Semmelweis Ignác

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikitext.svg
 Ezt a szócikket némileg át kellene dolgozni a wiki jelölőnyelv szabályainak figyelembevételével, hogy megfeleljen a Wikipédia alapvető stilisztikai és formai követelményeinek.
Semmelweis Ignác Fülöp
Ignaz Semmelweis.jpg
Semmelweis Ignác Fülöp (Dopy Jenő tollrajza, 1860)
Életrajzi adatok
Ismeretes mint „az anyák megmentője”
Született Flag of Hungary (1867-1918).svg Buda, Tabán
1818. július 1.
Elhunyt Osztrák Császárság Bécs, Döbling
1865. augusztus 13. (47 évesen)
Házastárs Weidenhoffer Mária
Iskolái
Felsőoktatási intézmény Bécsi Egyetem (Universität Wien)
Pályafutása
Tudományos fokozat orvosdoktor
Munkahelyek
Bécsi Közkórház (Allgemeines Krankenhaus) tanársegéd
Más munkahelyek Szent Rókus Kórház
Jelentős munkái A gyermekágyi láz kóroktana,
A gyermekágyi láz kóroktana, fogalma és megelőzése

Semmelweis Ignác Fülöp (Buda, Tabán, 1818. július 1. – Bécs-Döbling, 1865. augusztus 13.) magyar orvos, az „anyák megmentője”.

A lelkiismeretesség, a kötelességtudás és önzetlenség mintaképe. Pénzszerzés, dicsőség vágya sosem vezérelte. Éjjel-nappal rendelkezésükre állt a szenvedőknek. Első munkahelyén, 1846-tól a bécsi közkórházban, majd 1851-től következő munkahelyén a pesti Szent Rókus Kórház szülészeti osztályának (nem tiszteletdíjas) főorvosaként kimutatta az antiszeptikus (fertőzést megelőző) eljárások előnyeit a szülészetben és a sebészetben. Mind gyakorlatával, mind írásaiban próbálta terjeszteni nézeteit, de sajnos az orvostársadalom nem vett róla tudomást[1], az antiszeptikus eljárások jelentőségét és annak bevezetését csak Joseph Lister angol sebész meggyőző munkája nyomán fogadták el lassan, 1877-től kezdődően.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Életkezdetek

1818. július 1-jén a tabáni Fehér Elefánthoz, majd Palota (ma Apród) utca 1-3. alatti Meindl-házban látta meg a napvilágot, ahol édesapja – a hintz-(szász) ősökkel rendelkező Semmelweis József (1778-1846) – jól menő fűszerüzlete is volt, a család ötödik gyermekeként. Édesanyja Müller Teréz, Müller Fülöp módos krisztinavárosi sváb kocsigyártó és Anderl Teréz leánya. A szülők 1810. január 14-én kötöttek házasságot a budai Krisztinavárosban. Két bátyja ismert pesti kereskedő, Károly öccse pedig, a Belvárosi római katolikus plébánia lelkésze. Ignác Fülöpöt a közeli Tabáni Plébániatemplomban keresztelték meg.[2]

  • A szülők: Müller Terézia és Semmelweis József

  • A budai vár madártávlatból, és a Tabán, Semmelweis szülőhelye, az 1800-as évek közepén

  • A gyermek Semmelweis portréja 1830-ból. Lénart Landau pesti festő olajképe (1790–1868)

[szerkesztés] Tanulmányai

A középiskolát a Budai Egyetemi kir. kat. Gimnáziumban a Várban kezdte, 1829-ben. (Az épület a korábbi Ince pápa, a mai Hess András téren állt, korábban dominikánus kolostor volt. 1881-ben ennek épületében nyílt meg Budapest főváros első kerületének nyilvános községi leányiskolája, a későbbi Szilágyi Erzsébet Leánygimnázium elődje. Az a második világháborúban, Buda ostromakor megsérült, az 1970-es évek elején, a Hilton szálloda építésekor lebontották).

1837 őszén kezdte meg egyetemi tanulmányait a bécsi jogi fakultáson, majd még abban a tanévben átiratkozott az orvosi karra. Az első évet ott végezte az 1838/39-es tanévben. 1839 és 1841 között a II. József által elüldözött jezsuiták kolostorába telepített – (Neue Weltgasse, később Újvilág-, ma Semmelweis utca) pesti egyetem másod-harmad éves hallgatója. A 4-5. évfolyamot ismét Bécsben végezte. Már korán magára vonta tanárainak, különösen Karl von Rokitanskynak és Josef Škodának figyelmét. Az előbbinek engedelmével éveken át, szinte naponta látogatta az anatómia-részleget és végzett számtalan boncolást.

