Apáczai Csere János

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Apáczai Csere János
Apáczai Csere János Magyar Encyclopaedia.jpg
A Magyar Encyclopaedia címlapja
Élete
Született 1625. június 10.
Apáca
Elhunyt 1659. december 31.
Kolozsvár
Felesége Aletta van der Maet
Pályafutása
Alkotói évei 1650-1659.
Első műve Disputatio theologica de introductione ad philosophiam sacram (disszertáció, Ultrajecti, 1650.)
Fontosabb művei Disputatio de politia ecclesiastica (Kolozsvár, 1658.)
Disputatio philosphica de mente humana (Nagyvárad, 1658.)
Hatottak rá Porcsalmi András
Johann Heinrich Bisterfeld

Apáczai Csere János, (Apáca, 1625. június 10.Kolozsvár, 1659. december 31.), filozófiai és pedagógiai író, teológus,a hazai művelődés, tudományosság és nevelésügy úttörője, a Magyar Encyclopaedia megalkotója és megjelentetője, aki közt szolgáló tevékenységében harmóniát teremtett erdélyi, magyar, európai és egyetemes emberi értékek között.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam.

– 2Tim. 4.7.

Anyagilag szegény, de lelkiekben, szellemi értékekben gazdag székely magyar család gyermekeként látott napvilágot. Az elemi iskolát szülőfalujában, középfokú tanulmányait Kolozsváron végezte. Itt Porcsalmi András rektor példája gyakorolt rá nagy hatást, aki a mesterségek és tudományok ismeretére magánúton is oktatta. 1643 őszétől a gyulafehérvári főiskola hallgatója, ahol Johann Heinrich Bisterfeld személyében akadt olyan tanítóra, aki az enciklopédikus tudás megszerzésére ösztönözte. Hatására írta: „a szorgalom dühe oly lázba hozott, hogy megragadtam Alstedius nagy Enciklopédiáját, és a hexológiától kezdve egészen a zenéig minden tantételét leírtam…”

A tehetséges ifjú tanulmányait 1648 nyarától – a református egyház ösztöndíjasaként – hollandiai egyetemeken kezdte. A franekeri egyetem anyakönyvében 1648. július 22-ei dátummal találjuk bejegyezve nevét; majd Leiden, Utrecht, Harderwijk a folytatás következő állomásai, ahol a keleti nyelveken kivűl egyéb tudományokban is bővítette ismereteit. Közben utazást tett angol, francia és belga földön. Tanulóévei alatt behatóan foglalkozott a hollandiai szellemi élettel, az Angliából beáramló puritán nézetekkel, Pierre de La Ramée és Descartes filozófiájával. 1651-ben az újonnan alapított harderwijki egyetemen teológiai doktori szigorlatot tett. Ő lett az egyetem első doktora. Disszertációjának címe: Disputatio Theologica Inauguralis De Primi Hominis Apostasia…, tárgya az első ember bűnbeesése.

1651-ben megnősült; Aletta van der Maet jómódú polgárlányt vette feleségül. Apósa házában kezdte meg első nemzeti nyelvű enciklopédiánk előmunkálatait. 1652 őszén hozzákezdett a Magyar Encyclopaedia megszövegezéséhez. Ekkor kapta meg Csulai György püspök Erdélybe hazahívó levelét. 1653 nyaráig megszerkesztette és nyomdába adta műve elkészült fejezeteit, majd feleségével és időközben született gyermekével hazaindult, s 1653. augusztus 29-én a nagy multú szellemi központba, Gyulafehérvárra érkezett. II. Rákóczi György fejedelem a gyulafehérvári kollégium tanárának nevezte ki. 1653. november 11-én De studio sapientiae címmel a bölcsesség tanulásáról tartotta meg székfoglaló beszédét. A költészet tanszékét elfoglalva ezenkívül gondolkodástant, ékesszólást, héber és görög nyelvet, valamint latin klasszikusokat tanított.

1654-ben kinyomtatta a Magyar Logikátska című (az akkor 9 éves I. Rákóczi Ferencnek ajánlott) tankönyvét, hozzákötött tanácsaival a tanulásban elcsüggedt ifjaknak. 1655-ben pedig már a Magyar Encyclopaedia kinyomtatott példányait is kézbe vehette.

De ahogy kibontakozott hatalmas iramú szellemi tevékenysége, úgy fokozódott haladó gondolataival szemben az uralkodó körök haragja. 1655. szeptember 24-én a záróvizsgán Basirius Izsák, a kivégzett I. Károly angol király volt udvari papja, a fejedelem jelenlétében nyilvános vitát provokált. Apáczai kiállt eszméi, a haza szellemi haladásának ügye mellett. Ezért II. Rákóczi György büntetésül megfosztotta állásaitól, de Lorántffy Zsuzsanna közbenjárására – a leégett, de ennek ellenére az oktatási tevékenységet tovább folytató – kolozsvári református kollégiumba helyeztette át.

1656. november 20-án De summa scholarum necessitate earumque inter Hungarorus barbariei causis (Az iskolák fölöttébb szükséges voltáról és a magyaroknál való barbár állapotuk okairól) címen és témáról mondta el beköszöntő beszédét. Az iskola nem csupán a fizikai épület meg a technikai berendezés, hanem elsősorban „tanítók és tanulók rendezett társulása, akik az emberi életkörülmények szempontjából hasznos és szükséges ismereteket tanítanak és tanulnak”. A kolozsvári kollégium Apáczaival az élén ilyen iskola lett. Iskolateremtő munkásságát Lorántffy Zsuzsanna és Barcsay Ákos fejedelem is nagyra értékelte.

1658-ban feljebb lépett kezdeményezéseiben, Barcsay Ákos fejedelem elé egy erdélyi magyar felsőoktatási tanszervezet tervét terjesztette a következő című iratában: A magyar nemzetben immár elvégtére egy academia felállításának módja és formája melyben megmutattatik, mind a mely könnyen mindjárást is meglehetne, mind az pedig, mely kicsiny akadályok állottak ebben ennek előtte is ellent. De az ő értelmében vett magyar akadémia eszmei alapkőletételénél tovább nem juthatott. Hatalmas sodrású lázas tevékenységét 34 éves korában tüdőbaj szakította félbe. Az 1659-es esztendő évzáró napján zárult földi élete. 1660. január 9-én helyezték el hamvait a házsongárdi temetőben. Nem sokkal utána követte a halálba felesége és gyermeke.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Disputatio theologica de introductione ad philosophiam sacram. Ultrajecti, 1650.
  • Disputatio theologica inauguralis. Hardetwick, 1651.
  • MAGYAR ENCYCLOPAEDIA. Az az, MINDEN IGAZ ÉS HASZNOS Böltseségnek szep rendbe foglalása és Magyar nyelven világra botsátása. APATZAI TSERE JANOS által. Ultrajecti, 1653. - (A CÍMLAP ITT.) [Mai nyelvű átiratban/olvasatban: Magyar Enciklopédia. Az az minden igaz és hasznos bölcsessségnek szép rendbe foglalása és magyar nyelven világra bocsátása Apáczai Csere János által. Utrecht, 1653-1655.]
  • Oratio de studio sapientiae. (Gyulafehérvár, 1653.)
  • MAGYAR LOGICATSKA mellyet a' kitsindedek számára írt APATZAI JANOS, egy a' tudomány dolgában meg kivántatot TANATS-tsal egyetemben. FEJERVÁRAT. Nyomtatta Maior Marton. M.DC.LIV. [Mai nyelvű átiratban/olvasatban: Magyar logikácska, melyet a kicsindedek számára írt Apáczai [Csere] János. Gyulafehérvárott. Nyomtatta Major Márton. 1654.]
  • Disputatio de politia ecclesiastica. Claudiopoli, 1658.
  • Disputatio philosphica de mente humana. Nagyvárad, 1658.
  • Catechesis secundum dogmata Calvini. Amstelodami, Év nélkül.
  • A magyar nemzetben immár el végtére egy académia felállításának módja és formája. Pest, 1872. (Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből. III. k. 2. sz. Szabó Károly fedezte föl és kiadta bevezetéssel. Apáczai ezen munkáját Szabó Károly szerint 1658 végén írhatta; a kéziratot az Aranka György-féle gyűjteményből Mikó Imre gróf vette meg, ki azt az Erdélyi Nemzeti Múzeum kézirattárának ajándékozta.)
  • Kéziratban: Oratio de summa scholaruum necessitate earumque inter Hungaros barbarici causis. (1656. nov. 20. beköszöntője beírva a kolozsvári református kollégium albumába.) [Toldy szerint még némely tudós levelei.]

Hitvallása és tanácsai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tégy oly célt fel, amelyre soha senki nem ért. Mert szép dolog a középszerű tudós emberekkel elérkezni, de szebb még a legtudósbakkal egyarányú messze hagyíttani, a legszebb penig mindeneket fellyülhaladni,

és a nagy hegynek oly részében állani, ahová soha senki maga erejétől nem hághatott, s talám soha nem is hág.

– Apáczai Csere János

"Ha - mondotta, vallotta Apáczai 1656-os kolozsvári beköszöntőjében - olyan korba csöppentünk bele, melyben a bölcsességet és annak professzorait lyukas garasra sem becsülik - semmivel sem többre, mint a legnagyobb tudatlanságot -, akkor essünk kétségbe? Hagyjuk faképnél az iskolát? Nem! Szégyenen és gyalázaton keresztül nekifeszülve az erény felé kell törekednünk! A jelenkori gyalázatért kétszeresen megfizet majd gyalázóinknak az utókor, csak lankadatlanul igyekezzünk azt megérdemelni."

„Egészségedre mindazáltal gondot viselj, mert anélkül dolgodban el nem járhatsz. Állj inkább, mint ülj; fuss, mint menj; soha tudományi fegyveredet kezedből le ne tedd. Az munka közt virágzik a virtus. Nem is lehet derekas dolog, úgy tetszik, az melyhez fáradtság nélkül juthatsz. Qui cupit, capit omnia. [Aki törekszik, mindent elér.] Az tudomány gyükere keserű, gyümölcse penig gyönyörűséges. No tehát, ha mellyedben vagyon még elevenség, ha szívedben a virtusnak csak egy szikrája maradt, távul, távul légyenek minden lágy, könnyű, kényes dolgok, keményeket, keményeket keress, tűzön, vízen, kősziklákon, havasokon járj, kelj. Scyllákot, Syrteket, Charybdeket kergess. Valahol ez földön nehéz dolgot hallasz, ott teremj. Ez indulatodnak sarkából csak az halál vessen ki.”

Műveiben, művének folytatóiban holta után is él az ember. Legjelentősebb műve a Magyar Encyclopaedia, amely nagyobb részében természettudományos, bölcseleti, matematikai kérdésekkel és a „csinálmányok” világával foglalkozik. („A csinálmány oly dolog, mellyel a természeti dolog az ember szükségére a mesterség által jobban alkolmaztatik el.”) Külön érdeme, hogy az általa tárgyalt tudományterületeken magyar szakkifejezéseket használt. A tudomány, az értelmiség nyelve a latin volt, így e nyelvi fordulat azt is jelezte, hogy a magyar nép széles körei számára kívánta hozzáférhetővé tenni a tudást.

Nevéhez fűződik az első magyar nyelvű logika megalkotása is. Felismerte a logika és a logikus gondolkodás kiemelkedő fontosságát. Prométheusz az ő felfogásában egyszerre hozta le kezében a tüzet és fejében a logikát. De ugyanakkor azt is felismerte, hogy „a tisztán logikus tisztán szamár”.

Apáczai mindenekelőtt nevelő volt. Gyakorlati célt tartott szem előtt elméleti munkásságában is. Enciklopédiájának címlapján rögzítette, hogy minden igaz és hasznos bölcsességet össze kíván gyűjteni, rendszerbe foglalni, és magyar nyelven mindenki használatára bocsátani. Nagy volt az akarata és a tudása is. Művelődéstörténetünk magvetője, a hazai tudományosság és nevelésügy úttörője, akinek példájából nemzedékek merítettek erőt.

"Ez az, derék olvasóm, amire elöljáróban akartalak figyelmeztetni - zárja Apáczai a Magyar Enccyclopaedia igaz bölcsességre törekvő olvasójához intézett műve Előszavát -. Az én számomra fölöttébb szükséges volt ez, de azt hiszem, a te számodra sem volt teljesen haszontalan. Valószínűleg világosan kitűnik mindebből, hogy azok közül, aki tanulmányaikban elő tudják segíteni a magyar ifjúságot, én a legkisebb, de azok közül, akik elő akarják segíteni, a legnagyobb vagyok."

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sírkövétől az emléktáblákig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kolozsvári Apáczai Líceum épülete
A budapesti Apáczai Gimnázium épülete

Az irodalomban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Intézményekben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művének folytatásában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Raffaello Sanzio: Az Athéni iskola (1509)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyomtatásban megjelent anyagok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Erdélyi János: Apáczai Csere János ösmertetése. Sárospataki Füzetek, 1859.
  • Szily Kálmán: Apáczai Encyclopaediája mathematikai és fizikai szempontból. Természettudományi Közlöny, 1889. pp. 465–470.
  • Fogarasi Béla: Apáczai Csere János logikájáról. (Széljegyzetek a haladó magyar gondolat történetéhez.) Filozófiai előadások és tanulmányok. Bp., 1952.
  • Lázár György: Apáczai Csere János Természet és Társadalom, 1954.
  • Bán Imre: Apáczai Csere János. Bp., 1958., 2. bőv. kiad. Bp., 2003. (A róla szóló irodalommal. A bibliográfiai függeléket összeáll.: V. Molnár László, Gazda István.)
  • Herepei János: Apáczai és kortársai. Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez 2. (Szerk.: Keserű Bálint). Bp.–Szeged, 1966.
  • Fábián Ernő: Apáczai Csere János. Kolozsvár, 1975.
  • Mészáros István: Apáczai és az enciklopedikus rendszertáblázatok. Pedagógiai Szemle, 1975.
  • Benkő Samu: Századokat egybekötő emlékezet. Haladás és megmaradás. Bp., 1979.
  • Szász János: Felhőjáték Franekerben. Bukarest, 1980.
  • Magyar tudóslexikon A-tól Zs-ig. Főszerk. Nagy Ferenc. Budapest: Better; MTESZ; OMIKK. 1997. 124–126. o. ISBN 963-85433-5-3
  • Apáczai Csere János emlékezete. 'Én gondolkodom, azért vagyok' Szerk.: Kovács Sándor Iván. Bp.: Magyar Irodalomtörténeti Társaság, 2004. 280 p.
  • Lengyel Réka: Apáczai Csere János In: Nemzeti évfordulóink 2009. Főszerk.: Estók János. Bp., 2008. 11. p.

Internetes anyagok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak