Nemzeti Szalon
A Nemzeti Szalon magyar képzőművészek és műpártolók egyesülete volt, amelyet Budapesten alakítottak 1894. március 12-én „abból a célból, hogy a magyar képzőművészet erkölcsi, anyagi és kulturális érdekeinek fölkarolását, a testületi szellem fejlődését előmozdítsa, a művészek és a közönség közti érintkezést élénkebbé tegye”[1]
Tartalomjegyzék |
Az épület [szerkesztés]
Az egyesület helyisége Budapesten 1894-től a József körút 45-ben, majd 1897-től az egykori Újvilág utca 2. sz. alatt volt (ma a Semmelweis utca és Kossuth utca sarka), míg állandó művásárcsarnoka, amelyben a tagok eladandó művészeti termékeit, festményeket, szobrokat stb. kiállították, Budapest V. kerületében az Erzsébet téren volt 1907-től [2]. Utóbbit az eredetileg Hauszmann Alajos tervezte Kioszk épületéből alakították ki 1906-ban, Vágó József és Vágó László tervei alapján.[3] Itt rendezték a Nyolcak két kiállítását 1911-ben és 1912-ben, a Gauguin és a francia impresszionisták című nagy hatású kiállítást 1907, valamint e helyen mutatkoztak be az olasz futuristák 1912-ben. Az 1953-ban a Műcsarnokhoz csatolt intézmény 1957-ben nagy jelentőségű kiállításnak (Tavaszi tárlat) adott helyet, melyen hosszú évek után először avantgárd és nonfigurativ művek is láthatóak voltak, s addig háttérbe szorított alkotók, például Kassák Lajos, és a tiltott Európai Iskola művészei mutatkoztak be ismét. Az épületet 1960-ban lebontották, helyén ma park van.
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Bokor József (szerk.). Nemzeti Szalon, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET Kft. ISBN 963 85923 2 X (1998). Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 27.
- ↑ http://artportal.hu/node/8882
- ↑ http://artportal.hu/kislexikon/vago_laszlo
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- Képzőművészet Magyarországon; klikk: KISLEXIKON, klikk N
- A Nemzeti Szalon története
- BudapestCity.org

