Magyarországi cigányok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Magyarországi romák szócikkből átirányítva)
Valentiny János: Cigányfiatalság (késő romantika)
Canzi Ágost: Szüreti ünnepély Vácz vidékén (késő romantika)
Munkácsy Mihály: Cigánytábor
Vastagh György, idősebb: A kárvallott cigány, 1886. Olaj, vászon.
Kalyi Jag cigányzenekar

A magyarországi cigányok a cigány nép Magyarországon élő népessége. Ők alkotják az ország legnagyobb hivatalosan elismert kisebbségét. A magyarországi nemzetiségek közül ők az egyedüliek, akik nem rendelkeznek anyaországgal, ezért nem nemzeti kisebbségként, hanem etnikai kisebbségként határozzák meg őket.[1] Magyarországon hivatalosan az az ember cigány, aki magát a népszámláláson, a szavazásnál, az iskolában, az önkormányzatnál cigánynak vallja, mivel az 1992-es adatvédelmi törvény alapján az etnikai hovatartozást az érintett írásos beleegyezése nélkül nem lehet nyilvántartani.

A 2001. évi népszámlálás szerint Magyarországon 190 046 fő volt a cigány lakosság lélekszáma. A népszámlálási adatok ugyanakkor jelentősen eltérnek a szociológusok felmérési eredményeitől. Egy 1994-es felmérésnél azt vették alapul, hogy a nem cigány környezet kiket tekint cigánynak (ez nem feltétlenül jelent valós cigány származást). Eszerint több mint 500 000 fő a magyarországi cigányok lélekszáma (kb. az összlakosság 5%-a). Mások 6-700 000 között becsülik a magyarországi cigányság számát, míg egyes roma értelmiségiek szerint ez a szám az egymilliót is eléri. (Lásd: Roma szociológiai tanulmányok, 1997.)

A népszámlálás szerint Magyarország 3200 települése közül 2000-ben élnek cigányok. Vidéken a három északi megyében legnagyobb a népességük. A fővárosi cigányság lélekszámát 80-100 ezer körülire becsülik.[2]

Egyes felmérések szerint a magyarországi cigányság népessége jócskán meghaladja a hivatalosan közzétett adatokat. A hivatalos források 205 984 főt jelölnek[3], de ismertek a 394 000 és 2 000 000 fő közötti népességről szóló kutatási eredmények is[4][5][6]

Elnevezéseik[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mai magyar nyelvben - más nyelvekhez hasonlóan - a roma és a cigány azonos értelmű szavak, köztük jelentésbéli különbség nincs, csak stilisztikai. Természetesen eme kifejezéseket ugyanilyen értelemben használják önmagukra nézve a különböző, csak magyarul, illetve magyarul is beszélő cigány népcsoportok Magyarországon és az egész Kárpát-medencében.

A roma kifejezés a rom szó többes számú alakja, amely „embert”, „cigány embert”, „férfit”, illetve „férjet” jelent romani (azaz cigány) nyelven.

A cigány elnevezés eredetije a görög görög ατσιγανος (atsziganosz), amelynek eredeti jelentése „érinthetetlen”. A magyarba feltehetően délszláv közvetítéssel került. Az első magyarországi írásos említések a 14. századból valók Zigan, Zygan, Zigany, Czigany, Chygan, Cygan alakban. Ezek azonban mint családnevek illetve települések nevei jelennek meg, melyekről nem tisztázott, hogy köthetőek-e a cigánysághoz vagy sem. Mindenesetre az, hogy a Cigány szó a magyar nyelvben ekkor tulajdonnévként (is) létezik, arra utal, hogy eredeti jelentésében már a korábbi időben meghonosodott és a nyelv szókincsének szerves részévé vált. Érdemes még megemlíteni a cigányság „fáraók népe”, „fáraók ivadéka” elnevezését, amely arra vezethető vissza, hogy évszázadokig egyiptomi eredetűnek tartották őket. Ma már ismert, hogy a cigányság Indiából származik, Egyiptom csupán egyik águknak volt hosszabb-rövidebb ideig hazája a Balkán-félszigetre való áttelepedés előtt.

Csoportjaik[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyarországi romáknak nyelvi és történeti szempontból, valamint önmaguk meghatározása szerint hat nagy csoportja különböztethető meg. A hat csoport közül három, a magyarcigányok, az oláhcigányok és a beások nagyobb létszámban élnek Magyarországon, míg három kisebb csoport, a kárpáti cigányok, a szintók és a román cigányok csupán néhány száz, illetve egy-két ezer tagot számlálnak. A magyarcigányok és a kárpáti cigányok összefoglaló neve romungrók, az alábbiakban is e név alatt tárgyaljuk őket.

