Piliscsaba

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Piliscsaba
Piliscsaba ref. templom.jpg
Csodásérmű Szűz Mária-kápolna
Piliscsaba címere
Piliscsaba címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Magyarország
Megye Pest
Járás Pilisvörösvári
Kistérség Pilisvörösvári
Jogállás város
Polgármester Gáspár Csaba (FIDESZ-Együtt a Holnapunkért)[1]
Jegyző Vörös Szilvia
Irányítószám 2081
Körzethívószám 26
Népesség
Teljes népesség 7950 fő (2013. január 1.)[2]
Népsűrűség 315,76 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 25,57 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Piliscsaba  (Magyarország)
Piliscsaba
Piliscsaba
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 37′ 55″, k. h. 18° 49′ 34″Koordináták: é. sz. 47° 37′ 55″, k. h. 18° 49′ 34″
Piliscsaba  (Pest megye)
Piliscsaba
Piliscsaba
Pozíció Pest megye térképén
Piliscsaba weboldala

Piliscsaba város Pest megyében, a Pilisvörösvári járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A megye északnyugati részén, Budapesttől 25 km-re, a Pilis, a Gerecse és a Budai-hegység által közrezárt Dorogi-medence délkeleti részén fekszik. Határos Pilisvörösvár, Piliscsév, Pilisjászfalu, Tinnye, Perbál, Nagykovácsi és Pilisszentiván településekkel. A településen áthalad a 10-es főút és a 2014 nyarára - a tervek szerint - felújított elővárosi forgalmat lebonyolító Budapest–Esztergom-vasútvonal.

Földrajzi elhelyezkedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képeslap-montázs
Pilis-Csaba
Piliscsabai képeslap
Piliscsabai alagút
A város főutcája

A 210 méter magasan megtelepült várost északkeleten a Pilis-hegység 400 métert meghaladó hegyei (Kopasz-hegy 448 m), délkeleten a Budai-hegység hasonló magasságú hegyei (Kis-Szénás 431 m, Csaba-hegy, Sós-hegy) délnyugaton a Gerecse déli részét képező Zsámbék-Bajnai-dombvidék 200-250 méter magas agyagos dombjai határolják. A területén ered a Kenyérmezői-patak, amely északi-nyugati irányban halad a Duna felé.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rómaiak az „Ad lucum felicem” (Boldog-liget) nevet adták az erdős hegyoldalakkal körülvett helynek. A falu neve a Csaba – bizonyára török eredetű (caba: ajándék) – személynévből keletkezett. A „Pilis” előtag a Pilis-hegységre utal. A néphagyomány a község nevét Csaba királyfitól származtatja.

Demográfiai adatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település népessége az újratelepítés óta egyenletesen emelkedett az 1980-as évekig: 1785-ben 1075, 1850-ben 1174, 1870-ben 1375, 1910-ben 2374, 1941-ben 3285, 1949-ben 3618, 1980-ban 5227 fő volt a lakosság. Az utóbbi másfél évtizedben lassú népességfogyás tapasztalható (1990-ben 5201, 1995-ben 5044 fő). 1990-ben a nyugdíjasok, járadékosok aránya 22,7%, 1000 férfira 1012 nő jutott a településen. A családszerkezet – annak dacára, hogy alapvetően őrzi a tradicionális modelleket – jelzi azok fellazulását, az elöregedést. A 15 évnél idősebb népesség csaknem kétharmada (61,6%) él házasságban. Az átlagos családnagyság alig haladja meg a három főt, 100 családra 308 személy és csupán 123 gyermek jut.

A külterületi népesség nem jelentős; 1990-ben 1,2%. A lakosság már a 20. század közepén zömmel nem a mezőgazdaságból élt (1941-ben a keresők 26,0%-a a mezőgazdaságban, 16,6%-a az iparban, 57,4%-a a harmadik szektorban dolgozott). A legnagyobb társadalmi csoport (38,2%) a közszolgálatban foglalkoztatottaké volt. 1990-ig tovább csökkent a mezőgazdaságból élők aránya és növekedett az ipari dolgozóké; 17,8% dolgozott a mezőgazdaságban, 38,1% az iparban és 44,1% a harmadik szektorban. Jelentős az – elsősorban a fővárosba – ingázók aránya (az 1990-es években a dolgozók kétharmada ingázott, ennek több mint fele Budapestre).

