Semmelweis Ignác

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Semmelweis Ignác
Ignaz Semmelweis.jpg
Semmelweis Ignác (Doby Jenő rézmetszete, 1860)
Életrajzi adatok
Született
1818. július 1.
Flag of Hungary (1867-1918).svg Buda, Tabán
Elhunyt
1865. augusztus 13. (47 évesen)
Osztrák Császárság Bécs, Döbling
Ismeretes mint „az anyák megmentője”
Nemzetiség szász / sváb
Házastárs Weidenhoffer Mária
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
Bécsi Egyetem (Universität Wien)
Pályafutása
Szakterület szülészet-nőgyógyászat
Tudományos fokozat orvosdoktor
Munkahelyek
Bécsi Közkórház (Allgemeines Krankenhaus) tanársegéd
Más munkahelyek Szent Rókus Kórház
Jelentős munkái A gyermekágyi láz kóroktana
A gyermekágyi láz kóroktana, fogalma és megelőzése

Semmelweis Ignác Fülöp (Buda, Tabán, 1818. július 1.Bécs-Döbling, 1865. augusztus 13.) magyar orvos, munkássága után az „anyák megmentője” címmel illetik.

Jó megfigyelőképessége és tapasztalatainak, valamint a statisztikai adatok helyes értelmezése alapján Semmelweis lényegében az aszepszist vezette be a szülészetbe, ezzel jelentősen csökkentette a gyermekágyi láz halálozását. Megfigyelte, hogy a klórvizes kézmosás megszünteti a boncolás utáni hullaszagot, de elméleti megalapozottság nélkül javasolta, hiszen a kórokozó baktériumokat még nem ismerte. Szerencsére a klóros víz a kézre tapadt baktériumokat is elölte. Módszerének elterjesztése érdekében szélmalomharcot vívott az akkori orvostársadalom tekintélyes képviselőivel. Ragaszkodott a kórtermek rendszeres takarításához, szellőztetéséhez, napoztatásához és a gyakori ágyhuzatcseréhez. A takarékosságból szennyes ágynemű felhúzásàt elbocsátással büntette. Az eljárást sajnos így mások nem is alkalmazták. Hasznossága csak a kórokozók felfedezése után nyert bizonyítást.

Gyermekkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1818. július 1-jén a tabáni Fehér Elefánthoz, majd Palota (ma Apród) utca 1-3. alatti Meindl-házban látta meg a napvilágot, ahol édesapjának – a hintz-(szász) ősökkel rendelkező Semmelweis Józsefnek (1778–1846) – jól menő fűszerüzlete is volt. Édesanyja Müller Teréz, Müller Fülöp módos krisztinavárosi sváb kocsigyártó és Anderl Teréz leánya. A szülők 1810. január 14-én kötöttek házasságot a budai Krisztinavárosban. Ignác ötödik gyerekként született, két bátyja ismert pesti kereskedő, Károly öccse pedig a Belvárosi római katolikus plébánia lelkésze volt. Ignácot a közeli Tabáni Plébániatemplom[1]ban keresztelték meg.[2]

Tanulmányai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A középiskolát a Várban működött Budai Egyetemi kir. kat. Gimnáziumban járta ki.

Egyetemi tanulmányait 1837 őszén a bécsi jogi fakultáson kezdte, majd még abban a tanévben átiratkozott az orvosi karra. Az első évet ott végezte el, majd 1839 és 1841 között a II. József által elüldözött jezsuiták kolostorába telepített – (Neue Weltgasse, később Újvilág, ma Semmelweis utca) pesti egyetem másod-harmad éves hallgatója. A 4-5. évfolyamot ismét Bécsben végezte. Már korán magára vonta tanárainak - különösen Karl von Rokitanskynak és Josef Škodának - figyelmét. Az előbbi engedélyével éveken át, szinte naponta látogatta az anatómia-részleget és végzett számtalan boncolást.

A Pesti Egyetem Orvoskarának tanárai, 1863-ban. Semmelweis keresztbe tett karral áll. Jobbra Balassa János ül, aki Semmelweist - később - elmegyógyintézetbe utalta. Balra Diescher János áll, Semmelweis követője a pesti intézményben

Nehézségek hivatása gyakorlásában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1844. május 21-én kapta meg orvosdoktori diplomáját Bécsben, botanikai doktori értekezésével: Tractatus de Vita Plantarum. Majd sebész- és szülészmesteri oklevelet szerzett 1846-ban. Ezután rögtön tanársegédi állást kapott Klein professzor szülészeti klinikáján, a bécsi közkórházban (Allgemeines Krankenhaus).

