Ady Endre

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ady Endre
Endre Ady.jpg
Élete
Született 1877. november 22.
Érmindszent[1]
Elhunyt 1919. január 27. (41 évesen)
Budapest
Nemzetiség magyar
Szülei Ady Lőrinc
Pásztor Mária
Felesége Boncza Berta
Pályafutása
Írói álneve Ida
Jellemző műfaj(ok) költészet, újságírás
Irodalmi irányzat szimbolizmus
Alkotói évei 1899-1918.
Első műve Versek (Debrecen 1899.)
Fontosabb művei Vér és arany (1907)
Az Illés szekerén (1908)
Szeretném, ha szeretnének (1909)
A halottak élén (1918)
Érmindszent, Ady Endre mellszobra a szülőház kertjében

Ady Endre, teljes nevén: diósadi Ady András Endre[2] (Érmindszent,[1] 1877. november 22.Budapest, Terézváros, 1919. január 27.[3]) a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője. A magyar politikai újságírás egyik legnagyobb alakja. A műveltségről, irodalomról írt cikkei a fejlődést és a haladást sürgetik. Költészetének témái az emberi lét minden jelentős területére kiterjednek. Hazafi és forradalmár, példamutató magyar és európai. A szerelemről vagy a szülőföldjéről írt versei éppoly lényeges kifejezései az emberi létnek, mint a szabadság, az egyenlőség, a hit vagy a mulandóság kérdéseiről írott költeményei.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Érmindszent, diósadi Ady Endre szülőháza

A partiumi Érmindszenten született egy elszegényedett nemesi családban. Édesapja diósadi Ady Lőrinc (18511929), kisparaszti gazdálkodó, édesanyja tiszaeszlári Pásztor Mária (18581937), református lelkipásztorok leszármazottja volt. Egy nővére (Ilona, aki még egyéves kora előtt meghalt) és egy öccse volt, Ady Lajos (18811940), aki magyar-latin szakos tanárként ábrándos nyelvészkedéssel nevüket Ond vezér nevéből eredeztette.

Tanulmányait az érmindszenti református elemi iskolában kezdte 1883-ban, ahol Katona Károly tanította írásra, olvasásra, számolásra, bibliai történetekre és zsoltáros énekekre. Szülei idővel gimnáziumba szánták, ez volt az oka, hogy tanulmányait 1886-tól a katolikus népiskolában folytatta Hark István keze alatt: az elemi befejeztével, 1888-ban a nagykárolyi piarista gimnáziumba került. Ebben az iskolában voltak saját bevallása szerint a legszörnyűbb diákévei amellett, hogy itt erősödött meg a fizikailag addig gyengécske gyerek, itt írta első költeményeit is, amelyek többnyire verses csúfolódások voltak, és ezekből az évekből származik barátsága Jászi Oszkárral, akivel együtt jártak hittanra. 1892-től a zilahi református kollégium diákja volt, ahol 1896 júniusában jelesen érettségizett: csak görögből és matematikából kapott jó osztályzatot. A liberális szellemű zilahi „ősi schóla” a szigorú szerzetesi iskolából kikerülve a szabadságot jelentette számára: itt szabad volt nyilvánosan is cigarettázni és itt váltak rendszeressé a szombat esti kocsmázások is; emellett itt érték első – iskolai – irodalmi, és szerelmi sikerei is, utóbbi F. Erzsike személyében, aki későbbi versei Zsókája lett. Itt ismerte meg Kun Bélát is, aki egy ideig privát tanítványa volt.