A Pesti Egyetem Orvoskarának tanárai, 1863-ban. Semmelweis keresztbe tett karral áll. Jobbra Balassa János ül, aki Semmelweist - később - az elmegyógyintézetbe utalta. Balra Diescher János áll, Semmelweis követője a pesti intézményben

1844. május 21-én kapta meg orvosdoktori diplomáját, Bécsben, botanikai doktori értekezésével: Tractatus de Vita Plantarum, majd sebész- és szülészmesteri oklevelet szerzett 1846-ban, majd rögtön tanársegédi állást kapott Klein professzor szülészeti klinikáján, a bécsi közkórházban (Allgemeines Krankenhaus).

[szerkesztés] Állásai

Néhány hónappal később Breit orvostanár, akinek helyére korábban felvették, visszatér, s Semmelweis elveszti állását. Angol nyelvórákat vesz, és az Írországba (Dublin) való távozás gondolata foglalkoztatja, de visszahelyezik állásába, mivel Breit a Tübingeni Egyetem szülészeti tanszékének élére kerül. 1847-es itáliai (velencei) szakmai utazása után, fájdalommal értesült barátja-kollégája haláláról; Jacob Kolletschka boncolást követő vérmérgezésben hunyt el. Eltöprengett ezen és még azon év márciusában felismerte, hogy az a betegség, amely barátja halálát okozta és az, amelyet gyermekágyi láz néven ismertek, azonos.

[szerkesztés] Felfedezése

A gyermekágyi láz halálozási adatai a Bécsi Közkórház I. és II. sz. klinikáján, 1841-1846. Nyilvánvalóan az I.sz. klinikán volt nagyobb a mortalitás

Rájött, hogy a gyermekágyi lázat az orvosok és orvostanhallgatók okozták azzal, hogy boncolás után mentek át a szülészeti osztályra, az I. számú klinikán, s ott fertőtlenítetlen kézzel vizsgálták a várandós nőket. A bábák nem végeztek boncolást, így a vérmérgezés eme speciális fajtája harmad annyiszor fordult elő a szegényebbeket kiszolgáló, II. számú klinikán, mint az orvosokén. A klórmész-oldatos kézmosást Ignác antiszeptikumként ajánlotta kollégáinak. Felfedezését még abban az évben közzétette. Májusban kötelezte az orvosokat, az orvostanhallgatókat és az ápolószemélyzetet a szülészeti osztályokra történő belépés előtti klóros kézmosásra, majd októberben kötelezővé tette az egyes betegek vizsgálata közötti klóros kézmosást is. Így kezdődött szélmalomharca az akkori hivatalos, tudományos világgal, amely a mikroszkóp alkalmazásával (amit maga Semmelweis nem használt) sem jutott erre az egyszerű, empirikus következtetésre. Az 1848. év tavaszán Semmelweis több társával együtt tagja lett a bécsi forradalmi Nemzeti Gárdának, miközben folyamatosan gyakorolta hivatását.

  I.sz. klinika   II.sz. klinika
év szülésszám elhalálozás arány (%)   születésszám elhalálozás arány (%)
1841 3,036 237 7.8   2,442 86 3.5
1842 3,287 518 15.8   2,659 202 7.6
1843 3,060 274 9.0   2,739 164 6.0
1844 3,157 260 8.2   2,956 68 2.3
1845 3,492 241 6.9   3,241 66 2.0
1846 4,010 459 11.4   3,754 105 2.8

Abban az évben a gyermekágyi lázban elhaltak aránya az orvosok szülészeti osztályán még kisebb lett, mint a bábákén. 1849. március 20-án Semmelweis tanársegédi megbízatása lejárt, s nem hosszabbították meg bécsi szerződését, így 1850 októberében hazatért és 1851-től tiszteletbeli osztályvezető főorvosként irányította a pesti Szent Rókus Kórház szülészeti osztályát.

