Horvay János

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Horvay János
Született
1873. május 29.
Elhunyt
1944. november 19. (71 évesen)
A Kossuth-szoborcsoport szabadságharcot jelképező részlete Dombóváron
A soltvadkerti Kossuth-szobor, melynek 1903. évi avatásán Kossuth Ferenc is részt vett.
Bakonyi Károly sírja Budapesten. Kerepesi temető: 39-1-33. Horvay János szobrász műve.
Horvay János sírja Budapesten. Kerepesi temető: 26-sziget. A szobrászművész saját alkotása.

Horvay János, eredetileg Hoppl, később Horvai (Horvay művészneve volt),[1] mecsekaljai (Pécs, 1873. május 29.Budapest, 1944. november 19.[1]) magyar szobrász.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Iparművészeti Iskolában Mátrai Lajos György növendékeként, majd 1891 és 1898 között állami ösztöndíjjal Bécsben tanult,[1] előbb Edmund von Hellmernél, majd 1894-1898-ig Caspar von Zumbusch mesteriskolájában.[1] Több külföldi tanulmányutat tett (Párizs, 1901; Olaszország, 1902; Amerikai Egyesült Államok, 1928).[1] 1897-től Budapesten élt. Eleinte Róna József műtermében dolgozott. Elnyerte a ceglédi Kossuth-szobormű pályázat első helyezését, majd 1902-ben a pécsi Zsolnay-szobrot mintázta meg, mely meghozta számára az elismerést. [1]

Horvay élvezte Kossuth Ferenc barátságát is. 1902 és 1908 között évente két-három szobrot, portrét, szoborcsoportot készített a szabadságharc vezéréről. Lyka Károly kifejezésével, a „Kossuth-szobrok specialistája” lett, húsz Kossuthot ábrázoló szobra áll az ország különböző közterein. Keresett sírkőszobrász is volt. Korai kisplasztikáiban, szoborportréiban szecessziós elemek fedezhetők fel, később a historizáló akadémizmus egyik fő képviselője lett.

1908-ban ismét nyert egy Kossuth-szobor pályázaton, megkapta a 12000 koronás első díjat és a megrendelést a Parlament elé szánt, az 1848-as első felelős magyar kormány tagjait ábrázoló hatalmas szoborkompozícióra. A kétszeres embernagyságú alakokból álló márványszobor leleplezésére csak 1927-ben került sor. A monumentális mű csak 24 évig állhatott a helyén. 1951-ben a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa eltávolíttatta, mint "mint pesszimista, nem méltó" alkotást. Szerencsére ezt a művész már nem érhette meg. A szobor feldarabolva az Új-Köztemetőbe került. Innen szállíttatta el 1959-ben Dombóvár városa, ezzel megmentve az enyészettől. 1972-23-ban került ma helyére a dombóvári Szigeterdő szép parkjába, már nem egy szoborkompozícióként, hanem megbontva.

Társulati tagságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Céhbeliek tagja
  • Benczúr Társaság tagja
  • Cennini Társaság tagja
  • A Nemzeti Szalon törzstagja, majd alelnöke

Díjaiból, kitüntetéseiből[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1913-ban a Nemzeti Szalon aranyérmét kapta.
  • 1929-ben a barcelonai nemzetközi kiállításon Grand Prix (Beethoven szobrára)
  • Mecsekaljai előnévvel nemességet kapott a királytól (a karánsebesi Erzsébet-szobráért).

Kiállításaiból[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1894-től szerepelt kiállításokon.

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Köztéri szobrok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Síremlékek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Popovics Sándor sírja Budapesten. Kerepesi temető: 34-1-96.

Kisplasztikái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Éva (1900-as évek. Városi Képtár – Deák Gyűjtemény, Székesfehérvár. (51x11,2x11 cm, keménycserép. Alapmáz felett ú.n. labrador eozin máz). [24]
  • Éva (1900-as évek. Városi Képtár – Deák Gyűjtemény, Székesfehérvár. (54x12,5x14 cm, öntött, bronz). [25][5]

Jegyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f Pécs Lexikon  I. (A–M). főszerkesztő Romváry Ferenc, Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010, Pécs. 319. o. ISBN 978-963-06-7919-0
  2. Felavatására 1907. október 13-án kerülhetett sor. A főalakot Horvay János, az öt mellékalakot Apáti Abt Sándor mintázta meg, a talapzat Schulek Frigyes építész munkája.
  3. A szoborcsoportot 1952-ben eltávolították eredeti helyéről, először a Kerepesi temetőkertbe vitték, majd 1972. évi helyreállítása után több részre bontva Dombóváron, a Szigeterdőben áll. [1]
  4. A Főváros 1928-ban vásárolta meg a művésztől. A Blaha Lujza síremlék-pályázatának II. helyezését érte el. 95 cm haraszti mészkő talpazaton 100 cm-es bronz szobor, térdeplő furulyázó juhász és 4 juh. Felirat a talpazaton: „Kis furulyám szomorú fűz ága”/Petőfi népdala/ 2006-ban áthelyezték a téren.
  5. A szobor gipsz példányát 1903-ban mutatta be Horvai a Műcsarnok Téli Kiállításán, majd a Zsolnay-gyár is kivitelezte. A bronz példány szerepel a Könyves Kálmán R. T. Kiváló Műlapok Jegyzékében, de feltehetően mindkét változatot forgalmazták. (A bronz szobor egy példánya az Magyar Nemzeti Galériában. Az Ádám - Éva téma hosszan foglalkoztatta Horvayt. 1897-ben már kiállított a Műcsarnokban egy szoborcsoportot, 1904-ben pedig egy-egy bronz domborművet Ádám illetve Éva alakjával. Az első emberpár és a bűnbeesés ábrázolása a századforduló egyik kedvelt motívuma. Különösen népszerű volt Éva alakja, akiben a végzetes, a bűnre csábító nő szenvedélyes és tragikus típusát jelenítették meg. Horvai szobra ennél sokkal szelídebb, ez az Éva inkább csak megszeppent kislány. A bibliai történetre az alma és az alig látható kígyó utal. A kompozíció szimmetrikus, ezt a merevséget csak az oldalra vetett hosszú haj - az Éva ikonográfia jellegzetes kelléke - bontja meg. Nagy Ildikó [2]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Művészek otthonukban. Horvai János. In: Vasárnapi Ujság, 1917. ápr. 22. LXIV. évf. 16.sz. 256-257. oldal.
  • Gy. N. (Gyöngyösi Nándor): Magyar mesterek. Mecsekaljai Horvai János. In: Képzőművészet, 1931. január, 5-7. oldal
  • Horvai János műtermében. In: Színházi Élet, 1933. máj. 7 - 13. XXIII. évf. 20. sz. 44-46. oldal

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Horvay János témájú médiaállományokat.