Kós Károly (építész)

Kós Károly
Emléktáblája az általa tervezett óbudai református parókia falán
Született	Temesvár 1883. december 16.
Elhunyt	Kolozsvár 1977. augusztus 25. (93 évesen)
Nemzetisége	magyar
Házastársa	Balázs Ida

Szülőháza Temesváron

Kós Károly (eredetileg Kosch) (Temesvár, 1883. december 16. – Kolozsvár, 1977. augusztus 25.) építész, író, grafikus, könyvtervező, szerkesztő, könyvkiadó, tanár, politikus.

Életútja

Négygyermekes postatisztviselő egyetlen fiaként született. Középiskolai tanulmányait a kolozsvári református kollégiumban végezte, ezután a budapesti József nádor Műegyetem mérnöki szakára jelentkezett. Két év múlva átiratkozott az építész szakra, ahol 1907-ben szerzett diplomát.

Kezdő építészként különböző építészeti irodákban dolgozott (Pogány Móric, Maróti Géza, Györgyi Dénes), majd a Székelyföld építészetét tanulmányozta. Tervezői munkájában elsősorban a kalotaszegi népi építészet, az erdélyi népművészet és történelmi építészeti emlékek motívumait igyekezett felhasználni. 1912-ben Régi Kalotaszeg c. illusztrált építészeti tanulmányát a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Czigler-érmével tüntették ki. 1916-ban őt bízták meg IV. Károly király koronázási ünnepségének díszleteinek tervezésével.

1910-ben földet vásárolt a kalotaszegi (Alszeg) Sztánán, felépíti nyaralóját (későbbi lakóházát) és feleségül veszi a türei református lelkész leányát, Balázs Idát. Gyermekeik közül Kós Balázs (1912-1967) mezőgazdasági szakíró, szerkesztő, Kós András (1914-2010) szobrászművész, Koós Zsófia (1916-1990) színésznő, ifj. Kós Károly (1919-1996) néprajzkutató, -író lett. 1917-1918 során állami ösztöndíjjal Isztambulba ment tanulmányútra. 1944 őszén sztánai otthonának kifosztása után Kolozsvárra menekült.

1919-ben megalakította a Kalotaszegi Köztársaságot.

1924-ben írótársaival megalapította az erdélyi írók önálló könyvkiadó vállalatát, az Erdélyi Szépmíves Céhet, amelynek megszűnéséig, 1944-ig tagja volt. Egyik alapító tagja volt az 1926-ban alakult helikoni közösségnek, amelynek folyóiratát, az Erdélyi Helikon-t 1931-től ő szerkesztette. 1948-1949 között a Világosság c. kolozsvári lap belső munkatársa volt.

Élete során több közéleti szerepet vállalt: 1912 telén Sztánán Kalotaszeg címmel lapot indított, 1921-ben Paál Árpáddal és Zágoni Istvánnal közösen) megjelentette a Kiáltó Szó című röpiratot. Alapító tagja volt az Erdélyi Néppártnak (1921) és 1922-ben Vasárnap címmel képes politikai újságot indított és szerkesztett. A második világháború után, a demokratikus átalakulásban reménykedve, újra politikai szerepet vállalt és a Magyar Népi Szövetség Kolozs megyei elnöki tisztségét töltötte be, majd 1946-1948 között nemzetgyűlési képviselő volt.

1940-től a kolozsvári Mezőgazdasági Főiskolán mezőgazdasági építészetet tanított. 1945-től a Mezőgazdasági Főiskola dékánja, majd 1953-ig tanára volt.

Munkássága

Egykori sztánai otthona, a „Varjúvár”

• Óbudai református parókia, Budapest (1908–1909)
• Római katolikus templom, Zebegény (1908–1909) – Jánszky Bélával
• Állatkerti pavilonok (például Madárház), Budapest (1909–1910) – Zrumeczky Dezsővel
• Sztánai lakóháza: a „Varjúvár” [1] (1910)
• Városmajor utcai iskola, Budapest (1910–1912) – Györgyi Dénessel
• Vécsey-kúria, Szada (1911)
• „Wekerle” Munkás és Tisztviselőtelep központja (Kós Károly tér), Budapest (1912–1913)
• Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy (1911–1912)
• Református templom ("Kakasos templom"), Kolozsvár, Monostori út (1912–1913)
• "Kós-ház”, Kós tervei alapján készült, eredetileg lakóház (épült 1931-ben) Miskolc, Görgey u. 32
• Műcsarnok, Kolozsvár (1943)
• Mátyás király szülőházának részbeni restaurálása, Kolozsvár (1944)
• Mérai tejcsarnok
• Siklód új temploma 1994-ben készült el Kós Károly tervei alapján
• Marosvásárhely Gázgyári épület, Mezőgazdasági Iskola

Írói munkássága

• Erdély népi építészete (1908)
• Atila Királyról Ének – ballada (1909, 1923) saját kézi szedés, nyomás, fűzés, kötés, linómetszetekkel
• Régi Kalotaszeg (1911)

A budapesti Wekerletelep általa tervezett két épületének egyike, valamint az Ady Endre út felé nyíló, szintén általa tervezett kapu a róla elnevezett Kós Károly téren

Kós Károly emléktáblája, Budapest, XIX., Kós Károly tér 3.10

• Testamentum és agrikultura (1915) saját kézi szedés, nyomás, fűzés, kötés, linometszetekkel
• Sztanbul (1918)
• Gálok – kisregény (1919, 1930)
• Kiáltó Szó – röpirat (1921)
• Erdély kövei (1922) saját kézi szedés, nyomás, fűzés, kötés, linometszetek
• Varju-nemzetség – regény (1925)
• A lakóház művészete (1928)
• Erdély (1929)
• Kalotaszeg (1932)
• Az országépítő – regény (1934)
• Budai Nagy Antal – színmű (1936)
• István király – színmű (1942)
• A székely nép építészete (1944)
• Erdély népi gazdasági építészete (1944)
• Falusi építészet (1946)
• A kollektív gazdaság üzemi épületberendezése (1954)
• Mezőgazdasági építészet (1957)

Díjak, elismerések

• 1916-ban megkapta a Ferenc József-rend Lovagkeresztjét.
• 1938-ban az Országépítő regényért Baumgarten-díjat kapott.
• 1940-ben az erdélyi magyarságért végzett munkájáért Corvin-koszorúval tüntették ki.
• 1944-ben a Magyar Mérnök és Építész Egyesület Czigler-éremmel tüntette ki.
• 1958-ban irodalmi és közéleti tevékenységéért a Románia Nagy Nemzetgyűlésének Elnöksége a Munka Érdemrend I. fokozatával tüntette ki.
• 1966-ban a Budapesti Műszaki Egyetem díszdoktorává avatta.
• 1968-ban az Államtanács a Kulturális Érdemrend I. fokozatával tüntette ki.
• 1973-ban a Román Szocialista Köztársaság Államtanácsa az "Augusztus 23" érdemrenddel, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Gyémántokkal ékesített Zászlórend I. fokozatával tüntette ki.
• Posztumusz Ybl Miklós-díj 2010

Emlékezete

Kós Károly sírja Kolozsvárott, a Házsongárdi temetőben

Emlékét őrzi Budapest XIV. kerületében a Kós Károly sétány, Budapest XIX. kerületében a Kós Károly tér valamint a Kós Károly Általános Iskola, temesvári szülőházának oldalfalán pedig egy emléktábla és még számos emléktábla a Kárpát-medencében. Emlékezetét ápolja a Kós Károly Egyesülés illetve a Kós Károly Alapítvány.

1999 óta minden év december 16-án, Kós Károly születésnapján, a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, a Kós Károly-díj bizottság előterjesztése alapján Kós Károly-díjat adományoz a településvédelem és településszépítés területén végzett kimagasló, eredményes egyéni és csoportos munkáért.

Források

• Romániai magyar irodalmi lexikon : Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés III. (Kh–M). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion. 1994. ISBN 973-26-0369-0 Online hozzáférés
• Új magyar irodalmi lexikon II. (H–Ö). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 1103-1104. o. ISBN 963-05-6806-3

További információk

• „A legszebb élet amit magamnak el tudtam képzelni” Benkő Samu beszélgetései Kós Károllyal (Kriterion Könyvkiadó, 1978)
• Anthony Gall: Kós Károly emlékezete (Mundus Magyar Egyetemi Kiadó, 2002)
• Sas Péter: Kós Károly művészete (Noran Könyvkiadó, 2004)
• Kós Károly nyomában (Csontos János filmje, 2006)
• Sas Péter: Kós Károly Képeskönyv (Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2009)

Külső hivatkozások

• Antos Árpád: Kós Károly - Hetedhéthatár
• Kós Károly - Magyar Elektronikus Könyvtár
• Kós Károly: Az országépítő
• Idézet Előadó: Oberfrank Pál

Kapcsolódó szócikkek

• Károli Gáspár Irodalmi Társaság
• Kós Károly Műszaki-művelődési Kör
• Kós Károly Művelődési Kör
• Kós Károly Egyesülés
• Kalotaszeg magyar irodalma
• Erdély iparművészeti irodalma
• Irodalmi vita Erdélyben
• Segesvár magyar művelődési élete
• Népi irodalom Erdélyben