Rostás-Farkas György

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rostás-Farkas György a 2011-es Ünnepi Könyvhéten

Rostás-Farkas György (Újkígyós, 1949. február 28. –) magyar cigány író, költő, műfordító, újságíró,népművelő, a cigányság hagyományainak és nyelveinek kutatója. A Magyar Írószövetség és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége tagja.

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1970–1988 között a Lapkiadónál szerkesztő, felelős szerkesztő, főmunkatárs volt. 1986-tól az első magyarországi cigány újság, a Romano Nyevipe szerkesztője. 1989-től a Cigány Tudományos és Művészeti Társaság elnöke. 1990-től a Magyarországi Cigányok Érdekszövetségének elnöke. 1993-tól a Közös Út - Kethano Drom főszerkesztője.1994-től a MÚOSZ cigány szakosztály elnöke. 1995–1999 között a budapesti roma kisebbségi önkormányzat elnöke, az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnökségi tagja.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fia: ifj. Rostás-Farkas György (1985) újságíró, üzletember, műfordító, jogvédő,cigány nyelvi szakértő.A Nemzetközi Roma Jogvédő Iroda és a Roma Szeretetszolgálat alapítója, a Cigány Tudományos és Identitásőrző Szövetség elnöke. Lánya, Tímea (1972–) újságíró, író-költő.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Cigány Törzsek Nemzetségek (1986)
  • Nomád Ősök Vándorútján (1987)
  • Megváltásért (som) (versek, 1989, 1991)
  • Cigány-magyar képes olvasókönyv (1990)
  • A Nap Gyermekei (1990)
  • Ősi cigány mesterségek és foglalkozások (1991)
  • Tiétek a szívem (1991)
  • Cigány-magyar, magyar-cigány szótár (1991)
  • Apám meséi I.-II. (1992-2000)
  • Cigányságom vállalom (1992)
  • A cigányok története (1992)
  • A cigányok hiedelemvilága (1992)
  • Maladyipe. Találkozás (Műfordítások) Cigány Tudományos és Művészeti Társaság, Budapest, (1993)
  • Antoine de SAINT-EXUPÉRY: O cino krajoro. A kis herceg (Fordítás) Cigány Tudományos és Művészeti Társaság, Budapest, (1994)
  • Aranyhídon (versek, 1994)
  • A békesség zarándokai (versek, 1998)
  • Mindenségbe zárva (versek, 2000)
  • Kálo Népe (2000)
  • Nomád ősök vándorútján. Cigány törzsek, nemzetségek (2001)
  • Somnura (Jelek) (2002)
  • Balladás álmok (versek, 2003)
  • Európa utolsó vándorai (2006)
  • Kertész Imre: Sorstalanság (műfordítás, 2006)
  • Cigányok hagyomány- és hiedelemvilága (2007)
  • Az Utolsó Nomád (Interjúk-riportok, 2010)
  • Indiától-Hazáig (Hangoskönyv, 2011)
  • Ördögi históriák (Cigány mesék hiedelem mondák) (2012)
  • Hajnali jegyzetek (2012)
  • Összeölelkezett Sorsunk (2013)

Díjai, kitüntetései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • MTI ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]