Műcsarnok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Műcsarnok épülete a Hősök tere felől
Az épület homlokzatának főfreskója
Az épület jobb oldali díszes sarka

A Műcsarnok Budapest legnagyobb kiállítóterme, mely a Hősök terén található. Leginkább a kortárs művészetek kiállításainak ad helyet.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1895-96-ra, a honfoglalás 1000 éves évfordulójának ünnepségeire készült el, Schickedanz Albert (1846-1915) műépítész tervei szerint Herzog Fülöp Ferenc (1860-1925) közreműködésével. A 2. világháború okozta károkat 1949-50-ben Borsos László állította helyre.[1]

Az épület bazilikális alaprajzú. Eklektikus, neoklasszicista stílusú, főhomlokzatán erősen kiugró hatoszlopos portikusszal, amelyet timpanon zár le. Az orommezőben 1941-től Haranghy Jenő Szent István a művészetek pártfogója c. mozaikja látható. A hosszában nyújtott, nyerstégla borítású épületet színes kerámiafríz futja körül. Deák-Ébner Lajos freskóval díszítette az épületet.

1989. június 16-án a Műcsarnok lépcsőjén történt Nagy Imre és mártírtársai újratemetés előtti felravatalozása. A műemléképületet 1991-1994 között rekonstruálták. A Műcsarnok termeiben hazai és külföldi képzőművészek reprezentatív alkotásait mutatják be.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Műcsarnok témájú médiaállományokat.