  • Szent Rókus Kórház (Pest)

  • Semmelweisék esküvői képe (1857)

  • felesége, Weidenhoffer Mária

1855-ben a pesti egyetemen kinevezték az elméleti- és gyakorlati szülészet tanárává. 1857-ben a zürichi egyetem meghívta tanárnak, de inkább itthon maradt. Június 1-jén, a Krisztinavárosi Havas Boldogasszony plébániatemplomban frigyre lépett a 19 éves Weidenhofer Máriával. 5 gyermekük született, akik közül 3 érte meg a felnőttkort, s csak egyiküknek születtek utódai. Leköszönt a szülészeti osztály vezetéséről, ahol hat év alatt egy százalék alá (!) szorította módszerével a gyermekágyi láz halandóságát.

[szerkesztés] Publikációi

Semmelweis fő műve: Die Ätiologie, der Begriff und die Prophylaxis des Kindbettfiebers, 1861 (címlapja)

1858-ban, barátja, Markusovszky Lajos biztatására, az Orvosi Hetilapban A gyermekágyi láz kóroktana címmel publikálta felfedezését.

1859-ben az elavult, Újvilág utcai klinikát átköltöztették az Ország-úti (ma Múzeum körút) Kunewälder-épületbe.

1860-ban Bécsben adatta ki 1861-es évszámmal megjelenő, német nyelvű könyvét (Die Aetiologie, der Begriff und die Prophylaxis des Kindbettfiebers (A gyermekágyi láz kóroktana, fogalma és megelőzése). Tanait, az osztályán gyakorlatban bizonyított hasznosságuk ellenére, visszautasította az orvosi közvélemény.

1862-ben százoldalas, nyomtatott nyílt levélben fordult a szülészorvosokhoz.

[szerkesztés] Halála

1865 júliusa közepén magatartásában az elmezavar jelei mutatkoztak; július 31-én Bécsbe vitték, itt elmegyógyintézetbe zárták, ahol ápolói agresszív magaviselete miatt súlyosan bántalmazták, s ennek következtében két hét után meghalt.

Előbb ott temették el a schmelzi temetőben, majd annak felszámolása után, tetemét 1891-ben neje hazahozatta, saját kerepesi temetőbeli sírboltjába. 1894-ben hamvait díszes, új sírba helyezték.

Semmelweis Ignác Fülöp sírja Budapesten. Kerepesi temető: 34/2-1-1. (Jelképes sír. 1930-tól 1963-ig ez volt Semmelweis negyedik "nyughelye".)

[szerkesztés] A halála körüli kérdések

A hivatalos verzió szerint hullamérgezés végzett vele, de most éppen úgy gondoljuk, hogy a döblingi intézet megállapítása téves volt. Már korábban is a demencia luetica jelei mutatkoztak rajta. Szifilisz-fertőzésének hipotézisét azonban 1965-ben, az akkor rendelkezésre álló eszközökkel való tudományos vizsgálat megcáfolni látszott. Nyilván a halála centenáriumán sem hangzott volna jól a vérbajos verzió, tekintve annak a köztudatban élő negatív felhangjait. Viszont a 2000-ben megindult újabb orvostörténeti vizsgálódások teljes mértékben bizonyították Semmelweis betegségének okaként a paralysis progressivát, vagyis a hűdéses elmezavart (a nagyagyi kéreg krónikus lueses encephalitise), amit valószínűleg még fiatalkorában egy gyermekágyi lázban elhunyt vérbajos asszony boncolásakor szerzett kézsérülése okozott. Ennél a betegségnél az egyre súlyosabb elmezavar évtizedek alatt alakul ki. Semmelweis már halála előtt 3-4 évvel nagyon furcsán viselkedett, hozzátartozói többnyire igyekeztek távol tartani őt betegeitől.

A helyes diagnózist Benedek István fogalmazta meg Semmelweisről szóló jól ismert, s a paralysis progressiva kimondása miatt sokat támadott könyveiben és szakcikkeiben. A legújabb orvostörténeti kutatások az ő megállapításának helyességét igazolták, s a vérmérgezéses teóriát vagy hogy Semmelweis halálát valamilyen vele szemben kialakított összeesküvés okozta volna, messzemenően cáfolják az új, alapos, levéltári kutatásra, a korabeli dokumentumokra épülő vizsgálatok is.