Néhány hónappal később Breit orvos-tanár, akinek helyére korábban felvették, visszatért, és Semmelweis elvesztette állását. Angol nyelvórákat vett, és az Írországba (Dublin) való távozás gondolata foglalkoztatta, de visszahelyezték állásába, mivel Breit a Tübingeni Egyetem szülészeti tanszékének élére került. 1847-es itáliai (velencei) szakmai utazása után fájdalommal értesült barátja, kollégája haláláról; Jacob Kolletschka boncolás okozta vérmérgezésben hunyt el. Eltöprengett ezen és még azon év márciusában felismerte, hogy az a betegség, amely barátja halálát okozta és az, amelyet gyermekágyi láz néven ismertek, azonos.[4]

Első munkahelyén, 1846-tól a bécsi közkórházban, majd 1851-től következő munkahelyén a pesti Szent Rókus Kórház szülészeti osztályának (nem tiszteletdíjas) főorvosaként kimutatta az aszeptikus (fertőzést megelőző) eljárások előnyeit a szülészetben és a sebészetben.

Mind gyakorlatával, mind írásaiban próbálta terjeszteni nézeteit, de sajnos az orvostársadalom nem vett róla tudomást[5].

Az antiszeptikus eljárások jelentőségét és annak bevezetését is csak Joseph Lister angol sebész meggyőző munkája nyomán fogadták el lassan, 1877-től kezdődően.

Semmelweis első megállapítása az volt, hogy a klórvizes kézmosás megszünteti a boncolás utáni hullaszagot. A későbbi összefüggésre ennek alkalmazása közben jött rá. Ekkoriban a kórokozó baktériumokat még nem ismerték, ám ez nem akadályozta meg a klórt abban, hogy a kézre tapadt baktériumokat is megölje. Szinte ismeretlen magyar szülészként csak szélmalomharcot tudott folytatni a kor tekintélyes, és különböző (ma már bizonyítottan téves) elméleteket hirdető szülészeivel szemben. A mikroorganizmusok felfedezése, Louis Pasteur munkássága hozta meg az áttörést, ennek nyomán kezdett Lister is 1865-ben (Semmelweis halálának évében) a karbolsavas antiszepszissel foglalkozni.

A tisztaságra való törekvés általában jelen volt - bizonyára tapasztalati alapon - a különböző történelmi korok orvoslásában/sebészetében, de a korban messze nem olyan tudatosan és alaposan, ahogy manapság. Kivétel talán az egyes államok középkor végére eső gyakorlata a „Dreckapotheke”, amit Luther is megemlít.[6][7]

Felfedezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gyermekágyi láz halálozási adatai a Bécsi Közkórház I. és II. sz. klinikáján, 1841-1846. Nyilvánvalóan az I.sz. klinikán volt nagyobb a mortalitás
1861-es könyvében, Semmelweis bemutatja a kórbonctan 1823-as fellendülésének (első függőleges vonal) egybeesését a gyermekágyi láz áldozataival. A második függőleges vonal a klóros kézmosás 1847-es bevezetésének időpontját jelzi. A dublini szülőotthon, ahol nem volt kórbonctan, 1784-1849 közötti történeti statisztikáját a kék görbe jeleníti meg.

Rájött, hogy a gyermekágyi lázat az orvosok és orvostanhallgatók okozták azzal, hogy boncolás után átjártak az I. számú klinika szülészeti osztályára, és ott fertőtlenítetlen kézzel vizsgálták a várandósokat. A bábák nem végeztek boncolást, így a vérmérgezés eme speciális fajtája harmadannyi esetben fordult elő a szegényebbeket kiszolgáló II. számú klinikán, mint az orvosokén. A klórmész-oldatos kézmosást Ignác antiszeptikumként ajánlotta kollégáinak. Felfedezését még abban az évben közzétette. Májusban kötelezte az orvosokat, az orvostanhallgatókat és az ápolószemélyzetet a szülészeti osztályokra történő belépés előtti klórmész-oldatos kézmosásra, majd októberben kötelezővé tette az egyes betegek vizsgálata közötti klóros kézmosást is. (Akkoriban ezek rendkívül népszerűtlen intézkedések voltak) A statisztikai bizonyítékokat, pedig egyszerűen komolytalannak tartották. Így kezdődött szélmalomharca az akkori hivatalos, tudományos világgal, amely a mikroszkóp alkalmazásával (amit maga Semmelweis nem használt) sem jutott erre az egyszerű, empirikus következtetésre. Az 1848-as év tavaszán Semmelweis több társával együtt tagja lett a bécsi forradalmi Nemzeti Gárdának, de eközben folyamatosan gyakorolta hivatását is.

