Magyarország nemzetiségei
| Magyarország nemzetiségei |
|---|
|
bolgárok |
| A magyarországi nemzetiségek története |
Az 2001. évi magyarországi népszámlálás adatai szerint 442 739 fő, vagyis a lakosság 4%-a vallotta magát valamelyik hivatalosan elismert nemzetiséghez tartozónak. Becslések szerint azonban a nemzetiségek (nemzeti és etnikai kisebbségek) tagjainak valódi létszáma ennél jóval magasabb: az ország 10 milliós népességének hozzávetőlegesen 8-10%-át teszik ki, igaz ennek a 8-10%-nak nagy része magyar anyanyelvű roma.
Magyarországon 13 törvényben elismert nemzetiség él, ezek között 12 nemzeti kisebbség, illetve 1 etnikai kisebbség, a cigányság. A népszámlálások, a kisebbségjogi intézmények csak ezen kisebbségek adatait, társadalmi mozgásait mérik és kisebbségi önkormányzatot csak ezek az etnikumok alakíthatnak, mivel ezek azok a népcsoportok, amelyek minimum egy évszázados itt-tartózkodást tudtak igazolni (történelmi kisebbségek).
Nem sorolják a nemzetiségek közé a magyarországi zsidóságot.[1] Bár a törvény által elismert nemzetiségeken kívül jelentős új nemzeti kisebbségek is léteznek Magyarországon, ezek ma még nem teljesítik a nemzetiséggé nyilvánítás feltételeit. Közéjük tartoznak a Magyarországon élő oroszok, arabok, kínaiak, kurdok, valamint egyes afrikai közösségek.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Történetük
Magyarország fennállása során mindig is különböző nemzetiségek otthona volt, Trianon után azonban ez részben megváltozott, az ország nemzetállammá, homogén etnikumúvá vált. Ezt fokozták a II. világháború utáni lakosságcserék és kitelepítések. A megmaradt nemzeti kisebbségek jelentős része pedig beolvadt a Kádár-korszak idején, ez különösen a svábok és szlovákok esetében volt jelentős.
[szerkesztés] Létszámuk
A nemzetiségiek létszáma 2001-ben:
(a 2001-es népszámlálás adatai szerint)
- 190 046 – cigányok
- 62 233 – németek
- 17 693 – szlovákok
- 15 620 – horvátok
- 7 995 – románok
- 5 070 – ukránok
- 3 816 – szerbek
- 3 040 – szlovének
- 2 962 – lengyelek
- 2 509 – görögök
- 1 358 – bolgárok
- 1 098 – ruszinok
- 620 – örmények
- 16 081 – hivatalosan nem elismert kisebbséghez tartozó (például zsidók, kínaiak stb.)
Nemzetiségiek számának alakulása (1949-2001):
| Év | Német | Szlovák | Szerb | Horvát | Szlovén | Román | Cigány |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1949 | 22 455 | 25 988 | 5 185 | 20 123 | 4 473 | 14 713 | n.a. |
| 1960 | 50 765 | 30 690 | 4 583 | 33 014 | n.a. | 10 502 | n.a. |
| 1970 | 35 594 | 21 176 | 12 235 | 14 609 | 4 205 | 8 640 | 325 000 |
| 1980 | 31 231 | 16 054 | n.a. | 20 030 | 7 139 | n.a. | 380 000 |
| 1980 (Tanácsi minősítés) | 65 969 | 34 601 | n.a. | 27 650 | n.a. | 8 416 | n.a. |
| 1990 | 30 824 | 10 459 | 2 905 | 13 570 | 1 930 | 10 740 | 142 683 |
| 2001 | 62 233 | 17 692 | 3 816 | 15 620 | 3 040 | 7 995 | 190 046 |
Az ukrán, lengyel, görög, bolgár, ruszin és örmény nemzetiség a fenti táblázatban nem szerepel, mivel ezeket csak 1991-ben ismerték el hivatalosan, így a korábbi népszámlálásokon még nem szerepeltek.
[szerkesztés] Nemzeti kisebbségek
[szerkesztés] Németek
A legnagyobb létszámban élő nemzeti kisebbség a németeké. A mai Magyarország területének hagyományos német népcsoportjait összefoglaló néven „sváboknak” is nevezik (lásd: dunai svábok). Ez azonban nem mindig van összefüggésben az egyes közösségek valódi származásával, amelyek nemcsak sváb, hanem jelentős részben bajor, osztrák, valamint pfalzi, hesseni, németalföldi és elzászi eredetűek. A különböző származású németajkú csoportok, különösen a városlakók többnyire keveredtek egymással és a történelmi Magyarország nem sváb németségével is (erdélyi szászok és cipszerek /Szepesség/), illetve a 19. századtól a többségük asszimilálódott, magyarrá vált.
