Magyarországi németek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A magyarországi németek (németül Ungarndeutsche) a mai Magyarország második legnagyobb nemzetisége. A statisztikai összesítések és becslések alapján számuk mintegy 200 000–220 000 főre tehető, ami az ország összlakosságának 2,5%-a. Az egész Kárpát-medencében elterjedt a „sváb” általánosító megnevezésük, noha nem valamennyiük tartozik a dunai svábok közé.

Nyelvjárásaik, elnevezéseik[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyarországi németek nagy része közép- és délnémet területről került hazánkba. Nyelvjárásaik ún. keverék nyelvjárások, mostani formájukat már magyar földön nyerték el. A svábok elnevezése az egész Kárpát-medencében elterjedt, a szomszéd népek nyelvében is, pedig igazi svábok csak Szatmár megyében telepedtek le – ebből Trianon után csak három falu maradt magyar területen. Az első telepesek nagyobb része SvábföldrőlSchwabenből, Württembergből – érkezett, Ulmon át, hosszú dunai hajózás után hazánkba. Igen sok sváb településen ma is erről tanúskodik a Schwabengasse – Sváb utca elnevezés. Ennek a népcsoportnak a neve rögzült a Duna-medence valamennyi népének nyelvében, mint a török hódoltság felszámolása után érkezett német telepesek általános elnevezése.

  • Heidebauerek: a Mosoni-síkságon élnek. Nevüket a síkság nevéről (Heideboden) kapták.
  • Poncichterek: Sopron vidékén heáncok, ill. poncichterek élnek. (A heánc név eredete vitatott, a népetimológia igen sok magyarázatot ismer, van, aki a német jetzt szó hietz, hienz nyelvjárási változatával, van, aki a Heinz személynévvel magyarázza; igen érdekes, hogy a heáncok vagy hiencek az egyes falvak lakói között is különbséget tesznek, a RábaLapincs közben élőket pummhienceknek nevezik egy anekdota alapján, amely szerint az egyik főúr látogatásakor kicsit előbb sütötték el üdvözlésére a mozsárágyúkat, mint kellett volna; a poncichterek a német Bohnenzüchter = babtermelő nevet viselik; igen sok babból készült ételt ismernek a Sopron környéki németek, kedvelt a babtorta, amelyet túróval, tejföllel ízesítenek.)
  • Stiffollerek: Baranyában egy fuldai jellegű nyelvjárásterület alakult ki, amire ennek a csoportnak az elnevezése – stiffoller, azaz Stift Fuldaer, Fuldaapátságiak – is utal. A stiffollerek túlnyomó többsége Baranyát lakja, ettől északra keskeny sávot alkotnak csupán (Mucsi, Závod).
  • Cipszerek: Nevük a német Zips (Szepes) szóból származik.
  • Szászok: Az erdélyi szászok Erdélyben élnek.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Duna a tengerbe folyik c. sváb népdal a a Magyarországra település idejéből (Kalász Márton fordítása)

Magyar-német kapcsolatok a középkorban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Magyarországra települő német szerzeteseknek és lovagoknak hatalmas szerepe volt a kereszténység elterjesztésében és a feudális rend kialakításában. I. István 996-ban vette feleségül Henrik bajor herceg leányát, a későbbi II. Szent Henrik német császár testvérét, Gizellát. Bajor hagyomány szerint az esküvő Scheyern bencés apátságban köttetett.[1] Német krónikások feljegyezték, hogy a bajorok a házasságtól a kereszténység gyors terjedését várták, és ennek érdekében minden segítséget igyekeztek István számára biztosítani. Gizellával mintegy hozományként nagy számú bajor (német) papok és lovagok érkeztek.

A magyar királyok jelentős szerepet szántak a német kézműveseknek és kereskedőknek a középkori iparosodás és városi fejlődés kibontakozásában. A német polgár a 13. század folyamán sok magyar városban talált új hazát „vendég”-ként (hospes). A tatárjárás után ez a folyamat átmenetileg még jobban megerősödött. Egyedül a Szentföldről kiszorult Német Lovagrend a kivétel – amelyet határvédelmi feladatokra engedett be II. András, mert ez kísérletet tett arra, hogy államilag is önállósítsa magát, ezért az uralkodó a lovagokat kiűzte az országból.

Betelepítések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Németek a Magyar Királyságban (1896)

Több mint ezer éve élnek németek a Kárpát-medencében, azonban a történeti sorsfordulók után – például a török kiűzése – egy egészen új szakasz kezdődött életükben. Munkaerőre volt szükség, s ezért a szervezett telepítést az 1722-23. évi magyarországi országgyűlés is határozatban sürgette. A 18. században azután három szakaszban telepítették őket Magyarországra.

A 20. század sorsfordulói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Magyar Királyság 1910. évi népességi megoszlása (Horvát-Szlavónország nélkül)
Egy német család sírja a dorogi temetőben, felülről lefelé haladva megfigyelhető az asszimiláció

Asszimiláció és önálló szervezetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1900., illetve az 1910. évi népességi statisztika a magyarság arányának növekedését mutatja, ami az asszimilációs hatással magyarázható elsősorban. Az önállóság jegyében egy önálló párt létrehozásának gondolata is megfogalmazódott. 1906-ban alakult meg a Magyarországi Német Néppárt a bánáti Versec székhellyel, ami támogatást az Össznémet Szövetségtől kapott, de nem lett belőle országos párt. 1911-ben pedig Bécsben megalakult a Németmagyar Művelődési Tanács, amely az Össznémet Szövetség révén ösztöndíjakat juttatott magyarországi német fiataloknak.