  I.sz. klinika   II.sz. klinika
év szülésszám elhalálozás arány (%)   születésszám elhalálozás arány (%)
1841 3,036 237 7.8   2,442 86 3.5
1842 3,287 518 15.8   2,659 202 7.6
1843 3,060 274 9.0   2,739 164 6.0
1844 3,157 260 8.2   2,956 68 2.3
1845 3,492 241 6.9   3,241 66 2.0
1846 4,010 459 11.4   3,754 105 2.8

Abban az évben a gyermekágyi lázban elhaltak aránya az orvosok szülészeti osztályán még kisebb lett, mint a bábákén. 1849. március 20-án Semmelweis tanársegédi megbízatása lejárt, és nem hosszabbították meg bécsi szerződését. Így 1850 októberében hazatért és 1851-től tiszteletbeli osztályvezető főorvosként irányította a pesti Szent Rókus Kórház szülészeti osztályát.

1855-ben a pesti egyetemen kinevezték az elméleti- és gyakorlati szülészet tanárává. 1857-ben a zürichi egyetem meghívta tanárnak, de inkább itthon maradt. Június 1-jén, a Krisztinavárosi Havas Boldogasszony plébániatemplomban frigyre lépett a 19 éves Weidenhoffer Máriával. Öt gyermekük született, akik közül hárman megérték a felnőttkort, de csak egyiküknek születtek utódai. Semmelweis hamarosan leköszönt a szülészeti osztály vezetéséről, ahol hat év alatt 1 százalék alá szorította módszerével a gyermekágyi láz halandóságát.

Publikációi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Semmelweis fő műve: Die Ätiologie, der Begriff und die Prophylaxis des Kindbettfiebers, 1861 (címlapja)

1858-ban, barátja, Markusovszky Lajos biztatására, az Orvosi Hetilapban A gyermekágyi láz kóroktana címmel publikálta felfedezését.

1859-ben az elavult, Újvilág utcai klinikát átköltöztették az Ország-úti (ma Múzeum körút) Kunewälder-épületbe.

1860-ban Bécsben adatta ki 1861-es évszámmal megjelenő, német nyelvű könyvét (Die Aetiologie, der Begriff und die Prophylaxis des Kindbettfiebers (A gyermekágyi láz kóroktana, fogalma és megelőzése). Tanait, az osztályán gyakorlatban bizonyított hasznosságuk ellenére, az orvosi közvélemény visszautasította.

1862-ben százoldalas, nyomtatott nyílt levélben fordult a szülészorvosokhoz.

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1865 júliusa közepén magatartásában az elmezavar jelei mutatkoztak; július 31-én Bécsbe vitték, és Döblingenben elmegyógyintézetbe zárták. Agresszív magaviselete miatt ápolói súlyosan bántalmazták, valószínűleg ennek következtében két hét után meghalt.

Előbb a schmelzi temetőben temették el, majd annak felszámolása után, 1891-ben földi maradványait neje hazahozatta kerepesi temetőbeli saját sírboltjába. 1894-ben díszes, saját sírhelyet kapott.

Semmelweis Ignác Fülöp sírja Budapesten. Kerepesi temető: 34/2-1-1. (Jelképes sír. 1930-tól 1963-ig ez volt Semmelweis negyedik „nyughelye”.)

A halála körüli kérdések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hivatalos verzió szerint (gennyvérűség) szepszis végzett vele, de sokan úgy gondolják, hogy a döblingi intézet megállapítása téves volt. Már korábban is a lueses dementia (elbutulás)[8] jelei mutatkoztak rajta. Szifilisz-fertőzésének hipotézisét azonban 1965-ben - az akkor rendelkezésre álló eszközökkel - egy tudományos vizsgálat megcáfolni látszott. Nyilván a halála centenáriumán sem hangzott volna jól a vérbajos verzió, tekintve annak a köztudatban élő negatív felhangjait, pedig aki akkoriban rendszeresen boncolt, a fertőzést nemigen kerülhette el. Ugyancsak gyakori volt a fertőzés a fogorvosok körében, amíg a kórokozó természetére fény nem derült, és a kórkép gyógyítása meg nem oldódott.

