Református kollégium (Kolozsvár)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Református kollégium

Kvár Református kollégium.jpg
Alapítva 1545
Hely  Románia, Kolozsvár
Típus óvoda, gimnázium és középiskola
Igazgató dr. Székely Árpád
Elérhetőség
Cím Farkas utca (str. Mihail Kogălniceanu) 16.
Telefonszám +40-264-430653
E-mail info@kollegium.ro
A Református kollégium weboldala
A felújított kollégium 2012-ben
Az iskola udvara

A református kollégium egyike Kolozsvár legrégebbi oktatási intézményeinek. A város központjában, a patinás Farkas (Mihai Kogălniceanu) utcában található.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kolozsvári magyar protestánsok első iskolája 1545-ben nyílt meg az óvári klastromban. Az intézetben felváltva tanítottak evangélikusok, reformátusok, majd unitáriusok. Az iskolamester (rektor) Vizaknai Gergely volt. 1557-ben a tordai országgyűlés határozata és Jagelló Izabella magyar királyné engedélye alapján a dominikánusok zárdájában iskola létesült. A század végén ez az iskola a város unitáriussá válásával megszűnt, majd Báthory Gábor 1609. március 20-án az óvári romos templomot adományozta a reformátusoknak és mellette működött a református iskola is. Az oktatás anyagi alapjait a fejedelem 1610. december 10-ei adománya biztosította, amellyel a református egyház és iskola megkapta a város környéki tized felét és a kolozsvári harmincadot: „e jövedelemnek egyharmad része legyen a papoké, egyharmad része az iskola rectoráé, egyharmad része pedig a tanuló ifjúság tartására fordíttassék.” II. Apafi Mihály „Isten sava” címen évi 100 forintot juttatott a kollégiumnak a máramarosi sóaknák jövedelméből.[1]

Az iskola Bethlen Gábor utasítására került a jelenlegi helyére: 1622-ben a reformátusok a Farkas utcai templommal együtt megkapták a „pápisták puszta klastromhelyét” is. Itt az iskolaépület II. Rákóczi György megbízásából Augustino Serena velencei mester tervei szerint épült fel 1651-ben. Az 1655. április 3-i tűzvész megrongálta, de az oktatás nem szünetelt. Ennek az iskolaépületnek a maradványai ma is láthatóak a templom melletti romkertben. 1659-ben Barcsai Ákos a kolozsi, széki, tordai és dési sóbányák jövedelméből évi 1600 forintot adományozott a kollégiumnak. 1733-ban a kollégiumban – Kolozsvárott elsőként – jogi tanszék létesült.[2]

1781-ben az Egyházi Főtanács új épületet emeltetett Josef Leder építész irányításával. Ez a később ókollégium-nak nevezett új iskolaépület 1801-re készült el késő barokk és klasszicista stílusban. 1854 és 1862 között itt történt az erdélyi egyházkerület lelkészképzése is. 1900-ban felépült a tornaterem, majd 1902-ben a Petőfi utcai új kétemeletes épület is, amelyet Paulus Erika tervezett.[3]

A kollégium nyomdája Szenczi Kertész Ábrahám örökségén alapul. Miután a nyomdász 1667-ben örökösök nélkül halt meg, hagyatéka – benne többek között a Hollandiából, más források szerint Lüneburgból hozott betűkészlet – az erdélyi fejedelmi kincstárra maradt. 1672. október 12-én I. Apafi Mihály a nyomdát a nagyenyedi és kolozsvári református kollégiumoknak ajándékozta, majd 1673-ban a gyulafehérvári fejedelmi nyomdát is átadta a kollégiumoknak. A nyomda, amelynek vezetését 1694-ben Misztótfalusi Kis Miklós vette át, fellendítette a kolozsvári protestáns könyvkiadást. Mivel a város főurai pénz- és könyvadományokkal támogatták a kollégiumot, a 17. század első felében az iskolának már félezer könyv volt a könyvtárában. (A 17. századi könyvjegyzékekben feltüntetett kötetek jó része a Román Akadémia kolozsvári könyvtárában található.)[4]

Az iskolában az oktatás mellett élénk kulturális élet folyt. Tudjuk például, hogy 1752-ben Bethlen Elek és Czegei Wass Julianna esküvőjére a református kollégium diákjai valóságos latin–magyar versgyűjteményt készítettek.[5] 1755-ben Magyarbikalon Nagy Mihály harmoniae praeses vezetésével a kolozsvári diákjai énekeltek Vitéz György temetésén.[6] 1827-ben a diákok egy verses gyűjtemény kiadásához, illetve egy Magyar Társaság felállításához kértek anyagi támogatást. Ennek eredményeként megjelent az Aglája című versgyűjtemény és 1831-ben megalakult a Kollégyombeli Olvasó Társaság.[7]