Érdekes következtetésre jutott viszont Garamvölgyi László ismert bűnügyi szakíró elméleti kriminalisztikai vizsgálódásaival. Ezek szerint az Anyák megmentőjét tényleg brutálisan agyonverték a döblingi elmegyógyintézet pincéjében. A "qui prodest?" kérdésre a válasz, hogy szakmai tekintélyében megsértett ellensége bőven lehetett és ebben kapóra jött a betegségéből adódó fékezhetetlen őrjöngése is. Újratemetéseihez szükséges exhumálásakor szinte egyetlen ép csontja sem volt.[forrás?]

  • Semmelweis nyílt levele a szülészet összes tanárához, 1862 (original)

  • Az 1857-1864 közötti képek mutatják gyors öregedését

  • 1857 (39 évesen)

  • 1858 (40 évesen)

  • 1860 (42 évesen)

  • 1861 (43 évesen)

  • 1863 (45 évesen)

  • 1864 (46 évesen)

[szerkesztés] Szakirodalmi dolgozatai

  • A gyermekágyi láz kórtana. Orvosi Hetilap, 1858.
  • Die Aetiologie, der Begriff und die Prophylaxis des Kindbettfiebers. Wien, 1861. (Megjelenés 1860).
  • A méhrostdaganat kiirtása és újratermelődése; rendes lefolyású terhesség (u. o. 1861);
  • Az ivarvérzés körüli régibb és újabb elméletek (Női és gyermekgyógyászat, 1864);
  • Héthónapos terhesség, rendkívüli nagyságú rostos méhpöfeteg mellett (u. o. 1864);
  • Az ivarvérzés és ennek rendellenességei (u. o. 1864);
  • A petefészektömlők műtételi kezelése (u. o. 1865).
  • További szakirodalmi dolgozatai

[szerkesztés] Emlékezete

Emléktáblája:
I. kerület Apród utca 1-3.

Életében nem kapta meg az őt megillető elismerést, a Magyar Tudományos Akadémia sem vette föl tagjai sorába. Az utókor azonban, többféle módon adózik nagyságának:

1861-es könyvében, Semmelweis bemutatja a kórbonctan 1823-as fellendülésének (első függőleges vonal) egybeesését a gyermekágyi láz áldozataival. A második függőleges vonal a klóros kézmosás 1847-es bevezetésének időpontját jelzi. A dublini szülőotthon, ahol nem volt kórbonctan, 1784-1849 közötti történeti statisztikáját a kék görbe jeleníti meg.
Semmelweis az anyák megmentője - emlékbélyeg (1960)
  • 1906-ban az Újvilág utca felvette a nevét,
  • 1906-ban Stróbl Alajos Semmelweis-szobrát előbb az Erzsébet téren, majd 1948-ban a később (1952-ben) róla elnevezett egykori munkahelye, a Szent Rókus Kórház előtt fölállították,
  • 1912-ben róla nevezték el az Orvosegyesület székházának auláját
  • 1965-ben hamvait szülőháza falába helyezték, s ott, a róla elnevezett Orvostörténeti Múzeumot fölavatták,
  • 1969. november 7-én a Budapesti Orvosi Egyetem vette fel a nevét,
  • 1991-ben egykori munkahelye, a bécsi nőklinika is az Ő nevét vette fel,
  • 2004. október 22-én leleplezték Domonkos Béla Semmelweis-szobrát, az Egyetem belső telepén
  • 2005. február 4-én Krasznai János szobrászművész Semmelweis-domborművét avatták föl, a Városmajori Tudományos Ülés keretében, az Ér- és Szívsebészeti Klinikán
  • Róla nevezték el a Semmelweis-reflexet.
  • Rá emlékeztet a 4170 Semmelweis kisbolygó

[szerkesztés] Filmek

[szerkesztés] Források

[szerkesztés] Külső hivatkozások

[szerkesztés] Jegyzetek

  1. ↑ Michael H. Hart: 100 híres ember : a kezdetektől napjainkig. Budapest : Magyar Könyvklub, 1994. ISBN 9638289279 Joseph Lister l. 211-212. o.; Semmelweis l. 212. o.
  2. ↑ Templomtörténet Tabáni Plébánia
A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Semmelweis_Ign%C3%A1c&oldid=11061225”
Személyes eszközök
Névterek
Változók
Műveletek
Navigáció
Részvétel
Nyomtatás/exportálás
Eszközök
Más nyelveken