Vastagh György, id.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Vastagh György, idősebb, alsótorjai (Szeged, 1834. április 12. – Budapest, 1922. február 21.) magyar festő.

Vastagh György, idősebb
Vastagh György Önarcképe.jpg
Önarckép
Született Szeged
1834. április 12.
Elhunyt Budapest
1922. február 21.
(87 évesen)

Vastagh Géza festőművész és ifj. Vastagh György szobrász apja, Kenyeres Balázs (1865–1940) igazságügyi orvos, hisztológus apósa.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Származása, ifjúkora

Szegeden született nyolcgyermekes családban. A székely eredetű család az 1660-as évek táján a török-tatár pusztítás és pestisjárvány elől települt át a háromszéki Alsótorjáról Szegedre, ahol elpolgárosodott. Apja Vastagh János (Szeged, 1821 – Bécs, 1870 körül) hajósgazda volt, de művészi hajlamai voltak. Ő készítette Újfalvi Sándor (Kackó, 1792 - Kolozsvár, 1866. július 16.) a kolozsvári emlékíró - művészetpártoló birtokos, lovas képmását (kőrajz), amely 1863-ban megjelent.[1] Anyja Hegedűs Katerina volt.[2] Testvérei közül csak ketten érték meg a felnőtt kort, egy nővére és egy fivére, ez utóbbi mérnök lett.

Vastagh György élete már ifjú korában mozgalmasan alakult. Rajzkészsége gyermekkorában megmutatkozott. A szabadságharc alatt 15 évesen, 1849-ben belépett a felkelők közé, Kmety György és Perczel Mór tábornokok alatt a 16-ik vadász-zászlóajnál szolgált, mint káplár. Részt vett több csatában hadnagy fivérével együtt. A temesvári csata és a világosi fegyverletétel után az oroszok fogságába esett Nagyváradnál, akik az osztrákoknak kiadták. Mivel megbetegedett, elengedték. Szegedre ment, ahonnan közben szülei elmenekültek, s így egy asztalosműhelyben húzta meg magát két évig.

[szerkesztés] Művészeti pályafutása

Vastagh György, idősebb: Zöld kendős menyecske.
Vastagh György, idősebb: Készül a vacsora, olaj, vászon.

Stech József piarista tanárnak feltűnt tehetsége, s előbb ő, majd egy Gerstemberg nevű osztrák festő tanította festeni. Szerbián keresztül beutazta Törökországot, azután Románián át, ismét külföldre utazott. 1854-ben már a bécsi akadémián tanult. 1858-ban Kolozsvárra települt. Veres Ferenc fényképésszel közös műtermet nyitottak. Stein János könyvkereskedésénél egész tárlat volt látható „árny és színezett képeikből”. Vastagh György később Sikó Miklós festővel bérelt műtermet a kolozsvári Közép utcában, László Ferencné házánál az emeleten, de Veres Ferenccel továbbra is együttműködött, fotográfiai és festészeti műhelyként. Erdélyben, az ötvenes évek végén gróf Mikó Imre hívta fel Vastagh Györgyre a figyelmet, így egyre-másra festette a kolozsvári arisztokrácia arcképeit. 1859-ben kapta meg első nagy megbízatását: Kemény István báró az Erdélyi Múzeum-Egylet részére, Kemény Simon halálát ábrázoló, öt képből álló képciklust rendelt tőle. Ugyanez évben rendelte meg Bethlen Károly a „Vitam et sanguinem” jelenetet[3], s ugyancsak az Erdélyi Múzeum Egylet részére ekkor festette meg Kazinczy Ferenc arcképét is. Műtermét a kolozsvári Bel-közép utca régi Posta házába tette át. 1860-ban Kendeffy Ádám gróf, valamint Brandenburgi Katalin arcképe készült el, utóbbi a Porosz Királyi Képtár számára.

Két ízben is visszautasította a neki adományozott ösztöndíjat, miután azokat a Bach-korszak osztrák hatóságától nem akarta elfogadni. (Eötvös József akart neki adni, illetőleg Schwarzenbergnek, Erdély akkori katonai kormányzójának lefestéséért kínálták fel neki). 1862-től a kolozsvári Monostor utcában, a Mikes-házban lakott, s műtermében egyidejűleg fényképészettel is foglalkozott, megfestette, színezte a fotókat. 1863-ban egy hónapos székelyföldi fényképészeti tanulmányutat tettek Urlaky Jánossal, Előpatakán és Borszéken, olajjal átfestett tájkép-fotókat készítettek. Korabeli lap így írt erről a tevékenységről:

„Elismert tehetségű festészünk Vastagh György ki már annyi kitűnő művel gazdagítá Erdély, s különösen Kolozsvár nevezetes családjait, most műtermében a photográphiának is tért nyitott, melynek segítségével a festővászonra néhány másodperc alatt oda varázsolván az arcképet, annak mind nagyságát, mind színezetét úgy adja meg, hogy az illető meg van kímélve az órákig tartó fáradságos üléstől - társa néki a derék Urlaky János, s már eddig is sok sikerült képet állítottak elő - műtermük és kirakatuk van b. Monostor utcában, Korbuly-házban.” [4]

1863. október 7-én vette feleségül az anyai ágon francia származású Schell Viktóriát Kolozsvárott, majd Ploieştibe költözött. Itt született első fia Béla - későbbi közjegyző. 1865-ben tértek vissza Kolozsvárra, egy korábbi moldvai tanulmányútjáról, s ismét Veres Ferenc fotóssal társult. 1866-ban megszületett fia, Géza, akiből később neves állat-, és tájfestő lett, majd 1868-ban az ifjú György és Josefin ikergyermekei.

1868-tól megszaporodtak a bécsi megrendelései. Ugyanekkor elnyerte a kolozsvári Fő téri rk. templom főoltárának helyreállítási munkáira a megbízást.[5]

Három ízben is lakott Bécsben. Az ötvenes évek közepén még mint tanulgató festő, később azonban, mint szívesen keresett, ismert névre szert tett művész. 1865 és 1867 között évente több hónapot Bécsben töltött.

1870-ben az osztrák műegylet májusi kiállításán két olajfestményt is bemutatott, s itteni sikerének eredményeképpen Wodianer báró veje: Nemes Vince és felesége mecénásként támogatni kezdték. 1871 március 16-ától Moritz von Schwind tanítványaként Bécsben képezte magát, de még ez évben mestere elhunyt. Berlinbe látogatott, s sikereket ért el festményeivel. 1871 júniusában visszatért Kolozsvárra, s a kolozsvári „Kék szőlőhöz címzett vendéglő” emeletén, a Híd utcában rendezte be műtermét. 1870 nyarán a gyalui-havasokban tett tanulmányutat, novemberben pedig Marosvásárhelyen dolgozott. 1872-ben ismét Bécsben festett, áprilisban tért haza családjához Kolozsvárra. Ősszel a bécsi kiállításon “A török cigányok” című képe szerepelt.

1875-1876-tól Budapesten élt, előbb a Zöldfa utcában volt műterem-lakása, majd amikor 1880-ban végleg a fővárosba költözött, a Váci utca (ma 48 számú ház helyén) vett műtermet. Számos neves személyiség arcképét festette meg 1877-1878-ban. Ez évben festette meg a gyomai templom Jézus Szíve főoltárképét és freskóit. 1877-ben megbízást kapott, hogy Petőfi Sándor költeményeihez készítsen illusztrációkat.[6] 1877-ben kezdte el festeni József nádor két leánya és fia portréját, s ugyancsak ekkor vállalta el gróf Forgách József, korány elhunyt Nógrád vármegyei alispán arcképének elkészítését. Ebben az időben nyerte el József nádor utódainak, az idős József főhercegnek udvari festője címet.

Az 1870-es évek végén Munkácsy Mihállyal is kapcsolatba került, felmerült egy közös kolozsvári látogatás ötlete is. 1880-ban az alcsúti kápolna Szent Istvánt ábrázoló főoltárát festette meg. 1882 nyarán Radna vidékére utazott tanulmányútra, s ettől kezdve minden nyáron Erdélyben tett tanulmányutakat. Az 1880-as évektől elkezdték árusítani festménymásolatait is. 1882 júliusában Demjén László újságíróval és Sárdi István festőművésszel 10 napos tanulmányutat tett Naszód-vidékére és a Radnai-havasokba, hogy az erdélyi cigány népéletet tanulmányozza, s azt a Klotild főhercegnő által megrendelt festménynél felhasználja.

Kolozsvár képzőművészeti életében 1883. február elején jelentős esemény történt: a római katolikus Lyceum dísztermében megnyílt a város első gyűjteményes képkiállítása, amelyen Feszty Árpád, Than Mór és idősebb Vastagh György országos hírű művészek mellett részt vettek az erdélyi fiatal festők is, mint Melka Vince, Mesterházy Kálmán, Kővári Endre, Sárdi István, Spányi Béla, Vastagh Géza stb. Ezzel kezdődött meg Kalotaszeg felfedezése a művészek körében. A kolozsvári kiállítás után, 1884 augusztusában több neves festő is Kalotaszegre látogatott. Bruck Lajos és Telepy Károly Bánffyhunyadon és Magyargyerőmonostoron, Sárdi István és Vastagh Géza Bánffyhunyadon láttak munkához. Vendéglátójuk Gyarmathy Zsigáné Kalotaszeg nagyasszonya volt. 1891-ben Vastagh György szintén Maros megyébe és Kalotaszeg környékére tett hosszabb utazást.

A Váci utcai műterem-lakásában együtt dolgozott fiával, ifj. Vastagh György szobrásszal. 1894. március 12-én a „Magyar Művészek és Műpártolók Egyesülete” néven 973 rendes taggal, 14 alapító taggal megalakult Nemzeti Szalon elnökévé választották gróf Zichy Jenő mellett. A társaság 1895-ben nagy kiállítást rendezett Kolozsvárott az akkor ismert legnagyobb képzőművészek részvételével. A Magyar Képzőművészek és Műpártolók Egyesületének kiállítóhelyisége. 1894-től a József körút 45.-ben, 1897-től az Újvilág utca 5.-ben, 1907-től az Erzsébet téri Kioszkban működött, s Krúdy visszaemlékezése szerint:

„Őse volt a mai Fészek-klubnak, és benne Mesterházy Kálmán a háznagy – Vágó Pali, Spányi, Vastagh György, Stetka, Feszty Árpád (nőtlen korában) várta itt frakkban, házigazdai szívességgel szombat esténként a főváros legelőkelőbb társaságát, amelyet a színésznők is élénkítettek, mint pipacsok a rétet.” (Jókai Mór utolsó tánca az úribanda előtt).[7]

1895-ben kötött házasságot leánya, Vastagh Josefin dr. Kenyeres Balázs törvényszéki orvostani kutató, egyetemi tanárral, akivel Kolozsvárott éltek.

1922-ben hunyt el, majdnem 88 éves korában.

A Műcsarnokban ravatalozták fel, amelynek létrehozásában maga is aktívan részt vett.

[szerkesztés] Művei

Elsősorban arcképfestéssel foglalkozott, de oltárképeket és népéletképeket is készített naturalista felfogásban. Ezenkívül freskókat is festett. Ujházy Ferenccel és Madarász Viktorral, mint a magyar festők nesztorait emlegeti a művészettörténet. Id. Vastagh György zsánerképei, egyházi és mitológiai témájú festményei mellett történelmi személyekről és korának nagyjairól készített portréival alkotott maradandót.

Vastagh György, id.: Nővérek, 1871.
Vastagh György, id.: Kossuth arcképe (fotója alapján)
József nádor. Einsle Antal egykorú festménye után rajzolta Vastagh György. Osztrák Magyar Monarchia írásban és képben. Magyarország. 1890.

[szerkesztés] Portrék

Portréi még, melyek keletkezési ideje nem ismert:[23]

Egyéb forrásból:

[szerkesztés] Történelmi festmények

  • „Vitam et sanguinem”, 1859
  • Kemény Simon halála, 1859. Öt képből álló sorozat.
  • Búsuló Báthory, (olaj, vászon) [19]

[szerkesztés] Zsánerképek

Vastagh György, idősebb: A kárvallott cigány, 1886. Olaj, vászon.
Vastagh György, idősebb: Udvarlás. Olaj, vászon.
  • Beszélgetők, (olaj, vászon) [20]
  • Fonó cigánynő, 1871
  • Havasi cigányleány, 1871
  • Oláh szerelmespár, 1871
  • Cigány nő (Acél Péter vette meg), 1871
  • Cigány pár (Bécsi rendelésre), 1871
  • Szerelmes román fiú (Osztrák Műegylet vásárolta meg), 1872
  • Cigányleány, 1872
  • Török cigányok, Bécs, 1872
  • Gombaszedő cigánynő, 1872
  • Lakodalmi menet, 1872
  • Álarcos nő, 1872
  • Romok között tanyázó cigány család, 1872
  • Kalotaszegi parasztlány, 1872
  • A furulyázó vak koldus, (téli tájképpel), 1872
  • A vásárból hazatérő ifjú román pár, 1872
  • Kártyákkal vásárba menő havasi cigányleány a dádéval, 1872
  • Cigány jósnő kalotaszegi leánnyal, 1872
  • Gombaszedő havasi cigányleány kis purdéval, 1872
  • Oláh lakodalom, 1872-1873
  • Cimbalmozó cigány, 1873
  • Gombaszedő leány, 1873
  • Rokokó női fej, 1875
  • Havasalföldi cigánylány, 1875
  • Gyerekcsoport, 1876. (olaj, vászon) [21]
  • Kisleány (8 éves gyermek), 1876
  • Arckép („egy szende hölgy”), 1876
  • Pipázó cigányné (olaj, vászon), 1877
  • A kárvallott cigány, 1886. (olaj, vászon)
  • Hegedűs cigány fiú, (olaj, vászon) [22]
  • Havasi idill, (olaj, vászon) [23]
  • Szerződés, (olaj, karton) [24]
  • Várakozás, (olaj, vászon) [25]
  • Udvarlás, (olaj, vászon) [26]
  • Cigánylány, (olaj, vászon) [27]
  • Padon ülő leány, (olaj, vászon) [28]
  • Lány napraforgóval, (olaj, vászon) [29]
  • Cigánylány, (olaj, vászon) [30]
  • Pásztorfiú, (olaj, vászon) [31]
  • Virágot öntöző leány, (olaj, vászon) [32]
  • Olasz lányok (Udvarlás), (akvarell, papír) [33]
  • Olasz kislány a kútnál, (olaj, vászon). [34]
  • Bacchanália, (olaj, vászon). [35]
  • Tavaszünnep, (olaj, vászon) [36]
  • Sokác lány, (olaj, vászon)[37]
  • Pipázó paraszt, (olaj, vászon)
  • Sok a jóból (olaj, vászon) [38]
  • Gyerekek (olaj, vászon) [39]
  • Cigánytanya, olaj, vászon.
  • Esti újság, (olaj, vászon), 1903. (Királyi palota vette meg.)[24]
  • Szénagyűjtő leány, (olaj, vászon), 1903. (Királyi palota vette meg.)[24]
  • Enyelgés, (olaj, vászon), 1903. (Királyi palota vette meg.) [24]
  • Beduin nő. (Vevő: Dr. Hudovernig Károly), 1905.[25]
  • Cigányleány. (Vevő: Dr. Hegedűs Gyula), 1905. [25]
  • Viszhang, 1914. (Vevő: Haggenmacher Oszkár)[26]
  • Idyll a havasokon, 1914. (Vevő: Mauthner Ödön)[27]
  • Cigányleány, 1915. A Szent-György-Céh 22. Aukciója. [40]

[szerkesztés] Freskók, oltárképek

A Vastagh-család sírja Budapesten. Kerepesi temető: 37/1-1-32.

[szerkesztés] Illusztrációi

[szerkesztés] Elismerései, díjai

  • Nyolcvanadik születésnapján, a kormány, a Képzőművészeti Társulat s művésztársai is üdvözölték.
  • Az 1880-as években József nádor utódainak, az idős József főhercegnek udvari festője címet kapott.

[szerkesztés] Jegyzetek

  1. ↑ Vastagh Sándor János szegedi festő pedig az unokaöccse volt. Neve a bécsi Képzőművészeti Akadémia 1842. évi matrikulájában szerepel, itt is, és később Olaszországban is tanult. Bécsben élt. Ő a szerzője a szegedi Móra Ferenc Múzeum képzőművészeti gyűjteménye legkorábbi szerzeményének is, egy 1851-es dátummal bejegyzett I. Ferenc Józsefet ábrázoló életnagyságú képmásnak.
  2. ↑ Kolozsvári Állami Levéltár - Matricola Copulatorum: Vastagh György és Schell Josephin házassági anyakönyvében anyja neveként szerepel. [1] Másik forrás szerint anyja neve: Terhes Katalin volt. Barla-Szabó László: A Vastagh művészcsalád. Ernst Múzeum, Budapest, 2004. 4. oldal.
  3. ↑ A magyar nemesség Mária Terézia trónjának védelmében életét és vérét ajánlja fel.
  4. ↑ 1862. Korunk. Kolozsvár. November 9, 157 szám.
  5. ↑ Magyar Polgár 1867. III. 22, 36 szám, 145 oldal.
  6. ↑ A mű végül 1880-ban, Párizsban jelent meg Hubay Jenő és Aggházy Károly zongorakottájával, s többek között Vastagh György illusztrációjával.
  7. ↑ Premier. Színház+az egész világ. Budapest, ahogy Krúdy látta.
  8. ^ a b c d e f g h Barla-Szabó László: A Vastagh művészcsalád. Budapest, 2004.
  9. ↑ A brassói Román Egylet kiállítására készített kép: A brassói román műkiállításon a kolozsvári román ipar is képviselve lesz. Többek között innen egy képet küldenek, mely Básta által meggyilkoltatott Mihály-vajdát, ábrázolja életnagyságban. Az alak szobából kilépüleg, távolba mutató állást foglal, dolmánya kék, nadrágja fehér, palástja bíborszín. A ruházatot Molnár Zs. és R. itt lakó román hölgyek hímezték nagy gonddal és semmi áldozatot nem kímélve, az arcot Vastagh György festette.
  10. ↑ Amerikát megjárt szabómester (elhunyt 1874-ben),
  11. ↑ Valószínűleg a neves újságíró, Ágai Adolf.
  12. ↑ 1877. január 7-én leplezték le a Budapesti Nő Egylet helyiségében.
  13. ↑ Klotild Mária Adél Amália szász-koburgi és gothai hercegnő
  14. ↑ Gattájai Gorove Antal (1822-1881) ügyvéd, 1848-as honvéd őrnagy, az 1860-as években Nagyvárad rendőrfőkapitánya, 1871-ben alezredes, a katonai fellebbviteli törvényszék elnöke, Gorove István miniszter rokona volt.
  15. ↑ A Rabending-fotók nyomán készült portrék között - melyekben változatosságot mindössze a képek igen különböző kvalitása ad - sajátos kivételt jelentenek id. Vastagh György Erzsébet-képmásai. Ezek a koronázási ruhás képtípus korszerűsítésére irányuló törekvésként is értékelhetőek, egyrészt az öltözék divatosabbá alakítása, másrészt az újabb portréfejek bevonása miatt. Borovi Dániel: Erzsébet királyné magyarországi posztumusz portréi, 1898-1916.
  16. ↑ Somogy vármegye Szerk.: Borovszky Samu és Csánki Dezső Budapest, é.n. Országos Monografia Társaság (Magyarország vármegyéi és városai)
  17. ↑ 1896. május 11-én Csongrád Vármegye Törvényhatósági Bizottsága millenniumi díszközgyűlést tartott a szentesi megyeházán, amelyen leleplezték Kossuth Lajos és Deák Ferenc arcképeit. (A festményeket Vastagh György és Karlovszky Bertalan készítették, 2008-ban a Szentesi Levéltárban láthatók.)
  18. ^ a b Művészet. Szerk.: Lyka Károly 2. évf. 1903. 5. szám 331-360. oldalak
  19. ↑ Bács-Bodrog vármegye 1.- 2. kötet. Szerk.: Borovszky Samu. Budapest, 1909. Országos Monográfia Társaság (Magyarország vármegyéi és városai)
  20. ↑ Esztergom vármegye. Szerk.: Borovszky Samu. Budapest, 1908. Országos Monográfia Társaság (Magyarország vármegyéi és városai)
  21. ↑ Temes vármegye és Temesvár. Szerk.: Borovszky Samu. Budapest, é.n. Országos Monografia Társaság. Hornyánszky Viktor (Magyarország vármegyéi és városai)
  22. ↑ Csanád vármegye története. Szerk.: Borovszky Samu. Budapest, 1896. Országos Monografia Társaság. (Magyarország vármegyéi és városai)
  23. ↑ A Pallas nagy lexikona alapján
  24. ^ a b c Művészet Szerk. Lyka Károly. 2. évf. 1903. 1. szám 59-80. oldalak
  25. ^ a b Művészet. Szerk. Lyka Károly, 4. évf. 1905. 4. szám 268-280. oldalak
  26. ↑ Művészet Szerk. Lyka Károly, 13. évf. 5. sz. 278-283. oldalak
  27. ↑ Művészet Szerk.:Lyka Károly 13. évf. 1914. 72-88. oldalak
  28. ↑ A nemzeti hagyományokat magába foglaló legendakörnek ezt a mozzanatát számos, fõként barokk kori festményen ábrázolták: a karcsú, palástjába burkolózó fiatal nõalak féltve karolja magához és fogadja az elébe térdelõ király által párnán feléje emelt koronát és jogart. Õ a Magyarok Nagyasszonya, Patrona Hungariae. Ezt a jelenetet ábrázolta a temesvári Millenniumi Templom oltárképe is. Madonnák
  29. ↑ A harmadik mellékoltár Imre herceg szüzességi fogadalmát tárja elénk. Az oltárban kerültek elhelyezésre Imre herceg édesanyjának, Boldog Gizellának csontereklyéi.
  30. ↑ A foyer dúsan aranyozott mennyezetén kétoldalt Dionysos születését és neveltetését, középen pedig diadalmenetét festette meg Vastagh György.