A 2000-ben megindult újabb orvostörténeti vizsgálódások teljes mértékben bizonyították Semmelweis betegségének okaként a paralysis progressivát, vagyis a hűdéses elmezavart (a nagyagyi kéreg krónikus lueses encephalitise), amit valószínűleg még fiatalkorában egy gyermekágyi lázban elhunyt vérbajos asszony boncolásakor szerzett kézsérülése okozott. Ennél a betegségnél az egyre súlyosabb elmezavar évtizedek alatt alakul ki. Semmelweis már halála előtt 3-4 évvel nagyon furcsán viselkedett, hozzátartozói többnyire igyekeztek távol tartani őt betegeitől.

A helyes diagnózist Benedek István[9] fogalmazta meg Semmelweisről szóló jól ismert, s a (Paralysis progressiva)[10][11] kimondása miatt sokat támadott könyveiben és szakcikkeiben. A legújabb orvostörténeti kutatások az ő megállapításának helyességét igazolták. A vérmérgezéses teóriát, vagy hogy Semmelweis halálát valamilyen vele szembeni összeesküvés okozta volna, messzemenően cáfolják az új, alapos, levéltári kutatásra, a korabeli dokumentumokra épülő vizsgálatok is.

Érdekes következtetésre jutott viszont Garamvölgyi László[12] ismert bűnügyi szakíró elméleti kriminalisztikai vizsgálódásaival. Ezek szerint az anyák megmentőjét tényleg brutálisan agyonverték a döblingi elmegyógyintézet pincéjében. A „cui prodest?” kérdésre a válasz, hogy szakmai tekintélyében megsértett ellensége bőven lehetett és kapóra jött a betegségéből adódó fékezhetetlen őrjöngése is.

Dr. Czeizel Endre leírása szerint Semmelweis enyhén szólva „nehéz” ember volt, de nem volt elmebeteg. Elmegyógyintézetbe utalásáról feleségének panaszait követően háromtagú konzílium döntött, akik „lehetőséget láttak orvosi indokkal történő eltávolítására”. A tragikus véget azonban bizonyosan nem akarták, „nem számítottak a bécsi elmegyógyintézet ápolóinak brutális magatartására, sőt gyilkos tettére.” Az ápolók két alkalommal is nagyon súlyosan bántalmazták (a boncolási lelet többszörös végtagtörésről is szól), majd „megkötözve orvosi ellátás nélkül a sebei okozta vérmérgezésben hagyták elpusztulni.” Semmelweis felesége később megváltoztatta nevét és morfinista lett; fia, Béla öngyilkosságot követett el.[13]

Szakirodalmi dolgozatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A gyermekágyi láz kórtana. Orvosi Hetilap, 1858;
  • Die Aetiologie, der Begriff und die Prophylaxis des Kindbettfiebers. Wien, 1861 (tényleges megjelenés: 1860);
  • A méhrostdaganat kiirtása és újratermelődése; rendes lefolyású terhesség (u. o. 1861);
  • Az ivarvérzés körüli régibb és újabb elméletek (Női és gyermekgyógyászat, 1864);
  • Héthónapos terhesség, rendkívüli nagyságú rostos méhpöfeteg mellett (u. o. 1864);
  • Az ivarvérzés és ennek rendellenességei (u. o. 1864);
  • A petefészektömlők műtételi kezelése (u. o. 1865);
  • További szakirodalmi dolgozatai

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Életében nem kapta meg az őt megillető elismerést, a Magyar Tudományos Akadémia sem vette föl tagjai sorába. Az utókor azonban többféle módon adózik nagyságának:

