhelytől, Nyíregyházától 30 kilométerre lévő települést nyugati szomszédjától, Tokajtól a Tisza folyó választja el, míg északról Timár, délről Tiszanagyfalu községek határolják. [Kelet felől Gávavencsellő lakatlan külterületeivel határos; abból az irányból a legközelebbi település Buj, de közigazgatási területeik nem érintkeznek.] A Tisza holtágai félkörívben körülfogják a települést.

Éghajlata mérsékelten meleg – száraz. A Nagy-Morotva (holtág) madár- és növényvilága ritka és értékes. Az erdőtársulásokat nemes nyárak és akácosok alkotják. Talaja löszös anyagon képződött csernozjom s kovárványos barna erdőtalaj, réti öntéstalaj. A folyó mentén fiatal nyers öntéstalaj. A vármegye egyik legrégebbi települése.

Megközelítése[szerkesztés]

Legfontosabb közúti megközelítési útvonala a 38-as főút, amely áthalad a központján, azon közelíthető meg Szerencs-Tokaj és Nyíregyháza felől is. Ibránnyal és Nagyhalásszal, illetve az abban az irányban útba eső kisebb településekkel a 3821-es, Tiszanagyfaluval é s Tiszaeszlárral a 3633-as út köti össze.

Áthalad a területén a Szerencs–Nyíregyháza-vasútvonal, melynek egy megállási pontja van itt. Rakamaz vasútállomás közvetlenül a 38-as főút mellett helyezkedik el, közúti elérését is a főút biztosítja.

Nevének eredete[szerkesztés]

Kiss Lajos[pontosabban?] szerint: Bizonytalan eredetű. Végződése alapján arra gondolhatunk, hogy egy -máz képzős török szn.-ből (vö. Balmazújváros], Szatymaz) keletkezett. Talán az ótörök arqa- ’keres, átkutat’ (DTS. 54) származékából indulhatunk ki úgy, hogy a m agyarban ark- > rak- hangátvetést teszünk fel.

Története[szerkesztés]

A Tisza mellett fekvő város a vármegye legrégebbi települései közé tartozik. 1067-ben említik első ízben írott források. Rakamaz nevét a magyar művészettörténetben és régészetben a honfoglalás kori korongpár teszi ismertté, amelyet 1956-ban találtak határában.

1310-ben a Gutkeled nemzetséghez tartozók birtokolták a falut és Szent Kereszt tiszteletére emelt templomát. A birtoklevelek tanúsítják, hogy falu egyutcás volt. A tiszai révtől a templomig tartott az egyik tulajdonrész, a másik a templomtól nyugatra, egyenlő arányban. A falu Alsórakamaznak nevezett részét a Gutkeledek vásárolták meg. A nemzetség egyik ága itt telepedett meg és e helyről nevezte el magát. A Rakamazi család a templom környékét népesítette be, míg a falu másik részét a Báthori-család egyik őse szerezte meg 1355-ben.

A 14. század során a Rakamazi családbeliek és a velük egy nemzetségből való Szakolyi család tagjai pereskedtek a határ egy-egy részének birtoklásáért.

A 15. században a perekbe belekeveredett a Báthori-család is; végül a Báthory és a Szakolyi család osztozott a falu tulajdonjogán.

1445-ben cseh husziták elpusztították a települést, de 1556-os adatok szerint már Szabolcs vármegye egyik legnépesebb települése volt kb. 450 lakójával. A török pusztítás is elérte a falut, így a 16. századra csupán 25 jobbágytelke maradt.

1604-ben itt táborozott Barbiano di Belgiojoso császári generális serege, mielőtt Bocskai István az álmosdi csatában megsemmisítette volna.

A 17. század közepén a Rákóczi fejedelmi családé lett, a szatmári béke után kobozták el a többi Rákóczi-birtokhoz hasonlóan. A királyi kincs­tár megpróbálta az elnéptelenedett települést benépesíteni, sikertelenül. Majd az 1730-as években, III. Károly király uralkodása idején a kamara „sváb" telepeseket költöztetett ide. A század végére ismét megszaporodott a lakosság száma és a jobbágyfelszabadítás idején már 2148 lelket számlált.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején is sok kárt szenvedett a falu. Ennek ellenére az 1930-as évekre már 5308 lakosú nagyközséggé fejlődött.

A városi rangot 2000-ben kapta meg.

Közélete[szerkesztés]

Polgármesterei[szerkesztés]

  • 1990–1994: Pirint Frigyes (független)[3]
  • 1994–1998: Pirint Frigyes (független)[4]
  • 1998–2002: Bodnár János (független)[5]
  • 2002–2006: Pirint Frigyes (független)[6]
  • 2006–2010: Farkas Ernő (Fidesz-KDNP)[7]
  • 2010–2014: Farkas Ernő (Fidesz-KDNP)[8]
  • 2014–2019: Bodnár László (RCSZSZ)[9]
  • 2019-től: Bodnár László (független)[1]

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2023 között
Lakosok száma
4512
4442
4374
4298
4217
4269
4179
2013201420152017202120222023
Adatok: Wikidata

2001-ben a város lakosságának 95%-a magyar, 5%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[10]

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 89,7%-a magyarnak, 4,8% cigánynak, 3% németnek mondta magát (9,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 54,3%, református 8,3%, görögkatolikus 8%, evangélikus 0,3%, felekezeten kívüli 7,8% (19,7% nem válaszolt).[11]

2022-ben a lakosság 91,9%-a vallotta magát magyarnak, 4,2% cigánynak, 1,9% németnek, 0,2-0,2% szlováknak és románnak, 0,1-0,1% ruszinnak és ukránnak, 1,5% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (7,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 40,7% volt római katolikus, 9,2% református, 7,5% görög katolikus, 2% egyéb keresztény, 0,2% evangélikus, 0,1% ortodox, 8% felekezeten kívüli (31,8% nem válaszolt).[12]

Címere leírása[szerkesztés]

Két harántosztással három részre osztott kerekített oldalú háromszögű pajzsmező.

