Deák-Ébner Lajos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Önarckép (1883)

Deák-Ébner Lajos (Pest, 1850. július 18. – Budapest 1934. január 20.) magyar festőművész.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Deák Ebner Lajos sírja Budapesten. Kerepesi temető: 34-2-36.

Tanulmányait Münchenben és Párizsban végezte. Itt ismerkedett meg a francia festészettel, aminek hatására Barbizonba költözött. Megismerkedett Paál Lászlóval és Munkácsy Mihállyal, akiknek stílusa meghatározó lett később művészetében. 1874-től több évig a Szolnoki Művésztelep rendszeres lakója, alkotója volt, részt vett a telep megalakításában is.

Festészetére jellemző a realisztikus ábrázolásmód, ami főleg a Szolnokon festett képein lelhető fel. A paraszti élet hiteles ábrázolója volt. 1887-1922 között a Budapesti Női Festőiskola vezetője. 1890-1890-ben Lotz Károllyal közösen megfestik a Tihanyi Apátság freskóit. 1895-1899 közt a Műcsarnok falképeit festette meg.

Kiállítások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hazatérő aratók (1881)

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szolnok főtere esőben (1878) (Olaj, fa, 15,5 x 23,8 cm; MNG)
  • Hazatérő aratók (1881) (Olaj, vászon, 94,5 x 131 cm; MNG)
  • Hajóvontatók (1885 (Olaj, vászon, 132 x 98 cm; MNG)
  • Kofák
  • Hazatérés a tanyáról
  • Nászmenet
  • Húsvéti körmenet
  • Szolnoki vásár

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Deák-Ébner Lajos témájú médiaállományokat.