Semmelweis, az anyák megmentője - emlékbélyeg (1960)
  • 1901-ben az eredetileg német nyelvű könyvét lefordítják, és A gyermekágyi láz kóroktana, fogalma és megelőzése címmel kiadják magyarul.
  • 1906-ban az Újvilág utca felvette a nevét
  • 1906-ban Stróbl Alajos Semmelweis-szobrát előbb az Erzsébet téren, majd 1948-ban a később (1952-ben) róla elnevezett egykori munkahelye, a Szent Rókus Kórház előtt fölállították
  • 1912-ben róla nevezték el az Orvosegyesület székházának auláját
  • 1965-ben hamvait szülőháza falába helyezték, és ott, a róla elnevezett Orvostörténeti Múzeumot fölavatták
  • 1969. november 7-én a Budapesti Orvosi Egyetem vette fel a nevét
  • 1991-ben egykori munkahelye, a bécsi nőklinika is az ő nevét vette fel
  • 2004. október 22-én az Egyetem belső telepén leleplezték Domonkos Béla Semmelweis-szobrát
  • 2005. február 4-én a Városmajori Tudományos Ülés keretében Krasznai János szobrászművész Semmelweis-domborművét avatták föl az Ér- és Szívsebészeti Klinikán
  • Róla nevezték el a Semmelweis-reflexet
  • Az ő emlékét őrzi a 4170 Semmelweis kisbolygó elnevezése
  • 2012-ben az I. számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika 200 évvel ezelőtti alapításának évfordulóján az eredetileg német nyelvű könyvét újra lefordítják és A gyermekágyi láz kóroktana, fogalma és megelőzése címmel kiadják magyarul.[14]
  • Az UNESCO 2013-ban felvette az „anyák megmentőjének” a gyermekágyi lázzal kapcsolatos felfedezését és annak 1847 és 1861 között keletkezett primer dokumentumait A világ emlékezete program kitüntetettjeinek 1992-től bővülő listjára.

Filmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • That mothers might live (Hogy élhessenek az anyák), USA 1938 Metro-Goldwyn-Mayer/MGM (Rendezte Fred Zinnemann) Oscar-díj, a legjobb rövidfilmnek
  • Semmelweis, Magyarország, 1940 Mester Film (Rendezte Tóth Endre)
  • Semmelweis – Retter der Mütter / Semmelweis, az anyák megmentője, NDK, 1950 DEFA (Rendezte Georg C. Klaren)
  • Semmelweis, Magyarország, 1952 (Rendezte: Bán Frigyes)
  • Ignaz Semmelweis – Arzt der Frauen / Semmelweis Ignác – Az anyák megmentője, Magyarország/NSZK/Ausztria, 1989 Magyar Televízió/ZDF/ORF (Rendezte Michael Verhoeven)
  • Semmelweis, Hollandia, 1994 Humanistische Omroep Stichting (Rendezte Floor Maas)
  • Docteur Semmelweis / Semmelweis doktor, Franciaország/Lengyelország, 1995 (Rendezte Roger Andrieux)
  • Semmelweis (rövidfilm), USA/Ausztria, 2001 Belvedere Film (Rendezte Jim Berry)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Budapest-Tabán Alexandriai Szent Katalin Plébánia (magyar nyelven)
  2. Templomtörténet Tabáni Plébánia (magyar nyelven)
  3. Lénárt Landau
  4. Gennyvérűség - Szepszis (magyar nyelven)
  5. Michael H. Hart. 100 híres ember : a kezdetektől napjainkig. Magyar Könyvklub, Budapest, Joseph Lister 211-212, Semmelweis 212. o. ISBN 9638289279 (1994) 
  6. Richard Friedenthal. Luther élete és kora (magyar nyelven). Gondolat, 541. o. ISBN 963 280 306 X (1977) 
  7. Hüttl Tivadar: A sebgyógyítás irányelvei, tanulságai Balassa idejében és napjainkban (magyar nyelven), 1941
  8. Dementia - Elbutulás (magyar nyelven). Tudományos és Köznyelvi Szavak Magyar Értelmező Szótára (Online szótár)
  9. Benedek István, Falvay Alfréd. Semmelweis' Krankheit (német nyelven). Adadémiai Kiadó (Budapest). ISBN 9630534282 9789630534284 (1983) 
  10. Paralysis progresszíva (magyar nyelven). DrDiag
  11. Benedek István. Semmelweis és kora (magyar nyelven) 
  12. Garamvölgyi László: Semmelweist meggyilkolták (magyar nyelven)
  13. Czeizel Endre (2013. június 21.). Ne győzzön a hazug legenda. Élet és Irodalom LVII. évf. (25. szám), 8.. o. Hozzáférés ideje: 2013. június 21.  
  14. Semmelweis Ignác Fülöp: A gyermekágyi láz kóroktana, fogalma és megelőzése Akadémiai Kiadó, 2012.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Semmelweis Ignác témájú médiaállományokat.