1990-ben a munkanélküliek aránya 4,1% volt. A 18 éven felüli népességen belül legalább középiskolai végzettsége van 28,0%-nak és a 25 éven felüli népességen belül felsőfokú képzettsége van 8,6%-nak.

1990-től dinamikusan növekedett Piliscsaba lakossága. Lakóparkok létesültek, amelyek lassan benépesülnek.

1990-től 1996-ig Piliscsaba lakosságnövekedése évente 150-200 fő közötti volt. A következő három évben ez 200-300 közöttire nőtt. Az évi gyarapodás üteme ebben az évtizezdben évi átlagban 6-7%-kal nőtt. 2000-től évente fokozatosan tovább emelkedett a Piliscsabát lakhelyül választók száma: 2004-ben például – egyetlen év alatt – közel tíz százalékkal: 533 fő telepedett le a faluban. A valóságban ennél is jóval többen élnek a városban, sokan ugyanis itt építkeztek, itt élnek, de nem itt vannak bejelentkezve. Ez azért is kedvezőtlen az önkormányzatnak, mert itt veszik igénybe a város nyújtotta szolgáltatásokat (pl. óvoda, iskola, egészségügyi, településtisztasági, üzemeltetési szolgáltatások), de a személyi jövedelemadójuk utáni normatámogatást nem az önkormányzat kapja. A város anyagi helyzetét, fejlesztési lehetőségeit jelentősen javítaná, ha az itt élők, az itt vállalkozók itt is fizetnének adót.

A lakóparkok beépített, illetve üres telekviszonyait tekintve 51%-os arányt mutatnak, egy 2006. november 7-i adat szerint.[forrás?]

Lakóparkok 2011-ben:

  • Magdolna-völgy I-II.
  • Garancstető
  • Garancsliget
  • Csabagyöngye
  • Fényesliget
  • Álomvölgy I-II.
  • Kenderesi-dűlő

Nemzetiségei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1715-ben németekkel és szlovákokkal betelepített Piliscsaba lakossága a 20. század elejéig megőrizte német és szlovák jellegét. Bél Mátyás 1730 körül úgy jellemezte az akkori falut, mint a „szlávoknak egy új telepét”. Az 1850-es összeírás szerint teljesen német, 1870-ben és 1910-ben „német-tót község”-nek nevezett falu 1930-ban már csak 50%-ban volt német és 12%-ban szlovák. A többi lakos magyarnak vallotta magát.

Az 1941-es népszámláláskor tovább csökkent a német (43%) és a szlovák (11%) lakosság aránya. Ekkorra már a magyarok (44%) képviselték a községben a relatív többséget. A háború utáni ki- és áttelepítések, az ettől való félelmek és a felgyorsuló urbanizáció következtében 1990-re mindössze 2,3% vallotta magát nem magyar nemzetiségűnek.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vasútállomás épülete a felüljáróról
Vasútállomás

Piliscsaba területéről őskori, késő bronzkori, római-kelta és középkori leletek ismeretesek. Hajdan erre vezetett keresztül az Aquincumot (Óbudát) Brigetióval (Újszőny) összekötő római hadi út.

Első írott emléke 1263-ból való, amikor a birtokosa Mois ispán és testvére, Sándor volt. 1274-ben Mois ispán hasonnevű fia a falut a nyulak-szigeti apácáknak adta. 1393-ban a pálosok is kaptak itt birtokot. 1409-ben a solymári várnagy az apácák csabai erdeinek nagy részét kivágatta, a falut elpusztította. 1451-ben Csaba prediumként szerepel, az apácák bérbe adták. A XV. század végén újra benépesült a falu, de a török hódoltság kezdetén elpusztult, és csak a XVIII. században települt újjá, mint a budai klarisszák birtoka.

1703-ban 13, 1715-ben 17 család lakta a falut. Az 1703-as összeírás szerint a lakosok állatállománya 38 marha, 6 , 25 juh volt. A termés pedig 8 pozsonyi mérő búzát, 12 mérő árpát és 17 mérő zabot tett ki. Az 1720-as évektől jelentősen gyarapodott a lakosság: 1728-ban 40, 1744-ben 57, 1760-ban 90 adózó szerepel az összeírásokban. 1800 körül József nádor vásárolta meg a birtokot.

A település első ismert pecsétje 1731-ből való, rajta a falu címerével. Az állított ovális gyöngysor- és vonal-gyűrűbe foglalt, körirat által határolt mezőben szántott talajból kinövő három gabonaszál van, melyek a két szélre hajlanak.

Az 1770-es úrbéri rendezéskor a 25 jobbágytelken 43 jobbágyot, valamint 104 házas és 4 házatlan zsellért írtak össze az akkori faluban. A birtokaprózódás következtében 1828-ra – a 35,5-re növekedett jobbágytelken – a jobbágyháztartások száma 65-re, a házas zselléreké 22-re növekedett.

Az 1848-as jobbágyfelszabadítás után a falu birtokstruktúrájában meghatározó maradt a nagybirtok: 1935-ben az 5 hold alatti törpebirtok 10,9%-ot, az 5 és 100 hold közötti középbirtok 27,4%-ot, és a 100 hold feletti nagybirtok 61,7%-ot tett ki. A legnagyobb birtoka (1865 hold) József Károly főhercegnek volt. A tagosítás 1860-ban történt.

1925-ben Klotildliget néven kivált a községből a belterület északi részén kialakult, üdülőterületi jellegű településrész, amely 1949-ben a Pilisliget nevet kapta, de alig egy évvel később, 1950-ben visszacsatolták Piliscsabához. 1950-ben csatolták ide Tinnyétől Jászfalut (a mai Pilisjászfalut).

Az 1945-ös földosztással létrejött (átlagosan 10 holdas) kisbirtokokat az 1950-es évek elejétől kezdték szövetkezetekbe (Új Barázda és Jókai) szervezni. Az 1960-1961-es kollektivizáláskor 1133 holdon és 729 taggal létrejött a Haladás nevű termelőszövetkezet (tsz), ami 1977-ben beolvadt a solymári székhelyű Pilisvölgye Mgtsz-be. Ez a szövetkezet pedig 1982-ben egyesült a nagykovácsi székhelyű Rozmaring Tsz-szel és így létrejött a solymári székhelyű Rozmaring Mgtsz, 4327 hektáron és 1327 taggal.

Az 1956-os forradalom idején kisebb harc tört ki a község határában, illetve több forradalmi cselekmény is érintette a települést (egyebek közt a piliscsabai vasúti alagútban is robbantást kíséreltek meg környékbeli fiatalok). 1956. november 28-án a Piliscsabától kb. 3 km-re lévő Janza-tanyánál az erdő átfésülése során egy szovjet katonai alakulat 8 főből álló fegyveres csoporttal került tűzharcba. Hét felkelő visszahúzódott az erdőbe, egy fogságba esett.

Városavató 2013. október 4-én: Gáspár Csaba polgármester átveszi a város jelképes kulcsát dr. Tarnay Richárd kormánymegbízottól

Az 1989-es rendszerváltozás után, Piliscsabán is demokratikusan megválasztották az önkormányzatot.

1994. december 11-én szerveződött önálló községgé az 1950 óta Piliscsabához tartozott Pilisjászfalu.

Piliscsaba 2013. július 15. napján kapott városi címet[3], a városavató ünnepség 2013. október 4-én zajlott.