A németek ma legnagyobb számban Baranya megyében (a megye szinte valamennyi körzetében, de főként a keleti felén) élnek. Itt találhatók szinte teljesen németek által lakott falvak is (Óbánya, Ófalu). Ezt követi Tolna megye német ajkú lakossága, amely a Mecsek északi lejtőin és a Sió-parti falvakban található meg nagy számban. A harmadik legtöbb német Bács-Kiskun megyében koncentrálódva, a Kalocsától délre eső vidék településein él (Hajós, Érsekhalma).
A Magyarországi Németek Általános Művelődési Központja, az egyik legfontosabb és legelismertebb oktatási intézményük Baján található. Hivatásos színházuk Deutsche Bühne Ungarn/Magyarországi Német Színház Szekszárdon működik.
Még jelentős Budapest környékének német lakossága. Itt említendő meg Budaörs, Solymár, Pilisvörösvár és Csolnok jelentősebb számú német nemzetiségű lakosa is. Budapesten Soroksáron (XXIII. ker.) élnek nagy számban svábok, a szomszédos Pesterzsébeten (XX.) működik a Német Nemzetiségi Gimnázium (Deutsches Nationalitätengymnasium), de a Tamási Áron Gimnáziumban Budán is van nemzetiségi oktatás.
Pár nemzetiségi községet tudhat magáénak továbbá Komárom-Esztergom, Veszprém, Fejér, Somogy, Vas és Békés megye is.
[szerkesztés] Szlovákok
A németeket számban követő nemzetiség, a szlovákság, alapvetően három nagyobb területen él. A békési területek szlováksága mellett megemlítendő a Pilis hegység néhány szlovák falva (Pilisszántó, Piliscsév, Kesztölc), illetve a Nógrád megyében elszórtan élő szlovákság.
[szerkesztés] Horvátok
Nem sokkal marad el a horvát nemzetiség sem a szlovákoktól. Az ő lakhelyük leginkább a Horvátországgal szomszédos határmenti övezetek, de találhatók horvát falvak az Alpokalja egyes részein, Mosonmagyaróvár és Sopron mellett is, ők a gradistyei horvátok. Fontos kulturális intézményük a Pécsi Horvát Színház.
[szerkesztés] Románok
A románok 8000 főnyi nemzetisége a román határ mellett, főként Gyula környékén él, illetve Budapesten is él egy néhányezer fős román kisebbség. Többségi településük Méhkerék és Bedő.
[szerkesztés] Ukránok
A ruszinokkal azonos etnikum önmagát ukránnak valló része. Részben az Ukrajnával határos területek lakói, de nagyobb részük az országban szétszórtan él, főként a fővárosban. Az ukránokat Magyarországon csak 1991-ben ismerték el hivatalosan nemzetiségként.
[szerkesztés] Szerbek
A szerbek a Duna-menti településeken, leginkább Budapesten, valamint Szentendre, Szeged, Pécs és Ráckeve környékén honosak. Az egyetlen magyarországi szerb többségű település Lórév.
Az alábbi településeken alakult 2006-ban szerb kisebbségi önkormányzat: Lippó, Mohács, Pécs, Villány, Baja, Hercegszántó, Battonya, Deszk, Magyarcsanád, Szeged, Újszentiván, Dunaújváros, Rácalmás, Székesfehérvár, Budakalász, Csobánka, Érd, Göd, Lórév, Pomáz, Ráckeve, Százhalombatta, Szentendre, Szigetcsép, Tököl, Medina
[szerkesztés] Szlovének
A magyarországi szlovének a Vendvidéknek nevezett Szentgotthárd környéki területen élnek. Jellegzetes ízes nyelvjárásuk nagymértékben őrzi az archaikus szláv elemeket. Magyar elnevezésük a vend. Történelmük sok ponton összeköthető a a magyarokéval. A magyarországi és muravidéki szlovénnek a vend nyelvnek nevezett szlovén dialektust beszélik. A vend egy sztenderdizáció révén önállósult a szlovéntól, de beszélői megőrizték szlovén identitásukat. A vend egyes politikai jellegtől átitatott tudománytalan állítások szerint nem szláv nyelv, ami természetesen nem igaz, viszont a vend vagy szlovén irodalmi nyelv használatának kérdése ma is komoly problémákat vett fel.
A szlovének az első világháborút követően megkísérelték az önállóság megszerzését is (Szlovenszka krajina, Mura Köztársaság).
[szerkesztés] Lengyelek
A lengyeleket Magyarországon csak 1991-ben ismerték el hivatalosan nemzetiségként.
[szerkesztés] Görögök
A görögöket Magyarországon csak 1991-ben ismerték el hivatalosan nemzetiségként.
[szerkesztés] Bolgárok
A bolgárokat Magyarországon csak 1991-ben ismerték el hivatalosan nemzetiségként. A magyarországi bolgárok legnagyobb része Budapesten, Miskolcon, Pécsen, valamint e városok környékén él. Kulturális intézményük a Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központ, Budapest, és a Malko Teatro.
[szerkesztés] Ruszinok
A ruszinokat Magyarországon csak 1991-ben ismerték el hivatalosan nemzetiségként. Létszámuk ma az önmagukat ukránnak vallókkal együtt kb. 6000 fő. Főleg Borsod-Abaúj-Zemplén megyében élnek.
[szerkesztés] Örmények
Az örményeket Magyarországon csak 1991-ben ismerték el hivatalosan nemzetiségként. Nagy részük a fővárosban, kisebb részük pedig az ország egyéb térségeiben szórványosan él.
[szerkesztés] Cigányság
Magyarországon egy hivatalosan elismert etnikai kisebbség létezik, a cigányság. Tulajdonképpen a „cigányság” fogalom több népcsoportot is maga mögött takar, amelyek a magyar nemzeti kultúrához egyféleképpen vagy legalábbis hasonlóan viszonyulnak. A szociológia meghatározása szerint „cigány” az, akit környezete (leginkább a „nem cigányok”) annak tartanak.
A cigányságot számos különböző csoport alkotja, amelyeknek kultúrája jelentősen eltér egymástól. A magyarországi cigányság azoktól az önmagukat romáknak nevező és roma nyelven beszélő népcsoportoktól származik, amelyek a középkorban érkeztek a balkáni országokba és Magyarországra. A cigányság egy része ma is romának vallja magát, például a magyar cigányok (romungrók) és az oláhcigányok hagyományos közösségeihez tartozók. Emellett kialakulóban van a modern roma nemzet fogalma is.
A magyarországi cigányok legnagyobb része magyar anyanyelvű. A roma nyelv (cigány nyelv) ismerete ma csak a cigányság kisebb részére jellemző, elsősorban az aprófalvas felépítésű dél-dunántúli megyékben, valamint Szabolcs-Szatmár-Bereg és Nógrád megyében. (A cigányság kb. 5%-a vallja anyanyelvének és mintegy 20-25%-uk, elsősorban az oláhcigányok beszélik.)
Lásd még:
- A magyarországi cigányság életkörülményei
- Romák (A roma kultúra és történelem általában és Magyarországon kívül)
[szerkesztés] Az 1993-as nemzetiségi törvény
1993-ban a magyar országgyűlés elfogadta a Nemzetiségi törvényt (Nemzeti és Etnikai Kisebbségek jogairól szóló törvény). A törvény szerint a Magyarországon honos nemzeti és etnikai kisebbségek helyi és országos kisebbségi önkormányzatokat hozhatnak létre. A kisebbségi önkormányzatok választása az önkormányzati választások során történik.
A helyi kisebbségi önkormányzatok feladata a kisebbség ünnepeinek meghatározása, helyi kisebbségi média, közoktatás, hagyományápolás fenntartása, pályázatok, ösztöndíjak kiírása.
Az országos kisebbségi önkormányzat határozza meg a kisebbség országos ünnepeit. Feladata lehet továbbá színház, múzeum, könyvtár, művészeti és tudományos intézet, kiadó, közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény, jogsegélyszolgálat üzemeltetése. A legfontosabb joga a kisebbséget érintő valamennyi jogszabály véleményezése, és az, hogy a kisebbség építészeti emlékeivel vagy a nemzetiségi oktatás törzsanyagával kapcsolatos törvényeket elfogadhatja, vagy visszaküldheti a parlamentnek.
Az önkormányzati rendszer leginkább a nagyvárosokban elszórtan élő nemzetiségieknek kedvez, mert megalapításához 10 000 lakos alatt 50 fő, felette 100 fő érvényes szavazata szükséges, amely a nem ritkán több, mint 100 000 fős választókörzetekben könnyebben összejön. Így tudható be, hogy több Magyarországon kis számban élő kisebbség (lengyel, örmény és ruszin) is aránylag sok önkormányzatot tudhat magáénak.
