Benkő Samu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Benkő Samu
Benkő Samu.jpg
A Murokország című portréfilmben
Született Lőrincfalva
1928. február 25. (85 éves)
Nemzetisége magyar
Foglalkozása művelődéstörténész
Díjak

Román Írószövetség díja (1971 és 1984)
Nicolae Bălcescu-díj (1980)
Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1994)

Nagy Imre-emlékplakett (1994)
Déry Tibor-jutalom (1994)
Széchenyi-díj (1997)
Kemény Zsigmond-díj (1997)
Magyar Művészeti Akadémia aranyérme (1999)
Bethlen Gábor-díj (2000)
Hazám-díj (2008)
Kitüntetései MTA külső tagja

Benkő Samu (Lőrincfalva, 1928. február 25. –) Széchenyi-díjas erdélyi magyar művelődéstörténész, a Bolyai-kutatás kiemelkedő alakja, az MTA külső tagja. Bátyja Benkő Loránd (1921–2011) nyelvész, akadémikus. Felesége B. Nagy Margit (1928–2007) művészettörténész.

Tartalomjegyzék

Élete és tevékenysége [szerkesztés]

Református lelkészcsaládban született. A középiskolát a marosvásárhelyi, majd a kolozsvári református kollégiumban végezte. 1946-ban, a második világháború utáni első romániai választások során a Magyar Népi Szövetségben dolgozott Balogh Edgár mellett. A Bolyai Tudományegyetem filozófia karán tanári oklevelet szerzett, ezt követően rövid ideig Fazekasvarsándon tanított. 1949–1952 között tanársegéd volt Gaál Gábor mellett a kolozsvári egyetemen. 1952-ben kizárták a pártból és elbocsátották az egyetemről, 1953-tól a Román Akadémia kolozsvári Történeti Intézetében lett kutató. 1957-58-ban a Korunk szerkesztőjeként dolgozott. 1975-től 1988-as nyugdíjba vonulásáig a Román Akadémia kolozsvári könyvtárának volt tudományos főmunkatársa. Felesége B. Nagy Margit művészettörténész.

Az erdélyi művelődéstörténet 18-19. századának kutatója. Fontos szerepet játszott Bolyai János kéziratos hagyatékának feldolgozásában. Több tanulmánya Kemény Zsigmondhoz kapcsolódik, akinek közreadta a naplóját, amelyet Árvay József fedezett fel a sepsiszentgyörgyi levéltárban. Munkatársa volt az 1964-ben megjelent Istoria României (Románia történelme) III. kötetének (1964), egyik szerkesztője a Revoluția de la 1848–1849 din Transilvania (I. 1977; II. 1979) című sorozatnak. Sajtó alá rendezte Szenczi Molnár Albert naplóját, II. Rákóczi Ferenc és Bolyai János vallomásait. Egyik szerkesztője volt a Kriterion Könyvkiadó Téka sorozatának.

1990 óta a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. Romániában és Magyarországon egyaránt több díjat és kitüntetést kapott: a Román Írószövetség díja (1971 és 1984), Nicolae Bălcescu-díj (1980), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1994), Nagy Imre-emlékplakett (1994), Déry Tibor-jutalom (1994), Széchenyi-díj (1997, a magyar művelődéstörténet és értelmiségtörténet tanulságait példaként felmutató munkásságáért), Kemény Zsigmond-díj (1997), a Magyar Művészeti Akadémia aranyérme (1999), Bethlen Gábor-díj (2000), Hazám-díj (2008). A romániai rendszerváltás után 1990-ben újraindult Erdélyi Múzeum-Egyesületben alelnöki (1990–1994), majd elnöki (1994–2002) tisztséget viselt.

Művei [szerkesztés]

  • Az erdélyi műszaki és gazdasági értelmiség kialakulásának kérdéséről, 1956
  • Bolyai János vallomásai, 1968, 1972, románul 1976, 1978, bővített 2002.
  • Sorsformáló értelem, 1971
  • Murokország. Művelődéstörténeti barangolás szülőföldemen, 1972
  • A helyzettudat változásai, 1977
  • Apa és fiú. Bolyai-tanulmányok, 1978
  • Haladás és megmaradás, 1979
  • Újrakezdések, 1996

Irodalom [szerkesztés]

  • Kozma Dezső: Kemény Zsigmond Erdélyben. Utunk, 1966/24.
  • Rigó László: Kemény Zsigmond naplója. Irodalomtörténeti Közlemények, Budapest, 1967/3.
  • Imreh István: Útleírás, mely utat mutat. Korunk, 1967/4.
  • Mikó Imre: Bolyai János vallomásai. Igaz Szó, 1969/2.
  • Tóth Imre: A második mérföldkő a Bolyai-kutatásban. Korunk, 1969/3.
  • Vekerdi László: Bolyai János vallomásai. Valóság, Budapest, 1969/4; újraközölve Befejezetlen jelen, Budapest, 1971. 486-90.
  • Trócsányi Zsolt: Erdélyi arcok – Két tanulmánykötetről. Tiszatáj, Szeged, 1969/10.
  • Gáll Ernő: Értelmiségünk múltjának kutatója. A Hét, 1971/49.
  • Szilágyi Domokos: Sorsformáló értelem. Könyvtári Szemle, 1972/1.
  • Balogh Edgár: Serkentő párhuzamok;
  • Bajor Andor: Megmentett múlt. Igaz Szó, 1972/3.
  • Marosi Péter: Murokországi kóstoló. Utunk, 1972/47.
  • Beke György: "Írásaimmal hatni akarok". Beszélgetés Benkő Samuval. A Hét 1975/27.
  • Imreh István: A változásformáló értelem. Utunk, 1978/8.
  • Balogh Edgár: A helyzettudat változásai. Igaz Szó, 1978/3.
  • Egyed Ákos: Művelődéstörténetünk útjai. Korunk, 1978/3.
  • Czine Mihály: "A legszebb élet"... Benkő Samu beszélgetései Kós Károllyal. Forrás, Kecskemét 1979/6. *Marosi Péter: Vallani és vállalni. Utunk, 1979/33.
  • Fábián Ernő: Anyanyelv és műveltség. Utunk, 1979/36.
  • Ratzky Rita: Benkő Samu: Haladás és megmaradás. Valóság, Budapest, 1979/12.
  • Németh László: A két Bolyai marosvásárhelyi bemutatójára. Az Utolsó széttekintés c. kötetben. Budapest, 1980. 729-30.
  • Kiss András: Haladás és megmaradás. Utunk, 1980/34.

Források [szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek [szerkesztés]