Csoport Romungrók Szintók Oláh cigányok Román cigányok Beások Gáborok
Magyarcigányok Kárpáti cigányok
Nyelv Magyar Magyar, a cigány nyelv kárpáti cigány dialektusa A cigány nyelv kárpáti cigány dialektusának szinti nyelvjárása A cigány nyelv oláhcigány nyelvjárásai (pl. lovári) Román Archaikus román dialektus Magyar, román, cigány
Lakóhely A Kárpát-medence magyarlakta területei Szlovákia és Csehország, délszláv államok. Magyarországon csak néhány közösség Vándorolnak. Főleg Németország és Olaszország, Magyarországon kevesen vannak Magyarország minden része Magyarországon a román határ mellett, például Méhkerék, valamint Erdély románlakta területein Az Ormánság, Füzesabony, Tiszafüred Erdély

Romungrók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A cigány és nem cigány származású szülők fiú gyermeke. Nem ismerik el őket a cigányság részeként, sőt negatív megkülönböztetett hátrányban szenvednek. Nagy százalékban jellemző a beolvadás, mint kulturális mint egyéb más értelemben.

Romunglica[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A cigány és nem cigány származású szülők leány gyermeke. Nem ismerik el őket a cigányság részeként, sőt negatív megkülönböztetett hátrányban szenvednek. Nagy százalékban jellemző a beolvadás, mint kulturális mint egyéb más értelemben.

Magyarcigányok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyarcigányok vagy magyar nyelvű cigányok csoportjába tartozik a magyarországi romák többsége, kb. kétharmada. A magyarcigányok magyar anyanyelvűek, bár vannak közöttük, akik őseik nyelvét is beszélik. Csoportjuk a kárpáti cigányoktól, a hagyományos magyarországi cigányoktól (roma nyelvű romungrók) származik. A magyarcigányok jellemző hagyományos mestersége a cigányzenekarokban való zenélés („muzsikus cigányok”). A másik jellemző hagyományos foglalkozásuk a régiség-, ékszer- és használtcikk-kereskedelem (például régiségüzletek). A magyarcigányság a 18. században alakult ki, amikor a romungrókat Mária Terézia igyekezett erőteljes törvényi szabályozással letelepíteni – részleges sikerrel. A romungrók többsége áttért a magyar nyelv használatára, azonban eredeti nyelvük számos szavát megőrizték, ami hatással volt a magyarokra is (szleng). A magyarcigányok ma Magyarország szinte minden jelentősebb településén élnek, jórészt integrálódva a magyar társadalomba. A Kárpát-medence több más magyarlakta vidékén (Felvidék, Székelyföld) is laknak. Külföldön önmagukat magyarnak vallják, míg szülőföldjükön általában romák vagy cigányok, akik elhatárolódnak a gádzsóktól (nem cigányok).

Kárpáti cigányok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kárpáti cigányok, a roma nyelv kárpáti cigány dialektusát beszélő romungrók (ősi nevükön paibánók) a legrégebben Magyarországon élő hagyományos roma csoport, őseik a 15. században érkeztek. A mai kárpáti cigányok a régi magyarországi romáknak attól a részétől származnak, akik megőrizték a roma nyelvet. A másik részük a 18. században a magyar nyelvre tért át (magyarcigányok). A kárpáti cigányok önmagukra a romungrók („magyar romák”) megnevezést használják. Ők voltak az úgynevezett netoţi cigány rabszolgák (netód).

A kárpáti cigányok nagyobb hányada ma Szlovákia és Csehország, valamint a délszláv országok területén él. Magyarországon csak néhány közösségük található Nógrád megyében, Budapest környékén (Piliscsaba, Csobánka) és a Dunántúl egyes településein. Hagyományos mesterségük szerint főleg muzsikusok, szegkovácsok és vályogvetők voltak. A „kárpáti cigányok” nevet a 19. század végén kezdték használni a nyelvészek először csak a felvidéki romungrókra, így különböztetve meg őket a dunántúli és délvidéki romungróktól (lásd pl.: A Pallas nagy lexikona[7]).