Mezőgazdasága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 18. század végétől 1927-ig a környéken folyó fakitermelés következményeként a kivágott erdő helyén több száz hektár kiterjedésű dolomitkopáros maradt meg. Ekkor kezdte meg Dévényi Antal erdőmérnök a kopár hegyoldalakat betelepíteni erdeifenyővel és munkássága nyomán az egész országban itt hozta meg a legszebb eredményét a kopárfásítás. (A múlt században a források említenek akác- és más faültetvényeket is Piliscsabán, az „okszerű erdészeti szabályok szerint” kezelt főhercegi erdőbirtokon.)

A művelési ágak közül a legnagyobb arányú az erdő (a terület felén). A domboldalakon kialakított szántók, a rét-legelőterületek jóval kisebb jelentőségűek. Az utóbbi évtizedekben erősen lecsökkent a szőlő, növekedett a kert-gyümölcsösök, az üdülő telkek kiparcellázásával pedig a többszörösére emelkedett a nem mezőgazdasági terület aránya. A szántóföldi növénytermesztésben meghatározó a búza-, a kukorica- és a burgonyatermesztés.

Egyházak, felekezet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A református templom Klotildligeten

A 2001-es népszámlálás szerint a település 61,3 százaléka római katolikus vallású.[4] A római katolikusok aránya:

  • 1836-ban 100%
  • 1890-ben 96,8%
  • 1941-ben 89,6%

A 20. században kisebb református (1941-ben 5,7%), evangélikus (1941-ben 2,8%) és izraelita (1941-ben 1,5%) közösségek is éltek Piliscsabán. Katolikus plébániája már 1711-ben újjáalakult. A 18. század első évtizedeiben középkori templomát használták. Az apácák 1728-ban új templomot építettek. Minthogy a gyarapodó népesség miatt ez szűknek bizonyult, 1778-ban új templom építésébe fogtak. A Szent Szűz születése tiszteletére szentelt templom 1781-ben készült el, egyhajós, homlokzati tornyos formában. Egységes barokk stílusát máig megőrizte. Berendezése a budai klarissza templomból – a rend felosztása után – került ide. A templomban egy 15. századi – minden valószínűség szerint másodlagosan idekerült Madonna szobor van. 1903-ban a Szent Vince irgalmasrend kolostora, 1907-ben a lazarista kongregáció rendháza és temploma épült fel. Ez utóbbit József főherceg építtette.

Iskolái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az általános iskola
Villa
Villa
Villa
Nagybaczoni Nagy Vilmos sírja

A településen 1711-ben már működött katolikus kántortanító. Újabb katolikus elemi iskola 1779 körül épült. 1903-ban nyílt meg az állami óvoda és az állami elemi népiskola. Jelenleg több, mint ötszáz (1995-ben 545) általános iskolai tanulót oktat 50 nevelő (Jókai Iskola). A Templom téren található a Hauck János Német Nemzetiségi Iskola, a József Attila úton a Mezőgazdasági és Erdészeti Szakközépiskola, a Béla király úton pedig a Ward Mária Katolikus Általános Iskola és Gimnázium. Az óvodások száma több mint kétszáz. 1994. szeptember 22-én nyílt meg Piliscsabán a volt szovjet laktanyai épületek átalakításával és újak emelésével a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar campusa. A kar létszáma 1996-ban már meghaladta az ezret.

Építészete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A házak (1785-ben 181, 1910-ben 373, 1930-ban 446, 1960-ban 958, 1995-ben 1834) a XX. század derekáig főleg vályogból és sárból épültek. A múlt század hetvenes éveiben a megyei monográfus szerint a falunak: „Nagyon emeli a tetszetősségét, hogy minden ház előtt kertecske van; – az országútmente jegenyefasorral van kiültetve; díszíti a templom körül lévő szabad tér. A csinos házak vagyonosságra mutatnak.” Az 1960-as évektől – a jelentős építkezések nyomán – emelkedett a házak komfortossága, 1990-ben a lakásoknak csaknem kétharmada (59,4%) összkomfortos, vagy komfortos volt. (1960-ban még csak a lakások 16,3%-ában volt fürdőszoba.) A vízvezetéket (1995-ben a lakások 56,3%-ában) zömében, a gázvezetéket (1995-ben a lakások 52,6%-ában) teljesen a rendszerváltás után építették ki a faluban.

Híres szülöttei, lakosai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Díszpolgárai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1921. vitéz lovag spodalungai Metz Rezső altábornagy
  • 1991. dr. Kunszenti Imre körzeti orvos, Tóth Tamás református lelkész
  • 1993. Csaba Tivadar, Pálos Antal
  • 1994. Nagy Csete József plébános, Zsolnay Béla klotildligeti plébános
  • 1995. Ruda Lajosné
  • 1996. Hauck János, id. Lizicska József - posztumusz
  • 1997. Malomvizi Schuster Ödön
  • 2000. Hidas György - posztumusz, dr. Ruzsik Vilmos, id. Drevenka Antal, dr. Habsburg Mihály, vitéz nagybaczoni Nagy Vilmos – posztumusz, Weisz Teréz - posztumusz, Dr. Hunkár Dénes professzor
  • 2004. Walter Ferenc
  • 2005. Csíziné Varga Katalin tanárnő
  • 2007. Bélik Jánosné született Piláth Katalin 100. születésnapja alkalmából
  • 2009. Maróth Miklós
  • 2011. Földes László (Hobo), Makovecz Imre építész

Itt született[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Itt éltek, élnek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevezetességei, látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Római katolikus templom (1728, egyhajós, homlokzati tornyos, barokk stílusú, a budai klarissza templom berendezésével
  • Csodásérmű Szűz Mária-kápolna, a katolikus templommal szemben, a lazarista rendháznál (1898)
  • A templom előtt álló Nepomuki Szent János szobor a 19. század első éveiből való.
  • A Tinnye felé vezető országút mellett található Ősök parkja.
  • A Klotild téren áll II. Rákóczi Ferenc fejedelem bronz mellszobra, Kutas László alkotása.
  • Református templom 1939-ben épült Kós Károly stílusában, Sorg Antal tervei szerint
  • 1998-ban avatták fel a millecentenáriumra készült székelykaput a templom mellett

Egyetem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pázmány Péter Katolikus Egyetem
Pázmány Péter Katolikus Egyetem

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kara 1994. szeptember 22-én költözött Piliscsabára, a volt szovjet (korábban Magyar Királyi) kaszárnya területére. Első lépésben a még hasznosítható volt laktanyaépületeket újították fel, majd újakat építettek. A Campus épületeit a Makovecz Imre nevével fémjelzett Makona csoport tervezte, a természeti környezethez illeszkedő organikus stílusban. Az egyetem központi épülete, a 10-es útról is jól látható Stephaneum 2001-ben épült Makovecz Imre tervei alapján. A kar létszáma 1996-ra meghaladta az ezret, 2005-ben pedig megközelítőleg 2500 fő volt.

Kirándulóhelyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Összefogás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Piliscsaba – A nagyközség önkormányzata a nemzeti összetartozás napját, a trianoni békeszerződés kilencvenedik évfordulójától hivatalos települési emléknappá nyilvánította a rendkívüli testületi ülésén. A négy nemzetiségnek – magyar, szlovák, német, cigány – otthont adó település dr. Solti Gábor polgármester egyéni felajánlása nyomán a nemzetiségek egy-egy mesteremberének keze munkájával emlékhelyet létesítettek.[5]

Partnertelepülései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Piliscsaba települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 21.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2013. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. január 13.)
  3. A köztársasági elnök 325/2013. (VII. 10.) KE határozata városi cím adományozásáról (pdf). Magyar Közlöny 2013. évi 118. szám, 64033. oldal, 2013. július 5. (Hozzáférés: 2013. július 13.)
  4. http://portal.ksh.hu/pls/portal/cp.hnt_telep?NN=07144
  5. Trianon 90 - Piliscsaba Nemzeti Összetartozás Napja

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]