Dankó Pista

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dankó Pista
Dankó Pista.jpg
Dankó Pista
Született 1858. június 14.
Szeged-Szatymaz
Elhunyt 1903. március 29. (44 évesen)
Budapest

Dankó Pista (az István nevet sohasem használta), Szeged-Fölsőtanya (ma: Szatymaz),[1] 1858. június 14.Budapest, 1903. március 29.) cigány származású magyar nótaszerző.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szülőházának helyéül egyes források a szegedi Fölsőváros cigányfertályán, a Hangász utcában állott házat (a mai Bihari utca 13. helyén) jelölik meg, míg mások Szeged-Fölsőtanyára (ma: Szatymaz) teszik.[2]. Szülei első gyermekeként látta meg a napvilágot, mindössze kilenc éves volt, amikor édesapját elvesztette. Vele együtt három húga, Irén, Etel és Róza maradtak még félárván.

Dankó Pista és édesanyja

Apja halálát követően nem folytathatta az iskolát. Három elemit, egy református, meg egy lutheránus osztályt végzett el. Szeretett olvasni, gyakran kért kölcsön könyveket diáktársaitól, később saját könyvtára is lett. Leginkább id. Alexandre Dumas, Victor Hugo és Jókai Mór műveit kedvelte.

Erdélyi Náci két hónapig tanította hegedülni, hamarosan azonban munkát kellett vállalnia: vályogvetőként kereste kenyerét. Virtuóz ugyan nem lett, de kortársai beszámolói szerint szívéből jött a zene, amikor játszott.

15 éves volt, amikor szülőfalujában megszervezte cigányzenekarát, melynek egyben vezetője is volt. A környékbeli tanyavilágban zenéltek, mivel olcsó muzsikusokra volt kereslet, gyakran léptek fel némi pénzért, ételért vagy borért cserébe. A banda Joó Ferenc arcképfestő tanyáján is megfordult, a 17 éves, kékszemű Pista beleszeretett a gazda Ilonka leányába, aki 13 éves volt, de nem őt szánták neki vőlegényül. Három évvel később Pista nevében Daróczy Pál pusztai kapitány, a betyárvilág csendbiztosa kérte meg a lány kezét, de a leány apja elzavarta őket a birtokáról. Ilonka átadott egy szál rózsát Pistának a kapuban. Kétszeri sikertelen leányszöktetés után, végül harmadjára vitte oltárhoz a lányt, a kisteleki templomban esküdtek egymásnak örök hűséget.

Dankó dalköltészetében gyakori motívum volt a rózsa, legalább ötven nótájának címében vagy szövegében megtalálható. Számos betétdalt írt népszínművekhez, nótáinak száma közel félezerre rúg. Pósa Lajos, Gárdonyi Géza, Békefi Antal, Tömörkény István írtak szöveget a dalaihoz.

Később Szegedre került. Blaha Lujza előadása révén tettek szert népszerűségre első dalai. 1890-ben Budapestre utazott, majd 1895-ben megnyerte az Új Idők pályadíját azzal, hogy Pósa Lajos balatoni nótáit megzenésítette.

Az 1890-es években beutazta Magyarországot a daltársulatával, felléptek az Alföldön, valamint a Felvidék nagyobb városaiban, s ennek köszönhetően a német daltársulatok népszerűsége a háttérbe szorult. Megfordultak Oroszországban is, játszottak Moszkvában és Szentpétervárott is. Anekdota is őrzi ottani sikereiket: a cári udvarban adott koncerttel olyan sikert arattak, hogy az előadás után Miklós herceg odalépett Dankóhoz, és elismerése gyanánt a muzsikus ujjára húzta legszebb briliánsgyűrűjét. A többi vendég látva a jelenetet, rendre odament hozzá gratulálni, s Dankó mindegyik ujjára került egy-egy gyűrű. Miután megteltek a kezei, a következőt mondta egy sóhaj kíséretében: „Drága jó Istenem! Miért adtál nekünk csak tíz ujjat…?!"

A népies műzene egyetlen olyan alakja volt, akinek személyét több író és költő megörökítette. Ady Endre és Juhász Gyula verset írt hozzá, Móra Ferenc, Tömörkény István, Rákosi Viktor írásaiban is feltűnt, Gárdonyi József, Gárdonyi Géza fia, megírta Dankó regényes életrajzát. 1940-ben film is készült életéről, amelyben Jávor Pál alakította, ez volt a kétszázadik magyar hangosfilm.

A kottaíráshoz nem értett, így dalait mások jegyezték le. Életét végigkísérte a nyomor. Tüdőbaja egyre súlyosbodott, ekkor a „Pósa-asztal" társasága indított számára gyűjtést, adományok érkeztek az egész országból a gyógyíttatására. Sanremóba küldték, ahol egy télen át kúrálták, azonban egészsége már nem tudott helyrejönni: 1903. március 29-én hunyt el, sógora budai lakásában érte a halál.

Herczeg Ferenc búcsúztatta Pesten, ötszáz cigány játszotta az „Eltörött a hegedűm…" című nótát. A szegedi múzeum előtt volt felravatalozva, Pósa Lajos és Tömörkény István mondtak búcsúbeszédet koporsójánál. A Belvárosi temetőben díszsírhelyen helyezték örök nyugalomra. Szobra is készült, felállításának ügyét Pósa Lajos szervezte meg. Margó Ede szobrászművész formálta meg a dalköltő alakját, amiért honoráriumot nem kért, csupán a felhasznált márvány árát. Végül 1912. október 20-án állították fel művét, Erzsébet királyné szobrától nem messze.

A szegedi Dankó Pista Emlékéért Alapítvány ápolja kultuszát.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Most van a nap lemenőbe… kezdete
Dankó Pista fehér márvány szobra Szegeden (Margó Ede alkotása, 1912)
Dankó Pista emléktábla halálának centenáriuma alkalmából, 2003
Dankó Pista nevét utca is viseli Szegeden. 1979-ben még az 1945 előtti kiírás is olvasható volt

Mintegy 400 önálló népies műdalt írt:

  • Eltörött a hegedűm
  • Egy cica, két cica
  • Most van a nap lemenőbe
  • Baka levél
  • Béla cigány
  • Még azt mondják, nincs Szegeden boszorkány
  • Szőke kislány, csitt, csitt csitt
  • Vásárhelyi sétatéren Béla cigány muzsikál
  • Egy csillag se ragyog fenn az égen
  • Nem átkozom ibolyakék szemedet
  • Szegedében szokása a leánynak
  • Ne gyónj nekem, minek gyónnál
  • Hallod rózsám, Katika
  • Nem vagy legény, Berci
  • Nincs szebb lány a magyar lánynál
  • Nincsen a császárnak olyan katonája
  • Nem jó, nem jó minden este a kapuba kiállni
  • Elmegyek a tengerszélre
  • Búsan szól a kecskeméti öreg templom nagyharangja
  • Csitt, babám!
  • Az a szép

Népszínművek zenéje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A zsöllérlegény (Szeged, 1887)
  • Szegény Laci (Szeged, 1888)
  • A leányasszony (1889)
  • Cigányszerelem (1898)
  • A halász szeretője (Budapest, 1899)

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szegedi Stefánia-sétányon, a Kass Szálló előtt áll Margó Ede 1912-ben készült lírai Dankó-szobra. Margó Ede tiszteletből készítette a szobrot, csak a márványtömb árát fogadta el. Dankó Pista halálának centenáriuma (19032003) alkalmából a szobor közelében emléktáblát helyeztek el, melyen Juhász Gyula Dankó Pistának című verséből olvasható egy versszak:

Húzd rá, cigány, te örök, te áldott,
Virulj mindig, dicső nótafa,
Halhatatlan híred ragyogását
Be ne födje feledés hava!

A nótakirály kalandos életéről Kalmár László rendezett mozifilmet 1940-ben, olyan sztár-színészekkel, mint Jávor Pál, Lukács Margit.

2008. június 14-én, születésének 150. évfordulóján megemlékezésre került sor Szegeden, Szatymazon és másutt.

A Budapest-Nyugati pályaudvarCeglédKecskemétKiskunfélegyházaSzeged között naponta közlekedő InterCity viszonylatot a nótaszerző emlékére Dankó Pista IC-nek nevezték el.

Nevét viseli a Kiskőrös melletti Weinhaus borászat háromféle (vörös, fehér, ill. rosé) édes bora is.

Biriben az ő nevét viseli a cigány lakosság felzárkóztatása céljából létrejött pedagógiai intézmény, a Dankó Pista Egységes Óvoda-Bölcsőde, Általános Iskola, Szakképző Iskola, Gimnázium és Kollégium.

A Magyar Rádió 2012 decemberében a magyar nótát és operettet sugárzó csatornáját Dankó Rádiónak nevezte el.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Hol született Dankó Pista?
  2. A Felsővárosi Templomban lett megkeresztelve, az anyakönyvben ez ott megtekinthető.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Dankó Pista témájú médiaállományokat.