A magyar nyelv (magyar szleng) cigány jövevényszavai a kárpáti cigány dialektus romungró nyelvjárásából származnak. Ilyen romungró szavak például: csaj („lány”), csávó („fiú”), manus („ember”), vakerál, dumál (mindkét ige jelentése: „beszél”), skerál („szalad”), bazsevál („zenél”), csóró („szegény”), baró („nagy”), benga („ördög”), kéró („ház”), séró („fej”), putri, rajkó, lóvé („pénz”), kaja („étel”), pia („ital”), dzsuva („kosz”), ácsi! („állj!”), purdé! („gyerek”).

Szintók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szintók mind kulturálisan, mind nyelvi szempontból is nagyon közel állnak a kárpáti cigányokhoz. A szinti nyelvjárást beszélik, amely a cigány nyelv kárpáti cigány dialektusának egy változata. A romungró nyelvjárástól abban különbözik, hogy számos német eredetű szót és németes nyelvtani elemet használ. A csoport tagjai önmagukat szintónak (sinto) vagy szintó romának (sinto rom) nevezik. A szintók általában ideiglenesen fordulnak meg Magyarországon, mint vándorcirkuszosok, valójában ugyanis egyes nyugat-európai országok (például Németország, Olaszország) állampolgárai. Lakhelyüket elsősorban a lakókocsik jelentik, amelyekben utaznak. Egy kisebb csoportjuk a második világháború után megtelepült Magyarországon. Ők körhintás, céllövöldés mutatványosokként járják az országot.

Oláhcigányok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A többi fő csoporttal szemben az oláhcigányok nem egységesek, hanem tíz-tizenkét egymástól kulturálisan és nyelvjárásváltozat szerint is elkülönülő csoportjuk van, például lovárik, csurárik, kelderások. Ezek a csoportok hagyományosan egy-egy mesterség művelőit is jelentették. (Például a lovárik a magyarországi lókereskedelemmel foglalkoztak.) Az „oláhcigány” kifejezés inkább a történeti és nyelvi rokonság alapján használt összefoglaló név, ugyanis ezek a roma csoportok Havasalföld román ("oláh") fejedelemsége irányából érkeztek Magyarországra a 19. században, és a roma nyelv különböző oláhcigány nyelvjárásait beszélik. Önmagukat romának nevezik (a saját nyelvükön rom). Az ország minden részén élnek oláhcigányok. Az „oláhcigány” jelzőként való használata valamilyen oknál fogva azonban cigány megfogalmazásban negatív jelző. Egyik csoport sem ismeri el magát annak, általában haragosaikra alkalmazzák.

Beások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A beások anyanyelve a román (archaikus román dialektus). Önmagukat beásnak vagy cigánynak nevezik, a roma megjelölést általában kifejezetten elutasítják. Fő foglalkozásuk a famegmunkálás (fakanál, teknő stb. készítése) volt. A hagyományos mesterségek kiszorulása óta többnyire mezőgazdasági segédmunkások lettek, illetve a férfiak jellemzően az építőiparban dolgoznak.

Három fő csoportjuk van:

  • Árgyelánok – leginkább Somogy, Tolna, Baranya megyék területén, ahol ők a cigányság „zöme”. Tipikus vezetékneveik a Bogdán, Ignácz, Kalányos és Orsós.
  • Muncsánok – Alsószentmárton és környéke. Gyakran vezetéknevük: Csinos, Morás.
  • Ticsánok – leginkább Füzesabonyban, Tiszafüreden és általánosságban az Észak-Alföldön. Leggyakrabban román neveket viselnek: például Nyerlucz, Serbán, Lingurár. (Az árgyelán és muncsán közösségekkel ellentétben ők mára leginkább – olykor kifejezetten jómódú – kereskedőkké lettek. A Füzesabonyból – a Hortobágyon át – Debrecenbe vezető 33-as úton oly sűrűn látható kosár- és üstárus cigányok kivétel nélkül e közösséghez tartoznak…)

Román cigányok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyarországi román cigányok kis lélekszámú csoport, akik a román határ mentén, néhány románok lakta faluban (például Méhkerék) élnek. Anyanyelvük a román köznyelv (szemben a beások archaikus nyelvjárásával). Rajtuk kívül gyakran jönnek át román cigányok Romániából is Magyarországra. Közülük kerülnek ki a magyarországi városokban kolduló roma asszonyok és gyerekek; a férfiak különböző portékákkal próbálnak házalni. Önmagukat általában románoknak mondják.