A trianoni békeszerződés után az iskola elveszítette birtokainak nagy részét. 1948-ban a tanügyi reform során az iskolát államosították, a Farkas utcai kollégium épületébe a magyar tannyelvű Gépipari Szakiskola, majd Villamosipari Középiskola, az 1902-ben épült Petőfi utcai szárnyba a 2. számú Magyar Fiúlíceum került. 1956-ban a régi épületbe román nyelvű iskolát helyeztek el, amelyet 1959-ben Gheorghe Șincairól neveztek el, az új épületben működő intézmény névadója Ady Endre lett. A két intézményt még ugyanebben az évben Ady-Șincai Líceum néven egyesítették. A líceum magyar tagozata 1990-ben megszűnt, 1991-től pedig az intézmény csak Șincai nevét viselte.[8]

1990-ben a Református Kollégium újraindult. 2002. december 20-án visszakapta az Ókollégiumot. 2005 szeptemberében az iskola elindította első természettudományi osztályát. 2007 júniusában elnyerte a Magyar Örökség díjat. 2007. október 12-14 között ünnepelte fennállásának 450. évfordulóját. 2008. november 17-én megalakult a Seniores Colegii Reformatorum nevű véndiákkórus. Létszáma változó, körülbelül húsz állandó tagja van. A karvezető Székely Árpád, a kollégium igazgatója.[9]

Épülete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kollégium kétemeletes épülete késő barokk stílusú, de helyenként már a klasszicizmus hatása is érződik rajta. A Farkas utcai homlokzatán a kapu feletti vörös márványtábla felirata ennek a résznek az elkészültét jelzi:

LITTERIS ET PIETATI
SACRUM.
A[nno]. Aer[ae]. Chr[istianae].
MDCCCI.
(A tudomány és a kegyesség
szentélye
a Krisztus utáni
1801. esztendőben)


Első világháborús emléktábla az iskola udvarán

Az épület – a református puritán ízlésnek megfelelően – kevéssé díszes. Kivételt képez a kapu feletti kis óratorony, a 18–19. század fordulójának kedvelt építészeti megoldása, amely megtöri a tető vonalát. Az épület belső udvarát a 17–18. századi főúri kastélyokra jellemző árkádsor határolja. A belső kapuja feletti „cipóosztó”-nak nevezett erkélyt füzéres fejű ión oszlopok tartják. 1940-ben a kapuval szembeni falra az 1916-ban végzett diákok egy csoportja emléktáblát állíttatott az iskola első világháborús halottainak névsorával. A műkő emléktáblát a kollégium címere díszítette: tövises ágfonaton hét liliom, a pajzsban kiterjesztett szárnyú főnixmadár, a pajzs felett hétgyöngyös korona. 1980 szeptemberében Dan Comănaru igazgató eltávolíttatta és összezúzatta a táblát, amelyet csak 2005-ben állítottak helyre, kiegészítve a második világháborúban elesett tanárok és diákok névsorával.[10]

Az épület háromszintes, központi szimmetriával, a sarkokat rusztikus lizénák díszítik, az emeleteket pedig vízszintes övpárkányok választják el egymástól. A homlokzatot gazdagon profilozott koronázópárkány zárja. Az ablakok füleskeretekbe vannak ágyazva, könyöklőpárkányok díszítik. A homlokzatból előugrik és ezáltal kihangsúlyozott szerepet kap, a bejárati középtengelyt. Ennek sarkait szintén lizénák segítik. A kerékvetőkkel ellátott, félköríves záródású, faragott kő kapuzat szárköveit mélyített tükrök díszítik, vállkövekről induló, profilozott ívét zárókő emeli ki. A teljes nyílást kitöltő fa kaputáblát a vállpárkányok magasságáig toszkán jellegű fejezetes féloszlopok osztják három mezőre, mindhármat rombusz alakú kiülő tükrökre faragott virágmotívum díszíti; az ajtószárnyként működő középső rész korabeli zárszerkezetet őriz. Ez az egyik legjellegzetesebb kolozsvári barokk stílusú kapu. A középtengely felső emeletét, amelyik tulajdonképpen a tetőtér előugrása, egy óraszámlap díszíti. Az épület központi udvara körül eredetileg nyitott, mára a földszint kivételével beüvegezett árkádos folyosók húzódnak. A legutolsóként megépült déli szárny nem volt árkádos, de később átépítették, hogy az épület többi részével harmonizáljon. A déli szárnyban, két emeletnyi magasságban található a könyvtár és az auditórium. A könyvtárat háromszakaszos csehsüvegboltozat fedi, a boltozatok hevederívei párkánnyal lezárt, pilaszterpárokkal tagolt falpillérekre szaladnak le. A helyiség déli falát három kosáríves záródású, függőleges hossztengelyű ablak töri át, melynek átellenben, az északi falon kosáríves záródású, hosszú falfülkék felelnek meg. Fölöttük mindkét falon kisebb, kosáríves záródású falfülkéket alakítottak ki. A könyvtár falait a 20. század eleji javítások idejéből származó, szépen megmunkált kötővasak tartják össze. Az auditórium, amely a déli szárny keleti felét foglalja el, kialakításában a könyvtárra hasonlít.[11]