[szerkesztés] Irodalom

  • Vastagh György. In: Magyarország és a Nagyvilág, 1875.
  • Szana Tamás: Vastagh György In: Magyar Salon, 1886. április
  • Vastagh György festész. In: Vasárnapi Újság, 1860. 388.
  • Vastagh Gy., Brodszky S., Paczka F. In: Képzőművészeti Szemle. I-1879. 30.
  • Spányi Béla, Vastagh György. In: Képzőművészeti Szemle. I-1879. 55.
  • Vastagh György. In: Képzőművészeti Szemle. I-1879. 75., II-1880. 107. 149.
  • Egyházi festmények a Képzőművészeti Társulat őszi kiállításán. /Paczka, Vastagh Gy., Feszty Á./ Egyházművészeti Lap I-188. 123.
  • Vastagh György Toldy arcképét festi. In: Képzőművészeti Szemle. II-1880. 163.
  • Kacziány Ödön: Műtermek a fővárosban. Vastagh György, Tölgyessy Artúr. In: Vasárnapi Újság, 1893. 803-804. Képpel.
  • Vastagh György oltárképe. In: Vasárnapi Újság, 1901. 334. K.
  • Idősb. Vastagh György ünneplése. In: Művészet. XIII-1914. 230.
  • id. Vastagh György. In: Művészet. XIII-1913. 196-201.
  • id. Vastagh György meghalt. In: Az Újság. 1922. II. 23. 4.
  • Éber Lexikon, é.n. /1935/. 947.
  • Herepei János: Vastagh György. In: Pásztortűz. XXVII- 1941. 273-278. Képekkel.
  • Lyka Táblabíró 1981. 156. 241.
  • Lyka Romantika 1982. 6. 26-27. 52. 70. 72. 127.
  • Lyka Millennium 1983. 148.
  • Művészeti lexikon 1984. IV. 647.

[szerkesztés] Forrás

A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Vastagh_Gy%C3%B6rgy,_id.&oldid=10889800”
Személyes eszközök
Névterek
Változók
Műveletek
Navigáció
Részvétel
Nyomtatás/exportálás
Eszközök
Más nyelveken