Gábor-cigányok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Gábor-cigányok (a vezetéknevükről elnevezve), más néven kalapos Gáborok Erdélyből származnak, de megtalálhatóak a Nyárád menti falvakban is. Elnevezésüket állítólag Bethlen Gábor fejedelmünktől kapták. Ismertetőjegyeik a férfiaknál a széles karimájú fekete kalap és hatalmas bajusz, a nőknél pedig a földig érő, színes, rakott szoknya, kendő, lányoknál két copfba fonott haj, piros szalaggal. A többségük beszél magyarul, románul és cigányul is. Hagyományaikat hűen őrzik, házasságot is csak a Gábor családon belül kötnek. A gyerekeket már nagyon fiatalon kiházasítják, a fiúkat kb. 15 évesen, lányokat kb. 13-14 évesen. Általában jómódban élnek, jellegzetes foglalkozásuk a tetőfedés és egyéb bádogos munkák, de napjainkban már inkább kereskedelemmel foglalkoznak Európa szerte. Sokat utaznak, azonban a jelentős társadalmi eseményekre hazatérnek Erdélybe. Vallásukat tekintve, többségben adventisták.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországi roma asszony 1917-ben
Kolozsvári cigányzenekar az 1890-es évekből

Középkor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A cigányok a 15. század végéig Magyarországon és Kelet-Európában a megtűrt népek közé tartoztak, Nyugat-Európában – elsősorban vándorló életmódjuk miatt – hamarosan szembekerültek az ottani törvénykezéssel. Kezdetben megpróbálták őket visszaszorítani a közép- és kelet-európai területekre. Majd miután ez részben sikertelennek bizonyult, egyre szigorúbb és kegyetlenebb intézkedéseket hoztak ellenük. Skóciában és Angliában a 16. század elejéig ötezer cigányt végeztek ki. Franciaországban 1595-ben parlamenti határozatot hoztak kiirtásukra. Svédországban és Dániában 1662-ben rendelték el halálbüntetésüket, amennyiben nem hagyták el az országot. A Német-Római Birodalomban is megkísérelték kiszorítani őket, de ez a 18. század elejéig nem sikerült. Magyarországon a cigány-magyar ellentét komolyabb formában nem vetődött fel a 16. század elejéig. Részben azért, mert az itt élő cigányokat mezőgazdasági, ipari munkánál tudták alkalmazni, s így hellyel-közzel rövid ideig le tudtak telepedni. Főleg a fémművességben szereztek jártasságot, a puskapor, puskagolyó, ágyúgolyó készítésében, tűzmesterként, fegyverkovácsként dolgoztak. A magyar uralkodók kémekként is felhasználták őket, értékes információkkal szolgáltak a török csapatok mozgásáról. Persze nemcsak a magyaroknak, hanem a törököknek is dolgoztak. Ebben az időszakban főleg a török források nyújtanak róluk bővebb információt: fegyverkovácsként, borbélyként, cigányzenészként és hóhérként dolgoztak a török seregben is. Magyarországon először Beatrix királyné környezetében találkozunk zenész cigányokkal, 1489-ben. Gömör megyében a 17. század végén jelentek meg. Az egyes uradalmak és falvak keretei között éltek. A vajda parancsolt nekik, akit bár a cigányok választottak, a földesúr erősített meg hivatalában. Viselkedésükért, erkölcseikért, tetteikért a vajda tartozott felelősséggel. Egyben ő volt a bíró is, de mivel alattvalói ellenőrizhették ítéleteit, gyakran egyet nem értés, háborúskodás alakult ki közöttük. Emiatt meglehetősen sokszor volt vajdaválasztás.

(Forrás: Ács Zoltán - Nemzetiségek a történelmi Magyarországon)

Letelepedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 18. században Mária Terézia és II. József több rendeletet hoztak a romák letelepítésére, amit a hatóságok erőszakkal, elrettentő büntetések alkalmazásával hajtottak végre. A romáknak a falvak határában telepeket jelöltek ki, ahol kunyhókban laktak (cigányputrik). Az addig vándormesterségből élő roma kézműveseknek megtiltották új lakóhelyük elhagyását. Így az addigi megélhetésüktől megfosztották őket, mivel az edényjavítás, a fémmunkák, a késélezés vagy a teknővájás folyamatos helyváltoztatást igényelt. A szigorúan felügyelt intézkedések részleges sikerrel jártak. Végleg megmaradt a cigánytelepeken a romák egy része, azok akik a helyi falusi lakosság szükségleteit kielégítve letelepültként is tovább tudták gyakorolni iparukat. Más részük viszont az erőszakos asszimiláció elől a nyugatabbi országokba vándorolt.