Híres tanárai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

„Az öreg épülethez annyi, évekig itt élt kiváló ember emléke fűződik, hogy ha ezt a házat minden arra méltó egykori lakója után külön jelölnők meg, akkor több emlékktáblája lenne, mint ablaka.”
Kelemen Lajos

Apáczai Csere János filozófus, pedagógus (1625–1659), Áprily Lajos (1887–1967), Bardócz György (18. század), Cornides Dániel (1732–1787), Csepregi Turkovitz Mihály (?–1698), Csernátoni Pál (?–1679), Csomos János (18. század), Debreczeni József (1844–1883), Csűry Bálint (1886–1941), Fekete Mihály (1820–1871), Gyulai Pál író, irodalomtörténész, Jancsó Elemér irodalomtörténész (1905–1971), Jékely Zoltán költő, Huszty András, Kovács Dezső (1866–1935), Kuncz Aladár író, László Dezső, Méhes Sámuel, az Erdélyi Híradó szerkesztője (1785–1852), Miklós Viktor (1888-1966) szótárszerkesztő, Nagy Géza művelődésszervező, műfordító (1914–1981), Pap Mihály (1737–1812), Porcsalmi András (1617–1681), Pataki István (1640–1693), I. Apafi Mihály nevelője, Pataki Sámuel orvos (1765–1824), Sárkány Lajos (1860–?), Seprődi János muzikológus, népdalgyűjtő, Szabó Sámuel (1756–1856), Szatmárnémethi Mihály, Szilágyi Ferenc történész (1797–1876), Tavaszy Sándor teológiai tanár, Tárcza Bertalan az Erdélyi Dalos Szövetség elnöke, Török István, Tulogdy János földrajztudós (1891–1979), Vetési László szociográfus.

Híres diákjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szabó Dezső-emléktábla az iskola bejáratánál

Abodi Nagy Béla festő (1918–2012), Áprily Lajos költő (1887–1967), Joachim Bedeus von Scharberg (1746–1810), Bálint Tibor író (1932–2002), Benedek László hegedűépítő művész (1902–1983), Benkő Samu művelődéstörténész (1928–), Bodor Ádám író (1936–), Bolyai Farkas matematikus (1775–1856), Brassai György jogász (18. század), Csetri Elek történész (1924–2010), Cs. Szabó László (1905–1984),Csomafáy Ferenc újságíró és fotóművész (1936–), Deáki Filep Sámuel drámaíró, műfordító, operaénekes (1784–1855), Debreczeni József (1844–1883), Gábos Zoltán fizikus (1924–), id. Grandpierre Emil, írói álnevén Nagy Péter (1874–1938), Gyulai Pál irodalomtörténész (1826–1909), Jancsó Elemér irodalomtörténész (1905–1971), Kemény János író (1903–1971), Kolozsvári Grandpierre Emil író (1907–1992), Kós Károly építész, író, grafikus, könyvkiadó (1883–1977), ifj. Kós Károly (1919–1996) néprajzkutató, Kovács András filmrendező, Kovács Dezső (1866–1935), Marosi Pál geológus (1925–1989), Méhes György író, újságíró (1916–2007), Nagy Géza művelődésszervező, műfordító (1914–1981), Óváry Zoltán immunológus (1907–2005), Pataki Sámuel orvos (1765–1824), Páldi István nyomdász (1717–1769), Sütő András író (1927–2006), Reményik Sándor költő (1890–1941), Sebők Mátyás Péter mezőgazdasági szakíró, dr. Somodi István (1885–1963) olimpiai ezüstérmes magasugró, ügyész, Szabó Dezső író (1879–1945), Szabó T. Attila nyelvész, történész (1906–1987), Szotyori Nagy Endre nótaszerző (1913–?), Tonk Sándor történész (1947–2003), Veress Ferenc bőrgyógyász (1877–1962), Veress Ferenc bőrgyógyász (1907–1989), Wass Albert író (1908–1998).

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Gaal 1992: 75; Sipos 2000; Kolozsvári 2007: 9; Asztalos 2008: 84.
  2. Gaal György: Kolozsvár kétezer esztendeje évszámokban. In: Kolozsvár 2001: 325; Kolozsvári 2007: 10–11.
  3. Gaal 1992: 76; Asztalos 2008: 86.
  4. Ferenczi 1896; Tolnay 1941: 369; Sipos 1991.
  5. