Magyarcigányok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Greguss János: Sátoros czigányok letelepedve (rajz)
Magyar cigányok (1905)

A magyarcigányok (magyar cigányok formában is)[1] vagy magyar nyelvű romungrók közé tartozik a magyarországi cigányok többsége, mintegy kétharmada.[2] Többségükben a kárpáti cigányoktól származnak. Magyarország szinte minden jelentősebb településén élnek, és a Kárpát-medence több más magyarlakta vidékén (Felvidék, Kárpátalja, Székelyföld) is laknak. Külföldön önmagukat magyarnak vallják, míg szülőföldjükön általában cigányok, akik megkülönböztetik magukat a nem cigányoktól (gádzsók). Ennek ellenére a többi cigány csoporthoz képest szervesebben integrálódtak a magyar társadalomba. A magukat magyarcigánynak nevező csoportnak közismert a lovári nyelvű romungro megnevezése, de ugyanakkor a csoport mint muzsikus cigány is ismert. Ez utóbbi kifejezést hagyományosan nagy előszeretettel alkalmazták magukra nézve azok a romungro csoportok is, melyek gyakorlatilag nem foglalkoztak zenéléssel.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A cigányok közül a kárpáti cigányok (cigány nyelvű romungrók) élnek a legrégebben a Kárpát-medencében, őseik a 15. században érkeztek. A monda szerint első csoportjuk vezetője, László vajda egyenesen Luxemburgi Zsigmond királytól kapott menlevelet. Ebben a menlevélben Zsigmond címei, királyságai is fel voltak sorolva. (Köztük Bohémia, azaz Csehország is; innen kapták a Nyugat-Európa országaiba továbbvándorló cigányok a bohém nevet.)

Mária Terézia és II. József nevéhez fűződnek a Regulatio Cigarorum rendeletei. A 18. század végén megkezdődött a cigányok erőszakos integrálása és asszimilálása.

Mária Terézia 1761. november 13-án rendeletében megtiltotta a cigány nép elnevezésének további használatát és az új elnevezésüket tette kötelezővé: újlakosok, újmagyarok, újparasztok (németül Neubauer). 1767. november 27-én megtiltotta a cigányok egymás közti házasságát. Elrendelte az újparasztok félévenkénti összeírását, megtiltotta és büntette a döghúsevést.

Mária Terézia és II. József igyekezett erőteljes törvényi szabályozással letelepíteni őket – részleges sikerrel. A 18-19. században áttértek a magyar nyelv használatára. A magyar anyanyelvűvé vált romungrókból alakult ki tehát a magyarcigányok hagyományos nagy csoportja.

A második világháború idején, 1944-ben kezdődött meg a zsidókéhoz hasonló tragédia, a "cigány holokauszt" (porajmos, azaz „elnyeletés”), a cigányok elhurcolása a Harmadik Birodalom koncentrációs táboraiba.

Eredeti nyelvük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sokáig úgy hitték, hogy a cigányok és nyelvük Egyiptomból származik.[3] A 18. században egy véletlen felfedezés vezetett a nyelv indiai származásának felismerésére. Vályi István, dunaalmási református lelkész külföldi tanulmányai során meglepetéssel vette észre, hogy az indiai szobatársai nyelve mennyire hasonlít a falujabeli cigányok beszédére. A két nyelvet összehasonlítva jött rá a cigány nyelv indiai eredetére.[4]

Balogh János, iskolát járt muzsikus cigány volt az első, aki cigány nyelvű nyomtatványt jelentetett meg, ezzel a címmel: Legelső czigány imádságok, mind a két magyar hazában lévő czigány nemzet számára (Esztergom, 1850). Ő készítette az első Magyar–cigány szótárt is.

A második Boldizsár József muzsikus volt, aki ugyancsak szótárat írt és lefordította cigányra Petőfi Sándor több költeményét is.

A harmadik a nagyidai Sztojka Ferenc volt, aki két kiadásban is megjelentette nagy szótárát, ebben már műfordítások, színdarabok, költemények, népdalok is voltak cigány nyelven. Ehhez József Károly Lajos főherceg adta a támogatását, aki amikor az akadémia tagjává választották, megírta „Cigány nyelvtanát” (Románo Csibákero Sziklaribe).

A magyarcigányok magyarul beszélnek. A közhiedelemmel ellentétben azonban még ma is vannak közöttük olyanok, akik beszélik őseik cigány nyelvét. Akik a cigány nyelvet nem beszélik, azok is számos cigány szót megőriztek. A romungrók eredeti nyelve az úgynevezett kárpáti cigány dialektus vagy más néven paibánó nyelv volt. A magyar nyelv ebből a dialektusból kölcsönözte cigány jövevényszavait.

A kárpáti cigány nyelvjárásban a Magyarországon ma jóval elterjedtebb lovári nyelvjáráshoz képest az „s”-nek (sh) „cs”, a „zs”-nek (zh) „dzs” felel meg (például shej-csaj és zhal-dzsal), ami a magyarba került alakoknál is megfigyelhető.

Cigány jövevényszavak a magyar nyelvben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A közel 500 éves együttélés alatt kb 20-40 cigány szó /más forrás szerint a kevésbé ismertekkel együtt néhány száz/ került be a magyar nyelvbe, főként a magyarcigányok nyelvébe és a magyar szlengbe. A magyarban gyakran jelentésváltozás következett be (például séró: „fej” → „haj”). A cigány szavakat mai lovári nyelvjárásban adjuk meg, ezt követi a magyarban használt alak.[5]

  • ash chi! = ácsi = megállj!
  • bashavel = bazsevál = muzsikál, hegedül
  • bul = bula = fenék, segg, pejoratív értelemben nő, rosszéletű nő
  • chang = csánk = eredeti jelentése térd
  • chorro = csóró = szegény, pejoratív értelemben tolvaj
  • chuchi = csecs/csöcs = (női) mell
  • dilo = dilló = bolond
  • duma = duma = beszéd (dumál, beszél, a cigány nyelvben is szláv jövevényszó)
  • gazho = gádzsó = nem cigány férfi
  • godgyi = gógyi = ész
  • habiszti/habisztig/abisztig= jelentéstartalma olyan összetett, hogy szövegkörnyezettől függ a jelentése, általában egy vagy több tulajdonságra értendő és negatív tartalmú, pl.:habiszti ez a csávó (tehát hazudós,nem megbízható), de rossz minőségűt hamisítványt, utánzatot is jelenthet.
  • hohamno / xoxamno (az első hang úgynevezett torok hang, mint az orosz xaraso [jó] szó elején)= hóhányó (csaló, hazudós, szélhámos)
  • kamel = komál = szeret
  • love = lóvé = pénz
  • mato = mátó, mata = részeg
  • mol = mól, mólés = eredetileg bor, a magyarban a részeg, pityókás
  • murdel = megmurdel = meghal
  • phurde = purdé! = eredetileg fújd! - jelentése volt, a cigány kovács mondta a gyerekeinek, akik a fújtatót "kezelték", innen a cigány gyerekek elnevezése lett.
  • pijel = piál = iszik
  • pishtyal = pisál = vizel, eredeti jelentése csepeg.
  • shandel = csandázik = azaz okádik, hány
  • shavo = csávó = eredetileg cigány fiú, vagy fia valakinek, a magyarban férfi jelentést kapott
  • shej = csaj = eredetileg cigány lány, a magyar nyelvben általában lány
  • shero = séró = eredeti jelentése fej, a magyarban haj
  • ushtyél = uzsgyi = eredetileg feláll, a magyarban gyerünk!
  • wakerel = vakerel = u.a. mint a duma(az eredeti szókincsből jövő egyik szó,a wakerel igének 3 alakja ismert pl.:wakerkerel szó szerint beszédet csinál/tesz)
  • zhal = zsal, dzsal = megy
  • zhuvalo = dzsuvás = eredeti jelentése tetves, a magyarban koszos

Mesterségeik[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cinka Panna legendás magyar cigányzenész, virtuóz hegedűs

A cigányok eredetileg vándorkörökben járták be az országot, különböző kézműves munkákat adott területen elvégezve, a területet felosztották egymás között, vándorjeleket hagyva egymásnak. Például Kotor pislo po drom, káthé sáj bésén rom = Anyatej fejve rongydarabra. Békével el lehet itt minden cigány. Kisebb családokban jártak, kb 20-30 ember tartozott egy-egy karavánba és általában befogadták a kitaszított embereket maguk közé. Alapvetően fémművességgel, szórakoztatással, jóslással, pénzért meséléssel, de akár kémkedéssel is foglakoztak. Erre utalnak a nevek is: Rézműves, Orsós, Kolompár, Kalányos stb.

Már a régi romungrók között is sok zenész volt, akik például a Rákóczi-szabadságharc idején is jó szolgálatot tettek. E hagyomány alapján a 19. századtól a magyarcigányok leghíresebb mestersége a zenélés lett (muzsikus cigányok). Egy másik jellemző foglalkozásukká vált a régiség-, ékszer-, használtcikk- (például régiségüzletek) és a színesfém-kereskedelem. Régen sokan szegkovácsok, vályogvetők voltak, egyesek ma is a körhintás mesterséget űzik. A kalányos cigányok főként a famunkák szakértői voltak. A paraszti háztartásokban szükséges faeszközöket, szerszámokat készítették (kanál, orsó, teknő, vályú, seprű, a juhászatokban a tejfeldolgozáshoz szükséges eszközök, stb.) és ezeket árusították a lakóhelyüktől 20-25 kilométeres körzetben levő falvakban.

Híres művészek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ide soroljuk azokat a Magyarországon született vagy működött, működő művészeket, akik magukat magyarcigányoknak vallják, cigányságuk és magyarságuk felvállalásával. Szakterületükön jelentős eredményeikkel, műveikkel gazdagították, gazdagítják a cigányság és az anyaország kultúráját egyaránt.

Írók, költők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Festők, képzőművészek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zenészek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Radics Béla cigányprímás a Magyar Rádióban. 1929.
Fátyol Misi cigányprímás szobra a makói Korona szálló mellett

Zenekarok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Járóka Sándor és népi zenekara
  • 100 Tagú Cigányzenekar
  • Farkas Jenő és cigányzenekara. A harmincas-negyvenes évek híres zenekara. Egész Európát bejárta. A holland rádió aranyérmével tüntette ki. A királyi esküvőt is a zenekar muzsikálta. Az első világháború alatt katonazenekart vezényelt.
  • Budapest Bár
  • Ektomorf

Színművészek, színházi és filmes emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarnóta-énekesek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cigány tematikájú összefoglaló szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Az egybe- illetve különírás nem esetleges, jelentősen módosíthatja a kifejezés értelmét. Az egybeírás konkrét, élesen körülhatárolt népcsoportot jelöl, a magyarul beszélő romungrókat. A 19. századig csak "cigányoknak" nevezték őket, amikor azonban román terület felől az itteniektől egy jelentősen különböző cigány csoport jelent meg, akkor kezdték ez utóbbiakra az "oláhcigány" kifejezést alkalmazni, és velük szemben az eredetileg itt lévő romungró csoportra a "magyarcigányt". Róluk beszélve Erdős Kamill az ötvenes években még külön írta a "magyar cigány" népcsoportot. Szuhay Péter és mások azonban munkáikban ma már az egybeírt formát részesítik előnyben. A külön írt "magyar cigány" forma ma egyrészt szűkebb értelemben a "magyarcigány" szinonimájaként használatos, másrészt viszont egy tágabb értelmű és kevésbé behatárolt kört is jelenthet, vagyis mindazok a cigány csoportok és egyének érthetők alatta, amelyek Magyarország területén, illetve a magyar néppel, nyelvvel, kultúrával közvetlen kapcsolatban élnek, a népcsoport pontosabb behatárolásától függetlenül. Ebben az esetben a "magyar cigányok" a "magyarországi cigányok", illetve "magyar nyelvterületen élő cigányok" szinonimája lehet, tehát népcsoportjuk szerint pl. oláhcigányok is tartozhatnak ide. Bari Károly "Tűzpiros kígyócska" című könyve például egyik jegyzetében fogalmaz így: "…a magyarországi magyarcigányok és az erdélyi magyar cigányok…". (A szerző itt eleve nem csak hogy különbözően írja, de szét is választja őket, nem úgy fogalmaz, hogy "magyarországi és erdélyi cigányok".) A tágabb értelemben vett "magyar cigányok" esetében mindkét szót hangsúlyozzuk, a "magyarcigányok" formánál azonban csak az első tag hangsúlyos. (Pl.: "nem magyarcigányok, hanem oláhcigányok").
  2. A többi fő csoport: oláhcigányok kb. 20%, beások kb. 10%.
  3. Például az angol Gipsy elnevezés is az EgyptianEgypsy, azaz „egyiptomi” névből származik.
  4. Vályi a hollandiai Leidenben találkozott indiai (malabari) diákokkal, és nagy hasonlóságot talált nyelvük és a magyarországi cigányok nyelve között. Ezért lejegyzett ezer malabari szót, és amikor visszatért Magyarországra, felolvasta a szójegyzéket a győri cigányoknak, akik megértették a szavak nagy részét.
    • [1]
    • Forrás: Rostás-Farkas György, Karsai Ervin: Cigány-magyar, magyar-cigány szótár Kossuth Kiadó, 2001
  5. Varga Ferenc: Csányi Sándor: Egyelőre könnyű jófejnek lenni. Origo. (Hozzáférés: 2011. február 4.)

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]