Az itt maradottak a 18. századtól fokozatosan áttértek a magyar nyelv használatára. A 19. században a falusi kovácsműhelyek többségében magyarcigányok dolgoztak. A reformkorban művészetükkel nagy hatást gyakoroltak a magyar nemzeti zene fejlődésére, Liszt Ferencre és másokra, de közülük is többen világhírre tettek szert, például Dankó Pista a 19. század végén. A szabadságharc idején a magyarcigányok a magyar ügy mellé álltak, és fegyverjavítóként, ágyúöntőként, valamint tábori muzsikusokként szolgáltak, többek között az országos verbuválást segítve. A legmagasabb rangig a Kossuth Lajos cigány hadnagyaként ismert Sárközi Ferenc cigánymuzsikus vitte.

Balogh János, iskolát járt muzsikus cigány volt az első, aki roma nyelvű nyomtatványt jelentetett meg, ezzel a címmel: Legelső czigány imádságok, mind a két magyar hazában lévő czigány nemzet számára. Esztergom, 1850. Ő készítette az első Magyar-cigány szótárt is.

A század végén Habsburg József főherceg, Magyarország különc életű trónörököse, sokat időzött a magyarcigányok között a telepeiken, elkészítette az idősek által még beszélt roma nyelv első nyelvtanát és roma szótárat is írt. Az így megismert roma családokat végül a saját magyarországi birtokán telepítette le.

Újabb bevándorlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Markó Ferenc: Vályogvetők (1870 körül)

A 19. század elejétől érte el a romák második nagy bevándorlási hulláma Magyarországot. Ekkor érkeztek a román (oláh) fejedelemségek felől a mai oláhcigányok és beások elődei. Az oláhcigányok – akárcsak korábban a magyarcigányok – szekérkaravánjaikkal (cigánytáborok) peripatetikus vándorlást folytattak, különböző kelendő szolgáltatásokat kínálva a letelepült falusiaknak (rézmegmunkálás, köszörűsség, lópatkolás, vályogvetés, kosárfonás, medvetáncoltatás stb.). A lovári közösségek tagjai a 19. századtól kezdve a magyarországi vásárok leghíresebb lókereskedői lettek, akik lószeretetükről és szakértelmükről voltak ismertek.

A beások szintén különböző mesterségeket kínáltak, ők azonban letelepedtek a falvak mellett. Eredetüket tekintve is már letelepedett romániai cigányok voltak, akiknek elődei a román fejedelemségek területén csoportos rabszolgaságban éltek a román bojárok (földbirtokosok), az állam és az ortodox egyház tulajdonaként. Csak a 19. században, 1856-ban került sor a modern Románia megteremtésével a rabszolgafelszabadításra, és a román cigányok egy része ekkor Magyarországra költözött. Ugyanakkor bizonyítható, hogy a Dél-Dunántúlon már a 18. században is éltek román anyanyelvű famunkás cigányok.[8]

Konfliktusok és üldözés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1893-as népszámlálás adatai szerint a Kárpát-medence egyes településein élő, tehát letelepült romák létszáma 275 000 fő volt. A 20. században a tömeggyártású iparcikkek elterjedése a hagyományos cigány foglalkozásokat faluhelyen is feleslegessé tette. A két világháború között törvények is korlátozták a vándormunkát. Hagyományos ügyfélkörük elvesztésével a romák nagyobbik része munkanélkülivé vált, ez társadalmi konfliktusokhoz vezetett. 1944-ben a nemzetiszocialisták Németországban és máshol, így Magyarországon is népirtást követtek el a romák ellen. A porajmos („elemésztés”) során 30-70 000 dunántúli roma embert, köztük gyerekeket, nőket és öregeket deportáltak németországi koncentrációs táborokba. Karsai László történész, a magyarországi holokauszt kutatója, szerint kb. 5000-re tehető azon cigány honfitársaink száma, akiket 1944-45-ben etnikai hovatartozásuk miatt meggyilkoltak, álorvosi kísérletekkel megkínoztak és megnyomorítottak, és akik haláltáborokban vagy munkaszolgálaton haltak meg. Forrás: Teleki Erika: A cigany holokauszt

Pártállami időszak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A háború utáni földosztásból a romákat teljes egészében kihagyták. Az 1956-os forradalomban számos magyarcigány is részt vett.

A szocializmus évtizedeiben a pártállam politikai felfogása nem etnikai, hanem kizárólag szociális problémának tekintette a „cigánykérdést”, és eszerint igyekezett megoldást találni rá. Az új megélhetési lehetőségek a lakóhelyüktől távoli ipari centrumok felé vonzották a roma lakosságot, sok vidéki férfi „ingázott”, vagyis hétközben a városi munkahely által biztosított munkásszálláson lakott. A legtöbb roma ember szezonális, alacsony képzettséget igénylő segédmunkákban kapott állást. Az 1960-as évek végétől megkezdődött a cigánytelepek felszámolása, a romák kedvezményes kölcsönt kaptak a lakásvásárláshoz, sok faluban a megüresedett öreg házakat birtokba vehették. A romák letelepítése, falvakba költözése azonban helyenként társadalmi ellenállásba ütközött. Egyes ilyen településeken az ingatlanok leértékelődtek, ami fokozta a falu őslakosságának elvándorlását. Olyan falvak is vannak, ahol a romák így többségi lakossággá váltak.

Demográfiai jellemzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A teljes mértékben roma lakosságú Alsószentmárton korfája 2001-ben. Megfigyelhető, hogy leginkább a fejlődő országok korfájára hasonlít, különösen népesek a rendszerváltás után született generációk, a születések száma folyamatosan növekszik, a népesség fiatalodik.
Összehasonlításképpen a 99%-ban nem roma lakosságú Budapest korfája. Megfigyelhető a születések számának folyamatos csökkenése, a népesség elöregedése.
A cigány népesség aránya Magyarországon megyénként (2001)
A cigány népesség aránya Magyarországon kistérségenként (2001)

A magyarországi cigányság létszámára vonatkozóan eltérő adatokkal rendelkezünk. A hivatalos népszámlálási adatok nagyságrenddel kisebb értéket adnak, mint az egyéb felmérések vagy becslések számai. Ez a jelenség más magyarországi kisebbségek esetében is megfigyelhető. Éppen ezért mind a tudományok, a közélet különböző fórumai valamint a hatóságok, intézmények és egyéb szervezetek nem a népszámlálási, hanem az egyéb mért és becsült adatokkal operálnak.

A magyarországi cigányság létszámát jelenleg (2008.) általában 600 000-800 000 főre becsülik. Ez a lakosság 6-8%-a, arányaiban akkora, mint például a romániai magyarságé. A magyarországi cigányság létszámában és arányában Európa egyik legjelentősebb nemzeti (etnikai) kisebbsége.

évszám népszámlálási adat egyéb adat adatforrás
1960 56 121 (ebből cigány anyanyelvű 25 633)
1967 200 000 Huttinger becslése
1970 34 957 (csak a cigány anyanyelvűek!)
1971 320 000 Kemény felmérése
1980 27 915 (csak a cigány anyanyelvűek!) 341 000 a népszámlálók besorolása szerint
1990 142 683 (ebből cigány anyanyelvű 48 072)
1993 500 000 fölötti Kemény felmérése
1994 400 000 fölötti KSH felmérése
2000 190 046

Asszimiláció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2001. évi népszámlálás 190 046 roma, illetve cigány lakost mutatott ki az országban, ami a korábbi népszámlálások adataihoz képest nagyfokú csökkenést jelez. Az 1980-as népszámláláson például még 380 000 fő volt a romák lélekszáma.[forrás?] A magukat romának, cigánynak vallók száma tehát 20 év alatt a felére csökkent.

A szociológiai felmérésekben szereplő mintegy félmillió magyarországi cigány lakos közül valójában sokan magyarnak tartják magukat. A felgyorsult asszimiláció[forrás?] következtében a magyarországi cigányok többsége elhagyja a hagyományos roma életformát. Az oláhcigány és beás származású cigányok nagyobb része – különösen Budapesten és a nagyobb városokban – elődei nyelvét az utóbbi évtizedekben a magyarral cserélte fel. A legújabb felmérések szerint ma már a magyarországi cigányok 90%-a magyar anyanyelvű, és csak 5%-uknak a roma nyelv és szintén 5%-uknak a román (beás) az anyanyelve. (1971-ben még 21% roma anyanyelvű, illetve 8% beás anyanyelvű volt!) Az oláhcigány származásúak egy része kétnyelvűnek nevezhető, a magyar mellett beszéli a roma nyelvet is.

Nyelv[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyarországi romák csoportjai eltérnek egymástól anyanyelvük szerint. Az oláhcigányok a cigány nyelvet (romani) beszélik. A magyarországi cigány anyanyelvűek mintegy 90%-a a cigány nyelv lovári dialektusát használja. A beás cigányok a beást beszélik, amely a román nyelv archaikus változata.

Jelképek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Himnusz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyarországi romák hivatalosan is elismert himnusza a Gelem, gelem kezdetű nemzetközi cigány himnusz. (Részletesebben lásd a Romák szócikket!)

Emellett azonban a magyarországi romák körében egy másik költemény két különböző dallamváltozata is himnuszként vált ismertté. Egy Bari Károly által gyűjtött népmese alapján Varga Gusztáv írt dalszöveget magyarul, Orsós Jakab pedig beás nyelven. A dallamot a Kalyi Jag együttes szerezte, és Lungoj o drom angla mande („Hosszú az út előttem”) című lemezükön jelent meg Könyörgés címmel. Miután a dal beásul hangzik el, ezért a beások körében azonnal nagy népszerűségre tett szert, és azóta ez a beás himnusz. A dal beás szövege a következő:

(Beás nyelvtan[9]-féle írásmód) (Beás nyelvkönyv[10]-féle írásmód)

Pădurè vèrde, pădurè vèrde,
Nurocu vine, nurocu mèrge,
Gându bate, bubuièşte,
Lumè, ţara minşunèşte.

Lumè, ţara-i străinu nostru,
Că-i băiaşu numa lotru,
N-any furat noi numa on cui,
Dân crucè lu Dïmizo.

Iartă, iartă Dïmizole,
Hă ne ièrte lumè, ţara,
Ni-ai bătut tu cum ai gândit,
Lumè, ţara ni-o înstrănit.[11]

Pădurê vêrdje, pădurê vêrdje,
Nuroku vinje, nuroku mêržje,
Gyndu batje bubujêštje,
Lumê, cara mišjunjêštje.

Lumê, cara-j străjinu nostru,
Kă-j băjašu numa lotru,
N-anj furat noj numa on kuj,
Dyn krušje lu Dimizo.

Jartă, jartă Dimizolje,
Hă nje jêrtje lumê, cara,
Nj-aj bătut tu kum aj gyndjit,
Lumê, cara nj-o ynstrănjit.

Pădure vergyé, pădure vergyé,
Nuroku vinyé, nuroku merzsjé,
Gîndu bátyé bubujestyé,
Lume, cárá misjunyestyé.

Lume, cárá-j sztrăjinu nosztru,
Kă-j băjásu numá lotru,
N-ány furát noj numá on kuj,
Dîn krusje lu Dimizo.

Jártă, jártă Dimizolyé,
Hă nyé jertyé lume, cárá,
Ny-áj bătut tu kum áj gîngyit,
Lume, cárá ny-o însztrănyit.[12]

Ugyanennek a szövegnek a magyar nyelvű változatát egy másik, gyorsabb dallammal dolgozta fel az Ando Drom együttes, amely szintén gyorsan népszerű lett a cigányság körében. Ezt a változatot a nagy nyilvánosság előtt először Horváth Aladár minősítette himnusznak, 1993-ban, az Egerben rendezett roma polgárjogi tüntetésen. Ennek hatására ezt a dalváltozatot sokan a „magyarországi cigányság himnuszának” tekintik. A dal szövege magyarul így hangzik:

Zöld az erdő, zöld a hegy is
A szerencse jön is, megy is
Gondok kése húsunkba vág
Képmutató lett a világ

Egész világ ellenségünk
Űzött tolvajokként élünk
Nem loptunk mi csak egy szöget
Krisztus vérző tenyeréből

Isten, könyörülj meg nékünk
Ne szenvedjen tovább népünk
Megátkoztál, meg is vertél
Örök csavargóvá tettél

Az utóbbi időben, főként vallásos roma közösségek az utolsó két sor helyett inkább azt éneklik: Megáldottál, megváltottál, / Országodba befogadtál.

Zászló[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A cigányság zászlaja

A magyarországi cigányság is a nemzetközi cigányság zászlaját tekinti sajátjának. (Lásd a Romák szócikket!)

Ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Történelmi ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Április 8.

Augusztus 2.

Hagyományos ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

vallásos eredetű családi ünnepek

búcsúk

Újabb ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ederlezi
  • fesztiválok

Kulturális hagyományok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egységes roma kultúráról hagyományos értelemben nem beszélhetünk, az egyes csoportok eltérő szokásokkal, hagyományokkal rendelkeznek. Az oláhcigány kultúrára jellemző a sajátos stílusú oláhcigány népdalkincs és oláhcigány néptánc, amely a Kárpát-medencei néptáncok igen régi elemeinek roma adaptálása.

Életkörülmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Híres magyarországi romák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Előadóművészek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zenészek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zenekarok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Énekesek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mező Mihály énekes( Magna Cum Laude)

Magyarnóta énekesek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képzőművészek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Írók, költők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forradalmárok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Politikusok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sportolók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Roma tematikájú összefoglaló szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Ez ellentmond egyes más országok gyakorlatának, ahol a cigányságot nemzeti kisebbségként ismerik el. Szintén nem egyeztethető össze a nemzetközi cigányság - az ENSZ és az EU által is elismert - politikai álláspontjával, miszerint a nagyvilág cigánysága egy nemzetet alkot, a különböző államokban élő csoportjaik így nemzeti kisebbségnek tekintendők.
  2. Demeter Zayzon Mária: A budapesti népesség nemzeti, etnikai arculata (Budapest, 1994) ISBN 963-450-526-0
  3. 2001 népszámlálás
  4. Hablicsek László: A magyarországi cigányság demográfiája
  5. The New York City Times: Roma make up an estimated 8 to 10 percent of Hungary’s population
  6. The christian science monitor: "[...] the Roma, who account for between 8 and 10 percent of Hungary's 10 million people."
  7. Bokor József (szerk.). Cigányok, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET Kft. ISBN 963 85923 2 X (1998) 
  8. Nagy Pál: "Kicsinségemben elszakadtam" (www.romapage.hu)
  9. Palmainé Orsós Anna: Ph.D. értekezés, 2006, 3.1.1. A beás nyelv átírásával kapcsolatos problémák, 10. lábjegyzet: Orsós Anna, Kálmán László: Beás nyelvtan
  10. Orsós Anna: Beás nyelvkönyv, 2002
  11. Saimir Mile: Diplôme d'Études Approfondies - Identité et identification des minorités sans territoire compact en Europe à travers l'exemple des Rroms (A nem tömbterületeken élő kisebbségek azonosságtudata és azonosítása Európában a romák példáján keresztül) - horvátországi beás nyelvjárási változatban is, francia fordítással
  12. Tolna Megyei Általános Művelődési Központ hírlevél, 2008. február

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szakirodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kemény István (szerk.): A magyarországi romák (Változó Világ 31., Budapest, 2000)
  • Roma szociológiai tanulmányok. – Periférián. Ariadne Alapítvány 1997.
  • Az élet legárnyékosabb oldaláról - Özv. Szabó Ferencné feljegyzései, Jószöveg műhely, 2009
  • Forray R. Katalin, Hegedűs T. András: Cigány gyermekek szocializációja, Aula 559 Kiadó
  • Ligeti György: Cigány népismeret tankönyv a 7-12. osztály számára, Konsept-H Kiadó
  • Burka Viktória, Dupcsik Csaba, ...: Kisebbségek kisebbsége - A magyarországi cigányok emberi és politikai jogai, Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 2005
  • Csík Ferenc Ahol a nap is megfordítja szekerét-Kereszt amelyet ránk hagyott az ég,/Eger Varga lap kiadó)Helytörténetek Tarnazsadány.
  • Csemer Géza: A legfinomabb cigány ételek - A Kárpát-medencében élő romák ételei, főzési szokásai, kultúrája, Fantastico Kiadó, Budapest, 2003
  • Juhász Júlia: Találkoztam boldoguló cigányokkal is, Taninfo Kiadó, Budapest, 2003
  • Havas Gábor, Kemény István, ...: Cigány gyerekek az általános iskolában, Oktatáskutató Intézet-Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 2002
  • Fiáth Titanilla, Kovai Melinda, ...: A romák esélyei Magyarországon - Aluliskolázottság és munkaerőpiac - a cigány népesség esélyei Magyarországon, Kávé Kiadó-Delphoi Consulting, 2002
  • Farkas Márta, Simon Tibor, ...: A cigányság a második világháború idején (1939-1945) - Az üldöztetés tanintézeti feldolgozásához, Velcsov Bt., Budapest, 2002
  • Diósi Ágnes: Szemtől szemben a magyarországi cigánysággal, Pont Kiadó, Budapest, 2002
  • Beke Kata, Bernáth Gábor, ...: Cigánynak születni - Tanulmányok, dokumentumok, Aktív Társadalom Alapítvány-Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 2000

Szépirodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]