Petőfi Csarnok
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! |
A Petőfi Csarnok épülete Budapest egyetlen ifjúsági szabadidőközpontja. A Városligetben található, röviden csak PeCsa néven emlegetett csarnok népszerű könnyűzenei koncerthelyszín, évente több száz kulturális rendezvénynek és kiállításnak ad helyet, valamint számos közösségi klubot is működtet. A 930 m²-es belső nagytermen kívül egy 6000 fő befogadására alkalmas szabadtéri helyszínnel is rendelkezik.
A klubot 2011 őszén kiürítik, és az üzemeltető nonprofit kft. munkatársainak felmond a főváros, mivel 2012 elején végelszámolással megszünteti a társaságot.[1] Az épületet a benne üzemelő étterem vezetője veheti át.[2]
Története [szerkesztés]
A Budai Ifjúsági Park korszerűtlenné válásának első figyelmeztető jeleire 1981-ben a KISZ Központi és Budapesti Bizottsága kezdeményezésére a Fővárosi Tanács az épület ifjúsági szabadidőközponttá való átépítése mellett döntött, és a rajzasztalon megszülettek egy új ifjúsági szórakoztató intézmény első vázlatai, amelyeket az egykori közel 5500 m²-es, ekkor már üresen álló volt BNV-pavilon köré rajzoltak a tervezők, név szerint Halmos György építész és Tihanyi Judit belső építész.
A Budai Ifjúsági Park állagának erőteljes romlása, majd 1984-es végleges bezárása miatt keresett a főváros akkori vezetése új helyszínt az ifjúsági szórakozás számára. Ennek nyomán került áttervezésre, majd hasznosításra a városligeti csarnok. Az 1885-ös Országos Általános Kiállításra épült Iparcsarnok helyére tervezett épület a Budapesti Nemzetközi Vásár (BNV) egyik kiállítási helyszíne volt. Az épületet a háború után 1947-ben újjáépítették. majd a BNV 1974-es elköltöztetése után évekig bútorraktárként használták.
Az ország gazdasági nehézségeinek mélypontján a főváros, a KISZ és az Állami Ifjúsági Bizottság által összeadott pénz nem volt elegendő a nagy belmagasságú, mintegy 45 ezer m³ térfogatú csarnok egészének átépítésére. Így alakult ki, hogy a felső szinten ma a közlekedési múzeum repüléstörténeti múzeuma található (de csak tavasztól őszig tart nyitva, mert a fönti rész fűtésére már nem futotta).
A Petőfi Csarnok 1985 tavaszán nyílt meg, majd a főváros egyetlen ifjúsági szabadidőközpontja lett. A korabeli viszonyokhoz képest korszerű hang- és fénytechnikával volt felszerelve, és hatalmas szivattyúk biztosították a nagyterem folyamatos levegőcseréjét. A belső dizájn azóta is igen sok vitát váltott ki, hiszen a színtiszta betonfallal, amin látszanak a zsaluzásra használt deszkák nyomai, szinte „feleseltek” a piros ajtók, amelyek mindegyike népművészeti ihletettségű madár-virág festéssel volt díszítve. A szabadtéri színpad fedésének acélszerkezete és ponyvaborítása Majoros Gábor építész munkája. Ez annyira stabil építmény volt, hogy több mint húsz évig állt ellen az időjárás viszontagságainak.
A megnyitás óta eltelt időben a Petőfi Csarnok is fokozatosan korszerűtlenné vált. Teljes felújításáról, megszüntetéséről, elköltöztetéséről is esett már szó. Jövője kérdéses. Ennek ellenére a Petőfi Csarnok ma is Budapest kulturális életének egyik legfontosabb helyszíne.
Források [szerkesztés]
- ↑ Szellemházzá változik szeptember közepétől a Petőfi Csarnok (Origó, 2011. szeptember 15.)
- ↑ Az épületben üzemelő étterem vezetője viheti tovább a PeCsát (Origó, 2011. szeptember 28.)
