Kossuth Ferenc

Kossuth Ferenc

Kossuth Lajos és fiai, jobbra Ferenc

Udvardi és kossuti Kossuth Ferenc (teljes nevén Kossuth Ferenc Lajos Ákos, Pest, 1841. november 16. – Budapest, Lipótváros, 1914. május 25.) Kossuth Lajos idősebbik fia, politikus, országgyűlési képviselő.

Életpályája

Kossuth gyermekei, 1850

Apa és fia 1892-ben

1841-ben született Kossuth Lajos és meszleni Meszlényi Terézia gyermekeként. 1850. június 18-án Ruttkayné és nevelőjük, Karádi Ignác kíséretében atyjához vitetett Kutahiába s itt volt egy ideig. Felsőbb tanulmányait testvérével, Kossuth Lajos Tódorral együtt a párizsi politechnikumban és a londoni egyetemen végezte s itt 1859-ben a politikai gazdaságtanból pályadíjat nyert. Mint mérnök-gyakornok Angliában, a Dean Forest Central railway építésén dolgozott. 1861-ben Olaszországba ment, mint mérnök a liguriai vasútépítésben vett részt. 1864. a mont-cenisi-alagút fúrásánál és a susai vasútnál lett mérnök, itt osztályfőnökké, majd később a műszaki hivatal főnökévé lett. 1867-ig tevékeny részt vett az akkori emigrációs törekvésekben, egyike volt azoknak a keveseknek, akik az európai sajtóban számtalan cikkel fenntartották a magyar kérdések iránt való érdeklődést; a Nemzeti igazgatóságnál, melynek titkára volt, különösen az olasz kormánnyal folytatott érintkezésben kiváló szerepet játszott. Az 1867. évi kiegyezés után Magyarországon két ízben képviselőnek választották, de mandátumait nem fogadta el. A mont-cenisi alagút bevégezte után mint vasúti kormánybiztos Genovában lakott és az Alta-Itáliai hálózat jelentékeny része felügyelete alatt állott. Erről az állásáról 1873-ban lemondott, és mint a cesenai bánya-társaság vezérigazgatója Cesenába ment. Itt vezette oltárhoz 1876-ban nejét, Hoggins Emiliát, az angol költők által megénekelt Sarah Exeteri őrgrófné dédunokáját. Neje azonban Firenzében 1887. október 30-án meghalt. Cesenából 1877-ben Nápolyba ment, mint a híres Impresa Industriale Italiának vezérigazgatója. E minőségben óriási vas- és acélhidakat stb. épített. Utolsó nagy mérnöki munkája a nílusi acélhidak voltak, amelyeknek építését, egész Európa mérnökeivel versenyezve, ő nyerte el. A bányászat terén kifejtett munkásságáért négy ízben tüntette ki az olasz kormány keresztekkel, lovagi címmel és 1885-ben commendatori címmel. 1894-ben hazakísérte atyja tetemét és elhatározta, hogy hazajön s ez év őszén csakugyan hazajött. November 16-án letette az állampolgári esküt. 1895. április 10-én a tapolcai kerület képviselővé választotta. Hazajövetelét követően a politikai, hírlap-irodalmi és közgazdászati téren jelentékeny munkásságot fejtett ki a Független Magyarország című napilapban. A Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt elnöke lett, de azon belül a megalkuvó politikai irányzatot támogatta. 1905-ben a szövetkezett ellenzék vezérlőbizottsága elnökévé választották. A Wekerle-kormányban 1906. április 8-tól 1910. január 17-ig kereskedelmi miniszter volt. 1907-ben megújította a vám- és kereskedelmi szerződést Ausztriával. Amikor 1909-ben a Függetlenségi Párt két táborra szakadt, kisebbségben maradt Justh Gyulával szemben. A Wekerle-kormány lemondása után Apponyi Alberttel együtt a Függetlenségi 48-as és Kossuth Párt vezetője lett. A két Függetlenségi Párt egyesülésekor az egyre többet betegeskedő Kossuth Ferenc már csak az egyik elnöki tisztet vállalta. Kiadta Kossuth Lajos iratainak egy részét. Felesége kvassói és brogyáni Kvassay Mária volt.

Főbb művei

• Indítvány a szabadságharc jubileumának megünneplésére (Bp., 1897);
• Kossuth Ferenc harminc parlamenti beszéde (Kiadta Hentaller Lajos, életrajzi adatokkal, Bp., 1906);
• Kossuth Ferenc a kiegyezésről

Emlékezete

Az ő nevét viseli a Kossuth Ferenc-telep, Budapest XVIII. kerületének egyik városrésze, mivel a területet az ő minisztersége alatt parcellázták. Cegléd országgyűlési képviselője volt a századfordulón, ott utcát neveztek el róla.

Források

• A Pallas nagy lexikona
• Magyar életrajzi lexikon
• Tolnai világtörténelme: Legujabb kor c. kötet