A pajzsmező felső szélének középpontjából kiinduló harántosztás és balharántosztás a pajzs két sarkát szeli 45 fokos szögben, két egyenlő szárú háromszöget létrehozva. A pajzsmező háromszögek alatti területe zöld, benne ezüst (fehér) ragadozómadár ábrázolással. A pajzsfő hátsó részében a harántosztással létrehozott háromszög színe vörös, rajta ezüst (fehér) latin kereszt. A pajzsfő elején balharántosztással létrejött háromszög szárainak felezőpontjait balharántosztó vonal köti össze. E fölött a háromszög fekete, alatta arany (sárga).

A leírás indokolása:

A címerpajzs központi motívuma az a ragadozómadár-ábrázolás, amely a település határában talált, valószínűleg női hajfonatdíszként használt korongokat díszíti. Az Árpád-kori ötvösművészet e remekei országszerte rakamazi korongokként ismertek.

A fekete-arany (fekete-sárga) sávozás arra utal, hogy a település lakosságát jórészt a német Baden-Württemberg tartományból telepítettek be a 18. század első felében (Baden-Württemberg tartomány zászlaja fekete-sárga színű).

A vörös alapra helyezett latin kereszt a római katolikus vallást szimbolizálja.

(A lakosság óriási többsége e felekezet híve.)

Látnivalók[szerkesztés]

  • Erzsébet királyné obeliszk – A királyné 1854-es látogatása emlékére állította a kamara, a Rakamazt Tokajjal összekötő 38-as főút mellé, melyet szintén Erzsébet királynéról neveztek el.
  • Kálvária – A 19. század közepén állították fel a stációkat a település közepén mesterségesen létrehozott dombon. Egy kápolna is épült itt, amelyet Scherflek János helyi gazda építtetett 1863-ban, azonban 1944-ben ezt a visszavonuló német csapatok felrobbantották.
  • A rakamazi Strázsa-dombon 1974-ben találták meg a honfoglalás korából származó tarsolylemezeket.
  • Kossuth-szobor a Kossuth parkban (Horvay János alkotása)
  • Turul-szobor[13]
  • Nagy-Morotva Vízi Tanösvény – 2012. november 29-én adták át. A Tokaj felőli végén található a Nagy Teknősbékaház, amely látogatóközpontként és kiállítóteremként szolgál, a másik végén pedig a Kis Teknősbékaház, amely a környező állatvilágot mutatja be. A két épület az alakjáról kapta a nevét.[14] A beruházással kapcsolatos mulasztások miatt az akkori polgármestert felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték.[15]

Természeti értékei[szerkesztés]

Dr. Szép Tibor ökológus kutató tiszavirág-rajzás megfigyelést végez Rakamaznál, 2001. június 21-én
  • Nagy-morotva nevű holtágszerű képződményt a 18. században már említik, ami arra utal, hogy a Tisza szabályozásától függetlenül, természetes körülmények között alakult ki. Az úgynevezett Nagy-morotva 4 és fél kilométer hosszú, 200 méter széles és körülbelül 1,8 méter mélységű, még szinte feltáratlan terület, mely ugyan még nem tartozik a természetvédelmi területek közé, de értékei miatt arra érdemes.

Ismert személyek[szerkesztés]

  • Itt született Serflek Gyula magyar agrármérnök, földművelésügyi miniszterhelyettes.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Rakamaz települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. január 28.)
  2. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
  3. ↑ Rakamaz települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  4. ↑ Rakamaz települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. január 28.)
  5. ↑ Rakamaz települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. március 21.)
  6. ↑ Rakamaz települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. március 21.)
  7. ↑ Rakamaz települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. március 21.)
  8. ↑ Rakamaz települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 28.)
  9. ↑ Rakamaz települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. január 28.)
  10. ↑ A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
  11. ↑ Rakamaz Helységnévtár
  12. ↑ Rakamaz Helységnévtár
  13. ↑ Dobszay János (2012): Kis madárhatározó. HVG, 2012. december 22. 51–52. szám, 16–18.
  14. ↑ [Rakamaz – Átadták városunkban a Kis- és Nagy Teknősbékaházat http://www.rakamaz.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=1491&Itemid=244 Archiválva 2018. október 12-i dátummal a Wayback Machine-ben]
  15. ↑ Szabó Zsolt László: Megúszta felfüggesztett börtönnel Rakamaz volt polgármestere a teknősbékaház-beruházást. Magyar Hang, 2020. január 23. (Hozzáférés: 2021. május 25.)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Rakamaz&oldid=26561124”