Emellett a hagyományosan nagy lélekszámú nemzetiségek (cigány, német, szlovák) sok kisebbségi önkormányzatot birtokolnak. A szlovének viszont, mivel a nemzetiség egy térségre koncentrálódik, arányaiban kevés önkormányzatot irányíthatnak.
| A kisebbségi önkormányzatok százalékos megoszlása (nemzetiségek szerint) | |
| A nemzetiségek sorrendje a lakosságszám alapján | |
| Cigány | 55% |
| Német | 20% |
| Szlovák | 6% |
| Horvát | 6% |
| Szerb | 3% |
| Lengyel | 2% |
| Örmény | 2% |
| Román | 2% |
| Bolgár | 1% |
| Görög | 1% |
| Szlovén | 0,8% |
| Ruszin | 0,8% |
| Ukrán | 0,4% |
[szerkesztés] Kisebbségi választások
2006 őszén az önkormányzati választásokon a kisebbségi szervezetek jelöltjeire összesen 580 997 szavazatot adtak le az állampolgárok. A mellékelt táblázat azt mutatja, hogy kisebbségek szerint hogyan oszlik meg a több mint félmilliós szavazat. A diagramon a legalább 9000 szavazatot kapott kisebbségek szerepelnek.
| A kisebbségi önkormányzatok jelöltjeire leadott szavazatok száma (nemzetiségek szerint) | |
| Az OVB adatai alapján | |
| Cigány | 246 728 |
| Német | 130 301 |
| Szlovák | 124 329 |
| Horvát | 29 731 |
| Szerb | 4 840 |
| Lengyel | 9 690 |
| Örmény | 6 477 |
| Román | 9 427 |
| Görög | 5 422 |
| Bolgár | 3 342 |
| Szlovén | 2 624 |
| Ruszin | 6 364 |
| Ukrán | 1 722 |
[szerkesztés] Próbálkozások újabb nemzetiségek elismertetésére
2005-ben 2381, magát magyarországi hunnak valló személy aláírásával nyújtottak be kezdeményezést az Országos Választási Bizottsághoz a hun kisebbség hivatalos elismertetése érdekében. A Magyar Tudományos Akadémia szakvéleménye szerint azonban nem feleltek meg a törvényi előírásoknak, az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottsága pedig még az érintettek képviselőinek meghallgatása után sem tartotta általános parlamenti vitára alkalmasnak az előterjesztést.[2]
2005 októberében a Társaság a Magyarországi Zsidó Kisebbségért érvényes népi kezdeményezést nyújtott be az Országgyűléshez a zsidó nemzetiség elismerését kérve. 2006. július 3-ig azonban a szervezetnek nem sikerült összegyűjtenie az ehhez szükséges legalább ezer aláírást.[3]
2006. december 18-án több mint ezer aláírás gyűlt össze a bunyevácok külön nemzetiségként való elismerésére. Ennek ellenére az Országgyűlés nem szavazta meg a bunyevác kisebbség elismerését. A bunyevácokat jelenleg a horvátok egyik népcsoportjának tekintik, habár az Osztrák–Magyar Monarchiában külön nemzetiségként tartották őket számon.
[szerkesztés] Jegyzetek
- ↑ Mivel a zsidók egyidejűleg vallási és etnikai kisebbség. 2005 októberében a Társaság a Magyarországi Zsidó Kisebbségért érvényes népi kezdeményezést nyújtott be az Országgyűléshez a zsidó nemzetiség elismerését kérve. A szervezetnek azonban nem sikerült összegyűjtenie az ehhez szükséges legalább ezer aláírást.
- ↑ Hunnak lenni egy életérzés – Index-cikk, 2005. április 12.
- ↑ Dési Tamás: Nemzetiségiek vagy „titokzsidók”? – Szombat, 2006. szeptember.
[szerkesztés] Felhasznált irodalom
- Magyarország társadalmi-gazdasági földrajza, ELTE Budapest, 1994
- KSH Népszámlálás 2001 kiadvány
- Fehér István: Az utolsó percben, Kossuth, 1993, 66. oldal
- Föglein Gizella: Nemzetiség vagy kisebbség?, Ister, 2000
- Tóth Károly Antal: Kisebbségek jogi helyzete, 1985
- Kormányzati Portál – Kisebbségi Önkormányzatok
- Fischer Holger: A magyarországi német kisebbség 20. századi társadalmi-gazdasági átalakulásának térbeli aspektusai és a nemzetiségi statisztika, KSH, 1992
