Móser Zoltán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Móser Zoltán (Szekszárd, 1946. március 11. –) Balogh Rudolf-díjas magyar fotóművész, etnofotográfus és író. A Magyar Művészeti Akadémia Film- és Fotóművészeti Tagozatának tagja (2006).

Tartalomjegyzék

Életpályája [szerkesztés]

Szekszárdon született, Tolna megyében, de gyermekéveit Tevelben töltötte. Középiskolai tanulmányokat Bonyhádon folytatott, érettségi után az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar-történelem szakán folytatta tanulmányait. 1970-ben kapta kézhez magyar-történelem szakos középiskolai tanári diplomáját. Budapesten maradt és itt 27 évig a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola kollégiumában dolgozott, majd tanított a Zsámbéki Tanítóképző Főiskolán fototechnikát. 2001 óta Piliscsabán, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen fotóelméleti és esztétikai kurzusokat tart, közben három évig a kolozsvári Sapientia egyetem film- és média szakának volt a vendégtanára.

Már egyetemista korában intenzíven fotózott, első két fotókiállítása még egyetemi hallgató korszakára esett, 2010-ig száznál több egyéni kiállítását rendezték meg. Sok ezer kilométert utazott, hogy képein elébünk tárja Európa és a Kárpát-medence tájait, nevezetes emlékeit, kortárs magyar íróit, képzőművészeit, zenészeit határon belül és azon túl. Képei különböző lapokban, később fotóalbumokban jelentek meg. 1969-ben Fábry Zoltánról készítette első íróportréját Stószon, amelyet még háromezernél több követett. Elsőként Fábry képekkel illusztrált nekrológja (1970) jelent meg a szegedi Tiszatájban, azóta is rendszeresen jelentkezik írásaival, fotóival irodalmi, művészeti, vallási és közéleti lapokban. Az 1990-es években Napod fénye : portré 25 év fotóinak tükrében címmel tv-portréfilm készült róla. A népművészet motívumait hasznosítja egész fotóművészetében, forgatókönyveket ír művelődéstörténeti filmekhez.

Ars poétikája [szerkesztés]

„A képeket nézni, szeretni kell, és igazából az a fotó. Ha egy kiállításon végigmész, az a jó, ha egy kép megfog, és az lesz a sajátod. Nem tudod, miért nézed, nem tudod, miért szereted, nyilván azért, mert egy kép, de azt, hogy mi a kép és hogy miként készül, azt senki ne kérdezze meg, mert tényleg varázslaton, véletlenen és akaraton múlik. De ha ez a három összejön, azt valakinek mindig meg kell köszönni.”[1]

Egyéni kiállításai (válogatás)[2] [szerkesztés]

Fotóalbumai (válogatás)[3] [szerkesztés]

  • Via Regia Hungariae (1989);
  • Földnek arca (1990);
  • Egy tucat emlék s kép Mészöly Miklósról (1996);
  • Puszták - népek Illyés Gyuláról (1996);
  • 66 íróportré (1997);
  • Szavak és képek Baka Istvánról (1998);
  • Amor Patriae I-II (1999-2000);
  • Fényképekről és kép viselőkről (2000);
  • Ave Rex Ladislaus (2000);
  • Zsámbék (2001);
  • Ágak és gyökerek (2002);
  • Mészöly Miklós arcai, tárgyai, tájai (2003);
  • Mondottam ember. Képek Madáchhoz (2002);
  • Nyitott szememre álom. Balassi Bálint hirtelen élete (2004);
  • Ajándék - Képeken át Nagy Lászlóhoz (2006);
  • Cantus Hungaricus - Kodály Zoltánhoz vezető képek (2007);
  • Pár-beszédek. Képek egymás mellett (2008);
  • Arc/mások. 94 arc (2009);
  • Képet öltött az Ige. Johannes Aquila freskói (2010).

Néprajzi és művészeti kötetei (válogatás) [szerkesztés]

  • Tulipán és kereszt. Írások Kodály Zoltánról (1988);
  • Jelek és ünnepek (esszék, tanulmányok, 1994);
  • Mély kútba tekinték. A régmúltról, az ősi időkről, az íratlan történelmünkről kicsiknek és nagyoknak (1995);
  • Babilonban ez nem így van (tanulmányok, 1996);
  • Álmodik a múlt. Kicsiknek és nagyoknak a Dunán innen és a Dunán túl (1997);
  • Ezt az utat bejártam. A népdalgyűjtő Bartók Béla nyomában (2001);
  • Az ősök udvarában (válogatott tanulmányok, 2001);
  • Névviseletek I-VII.(2008-2010);
  • Tünedeznek, megjelennek (tanulmányok, 2011)

Díjak, elismerések [szerkesztés]

Jegyzetek [szerkesztés]

Források [szerkesztés]