A trianoni Magyarországon kb. 500 ezres német kisebbség élt. Az együttélés jegyében jött létre a Magyarországi Németek Népművelési Egyesülete 1924-ben. Megalakulását a magyar kormány is támogatta, mivel a számított a támogatásukra a revíziós törekvéseiben. Németország is egyre gyakrabban érdeklődött a magyarországi németség sorsa és helyzete iránt. Ez a szervezet 1938-ig képviselte országos szervezetként a magyarországi németség érdekeit,fő irányvonalát a népi német vonal adta, amely az asszimilációt elutasította. Az egyesület élén Gratz Gusztáv elnök állt, de tényleges szellemi vezére Bleyer Jakab volt. Bleyertől teljesen idegen volt a német népcsoport politika, amit Basch Ferenc Antal képviselt. Gratz Gusztáv a „konszolidált” irányvonalat képviselte a magyarországi német nemzetiségi mozgalomban, a magyarsághoz közel álló politikus volt, aki megfelelt a hazai kormányok elképzeléseinek. A németországi viszonyok változásai során lényeges átalakulás következett be a hazai nemzetiségpolitikában. A módosuláshoz hozzájárult Bleyer halála is.

1938 tavaszán már egy náci értelmezésű népiségi autonómiát fogalmazott meg Basch Ferenc mozgalma, magának követelve a magyarországi német művelődés és iskolaügy irányítását. 1939 áprilisában jóváhagyták a Volksbund alapszabályait. Rövidesen több népiskolával, 3 polgári iskolával és 2 gimnáziummal rendelkezett. Az észak-erdélyi szász evangélikus egyház is átadta 47 népiskoláját a Volksbundnak. A területi változások hatására nőtt a nemzetiségi területek részaránya, ami új stratégiát követelt a magyar kormánytól.

Egyrészt aláírták az erdélyi területszerzés érdekében 1940-ben a bécsi ún. népcsoportegyezményt (ez monopolhelyzetbe juttatta a magyarországi németségen belül a volksbundista irányzatot), másrészt viszont szabotálni próbálta az egyezményt, és egy a Volksbildungsvereinhez hasonló szervezet létrehozását támogatták.

A kitelepítés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A második világháború után a németségre a kollektív bűnbak szerepét osztották ki. A Szovjetunióban is szükség volt a munkaképes emberekre, táboraikba mintegy 35-60 ezer magyarországi németet hurcoltak el. A magyarországi németek mintegy fele már nem került kitelepítésre, jogaikat 1949-50-ben visszakapták, ám elkobzott birtokaikat többnyire már nem. A kitelepítések nyomán a magyarországi németek száma mintegy 230 ezerre csökkent.

A magyarországi német lakosságnak Németországba való áttelepítéséről szóló rendelet, amely szerint Németországba áttelepülni köteles az a magyar állampolgár, aki a legutolsó népszámlálás és összeírás alkalmával német nemzetiségűnek vagy anyanyelvűnek vallotta magát, aki magyarosított nevét visszanémetesítette, aki a Volksbundnak vagy SS-nek tagja volt. A rendelkezés nem vonatkozik az áttelepülésre köteles magyar anyanyelvű és nemzetiségű házastársára, kiskorú gyermekeire, közös háztartásban élő felmenőkre, ha azok 65. életévüket 1945. december 15. előtt betöltötték. Kivételek azok, akik cselekvő tagjai voltak valamely demokratikus pártnak vagy 1940 óta valamelyik szakszervezetnek, továbbá azok is, akik bár német anyanyelvűeknek vallották magukat, de igazolni tudják, hogy a magyar nemzethez való hűségük miatt üldöztetést szenvedtek. A mentességek kiterjednek a hozzátartozókra is. Az áttelepülésre kötelezettek ingatlan és ingó vagyonát a rendelet hatálybalépésének napjától kezdve zár alá vettnek kell tekinteni.

Az áttelepülésre kötelezett személyeket összeírják. A névjegyzékbe felvettek lakóhelyüket nem hagyhatják el, akik e tilalmat megszegik, azokat internálják.

Önkormányzat és intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első világháborús emléktábla az óbányai katolikus templom falán

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zene[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sajtó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyarországi németek megítélése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyarországi németek (népnyelv: svábok) megítélése a történelem folyamán változó volt, de általában mindig kedvezőbb volt, mint a többi nemzetiségé. Különösen szorgalmasnak, mértéktartónak, fegyelmezettnek, kötelességtudónak és kitartóbbnak vélték őket a magyarok saját maguknál egy 2007-es felmérés során. „Pozitív irányban” különböznek a magyaroktól, mintegy a polgári eszményt képezve: a racionális, tudatos, mértéktartó ember ideálját, akik kijelölik a társadalom számára követendő mintát.[6]

Híres magyarországi német személyiségek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még: A magyar Wikipédiában szereplő magyarországi németek

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]