Édesapja a lecsúszott család újra-felemelkedésének lehetőségét: a leendő szolgabírót látta benne, ezért beíratták a debreceni jogakadémiára. A várost nem sikerült megszeretnie: szülei beleegyezését megszerezve a második évre már a pesti jogi karra iratkozott be, majd Temesvárra ment, ahol délelőtt a királyi táblánál írnokoskodott, délután magánórákat adott. Temesvárról nagyon betegen vitte haza édesanyja 1897. karácsonyán, ahonnan felgyógyulva utazott újra Budapestre a IV. félévre beiratkozni; azonban a többször is megküldött tandíj korhelyeskedésre elúszik: nem mert szülei szeme elé kerülni, ezért Zilahra utazik, ahol ügyvédbojtár lesz és egy barátjánál lakik: ezidőtájt születik meg egy önálló verseskötet kiadásának gondolata. Ősszel az egyetem folytatásának szándékával ismét Debrecenbe ment, azonban az előadásokat hanyagul látogatta, sokkal jobban érdekelték a lapok (Debreceni Főiskolai Lapok, Debreceni Ellenőr, Debreceni Hírlap). Előbb a Debreczeni Hírlap, majd 1899-től a ’48-as érzelmű, függetlenségi párti Debreczen című folyóirat „hivatásos” munkatársa lett; a soron következő félévre már be sem iratkozik, ezzel vége szakadt egyetemi karrierjének. Ugyanebben az évben megjelent első verses kötete, Versek címmel, aminek nem volt sikere.

Ady és Csinszka 1914 körül

1899 végén Nagyváradra ment, ahol gazdag kulturális élet volt ekkor. 1900 január elején a kormánypárti Szabadságnak lett a belső munkatársa: ekkor ez volt Nagyvárad legtekintélyesebb és anyagilag legerősebb lapja. A társadalmi igazságtalanságról és a munkásnyomorról írt kritikus cikke 1901. április 22-én jelent meg a Friss Újságban Egy kis séta címmel, amely azonban világnézeti ellenszenvet gerjeszt ellene lapjánál, így május 23-ától a lapversenytárs Nagyváradi Napló kötelékébe lépett. Jó újságíróvá vált, magyar prózai stílusa itt fejlődött ki. Új verskötetet is kiadott 1903-ban Még egyszer címen, azonban ez is komolyabb visszhang nélkül maradt. Ady Nagyváradon bohém éjszakai életet élt, amelyben Halász Lajos és Szűts Dezső voltak állandó partnerei. Ehhez a városhoz kötődik az a végzetes szerelmi viszony is, amelynek következtében először elkapta a szifiliszt: erről a Mihályi Rozália csókja című novellájában ír.

Életében az áttörést 1903 augusztusa hozta el: ekkor ismerkedett meg Diósyné Brüll Adéllal, egy Nagyváradról elszármazott gazdag férjes asszonnyal, aki ekkor Párizsban élt és látogatóba jött haza. Léda (Ady így nevezte őt el) lett a múzsája; az ugyanebben az évben megjelent Még egyszer című kötetében „A könnyek asszonya” című költeményt már ő ihlette. Lírai kibontakozásában Léda iránti szerelme és nála tett párizsi látogatásai segítették. A Léda-kapcsolat 9 évig tartott: 1903–1912-ig. Léda 1907-ben halott lánygyermeket hozott világra, vélhetőleg a költőtől. Kapcsolatuk 1912-re teljesen megromlott: Ady a Nyugatban publikált Elbocsátó szép üzenet című versével végleg szakított Lédával.

Hétszer járt Párizsban 1904 és 1911 között. Első, egy évig tartó párizsi útja után az ellenzéki Budapesti Naplónál helyezkedett el, ahol 500 cikk és egy sor költemény jelent meg az ő tollából. A rövid idővel a hazatérése után tartott választásokon a nem várt ellenzéki siker - amely 30 év után váltotta a kormányzó Szabadelvű Pártot - a lapot kormánytényezővé tette azzal, hogy annak főszerkesztője, Vészi József a miniszterelnök sajtófőnöke lett. 1906-ban a Fejérváry-kormány lemondott, és mivel Ady pozíciót töltött be a darabontkormány mellett sajtótudósítóként, méltatlan támadások érték, ami elől előbb Érmindszentre, majd júniusban Párizsba „menekült”.

A második párizsi tartózkodása és a kapcsolódó földközi-tengeri utazás időszaka termékeny korszaka a költészetének. 1906-ban megjelent harmadik verskötete Új versek címmel – ez a könyv mérföldkő a magyar irodalomban, a modern magyar költészet születését jelzi –, de a negyedik kötete, a Vér és arany hozta meg az igazi sikert és a kritikusok elismerését.

Az egykori EMKE kávézó épülete Nagyváradon. Itt alakult meg A Holnap Irodalmi Társaság

1908-ban a Nyugat című új irodalmi lap első számában megjelentek Ady versei és esszéi, ennek a lapnak lett élete végéig munkatársa, 1912-től pedig az egyik szerkesztője is. 1908-ban Nagyváradon A Holnap nevű irodalmi csoport egyik alapítója volt. Egy antológiát jelentettek meg Ady költeményeivel, valamint Babits Mihály, Balázs Béla, Dutka Ákos, Emőd Tamás, Juhász Gyula, Miklós Jutka műveivel. Ezeket a verseket rosszallással és értetlenséggel fogadták.

A Nyugat kétségtelenül a magyar irodalom legfontosabb folyóirata, melynek Ady nemcsak szerkesztője volt, hanem szimbóluma is. Mivel a Nyugatban nem jelentek meg politikai cikkek, írt más lapokba is (például: Népszava, Világ). Keményen kritizálta a politikai helyzetet. Nem volt ínyére a vezető pártok nacionalizmusa, bírálta a szociáldemokraták antinacionalizmusát is; látta mennyire maradt el Magyarország a fejlett országok után, de rámutatott a nyugati országok fogyatékosságaira is.

Jászi biztatására jelentkezett a szabadkőműves Martinovics páholyba, amelybe 1912. május 3-án vették fel. A páholy tekintélyét emelte Ady tagsága, ezért rövid idő alatt léptették legény, majd mesterfokba. A páholymunkákon azonban csak igen ritkán vett részt, hét éves tagsága alatt mindössze négy alkalommal - azaz felvételén és díjemelésein kívül csak egyszer.[4]

A Lédával való szakítása után többnyire csak alkalmi nőkapcsolatai voltak. 1913. november 21-én a hűvösvölgyi Park Penzióban Balázs Béla mutatta be neki Dénes Zsófiát („Zsuka”), a Párizsban élő fiatal újságírónőt, akivel gyorsan megkedvelték egymást, és akit a költő saját neve után Andreának nevezett el. A gyorsan kibontakozó szerelem hatására esküvőt fontolgattak, azonban Dénes Zsófia anyjának heves tiltakozása miatt a kézfogó elmaradt; a Becéző, simogató kezed és az Élet helyett órák című, a Ki látott engem? kötetben megjelent költeményei a Dénes Zsófia iránti érzései emlékei. 1914-ben találkozott az akkor 20 éves Boncza Bertával, akivel 1911 óta levelezett.[5] Berta első levelét egy svájci intézetből írta Adynak.[5] 1915. március 27-én a lány apjának (Boncza Miklós, neje: törökfalvi Török Berta) beleegyezése nélkül összeházasodtak.[5] Verseiben Csinszkának nevezte Bertát.[5] Esküvői tanúik Vészi József és Ignotus-Veigelsberg Hugó voltak.[6]

Ady síremléke a Kerepesi temetőben (Csorba Géza alkotása)

Az első világháború kitörését nemzeti tragédiaként élte meg; ez idő alatt nem közölt írásokat, 4 év hallgatás után 1918-ban jelent meg újabb verseskötete, A halottak élén cím alatt. A kötetet Hatvany Lajos szerkesztette, aki „a kötet összeállításába erős kézzel nyúlt bele”, egyes verseket ki is hagyott.[7]

Az őszirózsás forradalom után megalakult népköztársaság a forradalmi versei miatt megpróbálta kisajátítani, saját költőjének tekinteni. Ady ettől igyekezett elhatárolni magát, noha harcos híve volt a polgári radikálisoknak, és „vezérének” nevezte Jászi Oszkárt. A Tisza-gyilkosság után szélütést kapott, ettől kezdve beszéde szaggatottá vált, de elméje tiszta maradt. Élete utolsó heteiben súlyos beteg volt, tüdőgyulladással küzdött: a Liget Szanatóriumban halt meg 1919. január 27-én, 41 évesen. Temetése január 29-én volt: koporsóját a Nemzeti Múzeum előcsarnokában ravatalozták fel, ahol Kunfi Zsigmond, Móricz Zsigmond, Vincze Sándor, Babits Mihály, Karinthy Frigyes, Pikler Gyula, Bíró Lajos, Jászi Oszkár, Kernstok Károly, Schöpflin Aladár és sok más közéleti személyiség mellett több ezren rótták le kegyeletüket és búcsúztatták, majd kísérték utolsó útjára fedetlen fővel, a Múzeum körúton és a Rákóczi úton át a Kerepesi temetőig.

Költészete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fő szócikk: Ady Endre költészete

Babits Mihály és Ady Endre Székely Aladár fényképén

A 19-20. század fordulójának magyar költészetét a haldokló népi-nemzeti iskola határozta meg, mely Petőfi nyomain járt, utánozta népies hangját és nem tudta magát megújítani. Ady, ha nem is az első volt, aki szakított a hagyománnyal, de az első volt, aki utat tört egy új, modern stílusnak. Bár szívesen tetszelgett a magányos, meg nem értett forradalmár szerepében, a valóságban költőtársai támogatták őt és sokan utánozták verseit. Maga Ady nem kedvelte az utánzókat, és A duk-duk affér [8] című írásában ki is gúnyolta őket.

Az első két kötete még nem jelentett semmi újat. Az új stílus elemei először esszéiben, publicisztikájában és más írásaiban mutatkoztak. Egy új költészeteszmény nevében lép fel, hangsúlyozva azt, hogy ő nem lesz a „szürkék hegedőse”. Az ősi, magyaros költészet, kultúrkör és az új, forradalmi változást hozó költői program egyesítése a célja – ezáltal szakítva ki a magyar költészetet az elvadult Hun táj virágtalan vidékéből.

Hajdani, eltévedt utas
Vág neki új hináru utnak,
De nincsen fény, nincs lámpa-láng
És hírük sincsen a faluknak.

– Az eltévedt lovas, részlet, 7. versszak

Elvadult tájon gázolok:
Ős, buja földön dudva, muhar.
Ezt a vad mezőt ismerem,
Ez a magyar Ugar. …

Csönd van. A dudva, a muhar,
A gaz lehúz, altat, befed
S egy kacagó szél suhan el
A nagy Ugar felett.

– A magyar Ugaron, részlet, 1.,4. versszak
Érmindszent, a szülőház elölről

Sajátos technikával dolgozik: egyrészt megalkotja egyedi kevert ritmusát, mely a szimultán verselés egy kevert változata; a belső ritmus, ismétlések, halmozások, puritánabb versszerkezet és a zökkentés, tagolás jellemző e sajátos ritmikára. Továbbá új szavakat alkot az „el” igekötő igékhez való hozzátoldásával, ezáltal keltve egy vagy csak múltbeli vagy elszalasztott lehetőséget, történést vagy balul sikerült próbálkozást a múltban. Többé-kevésbé ezek az igéi a magyarság szomorú sorsára utalnak (elél, elmásol).

Érmindszent látképe a szülőház udvarából

Ady tematikus-motivikus költő. Költészetében meghatározott motívumcsoportokat követhetünk végig, s ezzel Ady egyedülálló a világirodalomban. Tematikája, szimbólumrendszere: ars poeticák, szerelem (Léda, Csinszka), látomásos tájköltészet, Magyar Ugar, Istenes versek, magyarság – kuruc tematika, létharc – pénz motívuma, halál, forradalmi versek és világháborús költészet.

Adyt biztosan befolyásolták Baudelaire és Verlaine versei. Gyakran használja a szimbolizmus elemeit, visszatérő témái az Isten, Magyarország és a harc a túlélésért. Más témái élete bizonyos időszakaiban fordulnak elő: pénz, Léda.
Szimbolizmusa költeményeinek látomásosságában, meghatározatlanságában jelentkezik. Jelentős szereppel bírnak szimbolista ihletésű verseiben a színek (piros, fekete, fehér), a szuggeráló erő és az Adyra jellemző szómágia, mint például a korrespondancia (szokatlan képzettársítások, konkrét és absztrakt összekapcsolása) és a zenei crescendo (jambikusság, ismétlések, halmozás).

Szecessziós jelleget is mutat költészete, melyet a továbbiak támasztanak alá: A szecesszióra jellemzőek a dekoratív vonalak, az egzotikusság, különösség, titokzatosság. Ilyen verseit meghatározza az önfeltárulkozás, a személyiség új kultusza – szereplírának tekinthetők; az elkülönülés gesztusa, a túldíszítés, dekorativitás, az eufémizált halál.

Kiemelkedő egyéniség, aki másként gondolkodik a szerelemről, pénzről, életről és halálról, másként szereti hazáját. Szeretne változást hozni hazánkba, nem érzi jól magát a feudálisan elmaradott Magyarországon.

Verseiből árad a harc, a lázadás a kor helyzete ellen. Költészetének egésze forradalom. A küzdésvágy és a reménytelenség érzése állandóan jelen van verseiben.

Messiás-sorsnak érzi a költő életét: Magyarországon duplán kell szenvedni, mint máshol a világban, ha valamit el akar érni az ember.

Stílusának egyik legjellemzőbb vonása a különös jelzők gazdagsága. Gyakori témája énjének testi-lelki kettészakadása. Életszeretet, az élet teljességének igénye mindvégig kíséri költészetét.

„Vallom és hirdetem,hogy nincs értékesebb,hatalmasabb és szebb mint az élet.”

Ady Endre, az újságíró[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ady Endre, az újságíró
1904-ben a Budapesti Naplónál helyezkedett el, ahol 500 cikk és egy sor költemény jelent meg az ő tollából.

Ady Endre a modern magyar sajtótörténetnek is az egyik kiemelkedő alakja. „Újságíró-volta egyáltalán nem véletlenszerű. Ő nem úgy került a sajtóhoz, mint Petőfi (…) költői tehetségének jutalmaképp, és hogy megélhetéséről valamiképp gondoskodjanak. Ady előbb volt jó újságíró, mint jó költő, és mindvégig megőrizte újságíró természetét” – írta róla Szerb Antal. Ady a nagyváradi Napló munkatársa volt, és itt, a szerkesztőségben ismerkedett meg szerelmével, Lédával. Párizsból visszatért Nagyváradra s így szólította Váradot: Olyan gyönyörűszép Nagyvárad, mint egy kis Pece-parti Párizs.

Kötetei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Versek, Debrecen, 1899. június
  • Még egyszer, Nagyvárad, 1903. szeptember vége
  • Új versek, 1906. február
  • Vér és arany, 1907. december végén 1908-as évszámmal
  • Az Illés szekerén, 1908. december második felében 1909-es évszámmal
  • Szeretném, ha szeretnének, 1909. december közepén 1910-es évszámmal
  • A Minden-Titkok versei, 1910. december közepe
  • A menekülő Élet, 1912. január vége
  • Margita élni akar, verses regény, 1912
  • A Magunk szerelme, 1913. március vége
  • Ki látott engem?, 1914. február vége
  • A halottak élén, 1918. augusztus eleje
  • Az utolsó hajók, 1923

Voltak olyan versei is, melyek nem jelentek meg verseskötetben.

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ady Endre családfája
diósadi Ady Endre
(Érmindszent, 1877. nov. 22.–
Budapest, Terézváros, 1919. január 27.)
költő, újságíró, ref.
Apja:
diósadi Ady Lőrinc
(1851. aug. 15.–
1929. ápr. 22.)
Apai nagyapja:
Ady Dániel
szilágylompérti birtokos,
a Wesselényiek számtartója
Apai nagyapai dédapja:
Ady Bálint ref.
Apai nagyapai dédanyja:
n. a.
Apai nagyanyja:
Viski Julianna
Apai nagyanyai dédapja:
Viski Dániel
nyárszói pap
Apai nagyanyai dédanyja:
Szabó Anna
Anyja:
tiszaeszlári Pásztor Mária
(Szatmár, 1858. júl. 4.-
Budapest, 1937. nov. 28.)
Anyai nagyapja:
Pásztor Dániel
református lelkész, eredetileg ref.,
majd áttért a r. kath. hitre
Anyai nagyapai dédapja:
Pásztor József
református lelkész
Anyai nagyapai dédanyja:
Kolozsvári Borbála
Anyai nagyanyja:
Kabay Rozália
Anyai nagyanyai dédapja:
Kabay Gábor
vagyonos falusi birtokos Érmindszenten, ref.
Anyai nagyanyai dédanyja:
Simay Zsuzsanna

Szakirodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ady Endre szobra a pécsi Barbakánkertben, Melocco Miklós alkotása (1977). A szobrász a költő arcát a Vedres Márk által készített, hiteles halotti maszk alapján formálta meg

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bankjegy Ady arcképével
  1. ^ a b Ady szülőhelyét gyakran tévesen Érdmindszentként adják meg. Helyesen: Érmindszent. Az Érdekes Újság Dekameronja I: Önéletrajz. mek.oszk.hu, (1913)
  2. Budapest V. ker. polgári házassági anyakönyv, 143/1915. folyószám.
  3. Haláleste bejegyezve a Budapest VI. ker. polgári halotti akv. 210/1919 folyószáma alatt.
  4. Szűcs Laszló: [/00000/00001/00217/pdf/ITK_00217_1961_01_053-054.pdf Ady Endre a Martinovics Szabadkőműves páholyban]. (Hozzáférés: 2012. május 16.)
  5. ^ a b c d [/erett/download/irodalom/03.ady_endre_szerelmi_kolteszete.doc 03. Ady Endre: szerelmi költészet]. (Hozzáférés: 2009. október 1.) (.doc)
  6. A házasságkötés bejegyezve a Budapest V. ker. polgári házassági akv. 143/1915 folyószáma alatt.
  7. Ady életrajza (Literatura.hu)
  8. Ady Endre: A duk-duk affér

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • OSZK gyászjelentések

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Légrády Sándor tervezte 1969-ben kiadott 1Ft-os postabélyeg Ady Endréről.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ady Endre művei a Magyar Elektronikus Könyvtárban

Szakirodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Papp István Géza: Ady Endre vonzásában Bába Kiadó, Szeged, 2007. ISBN 978-963-9717-64-0
  • A. MOLNÁR Ferenc: Ady Endre bibliájáról, Irodalomismeret, 2003.
  • Borbély Sándor: Ady Endre, Horpács, Mikszáth, 2000.
  • Domokos Mátyás (szerk.): A Komp-ország poétája. In memoriam Ady Endre, Budapest, Nap Kiadó, 2005.
  • Fráter Zoltán, Hegyi Katalin: „Nincsenek itt már farsangi hajnalok”. Ady és Csinszka pesti lakása, Budapest, Argumentum, 2001.
  • Görömbei András: Barta János Ady-élménye, Irodalomtörténet, 2002.
  • H. NAGY Péter, Lőrincz Csongor, Palkó Gábor: Ady-értelmezések, Pécs, Iskolakultúra, 2002.
  • LOSONCI Miklós: Ady Párizsa, Budapest, Biró Family, 2001.
  • Muzsnay Árpád (szerk.): Ady Endre és Móricz Zsigmond tanácskozás, Szatmárnémeti, 2009.
  • Pomogáts Béla: Öt költő. Irodalomtörténeti tanulmányok [Ady Endre, Babits Mihály, Illyés Gyula, József Attila, Kosztolányi Dezső erdélyi vonatkozásai], Marosvásárhely, Mentor, 2005.
  • SÁRA Péter: A minden titkok költője. Tanulmányok Ady Endréről, Budapest, Püski, 2000.
  • SCHWEITZER Pál: Ady és Mylitta. Mű és élmény kapcsolata egy szerelem harminc versében, Budapest, Argumentum, 2000.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
Ady Endre témában.
A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
Ady Endre témában.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ady Endre témájú médiaállományokat.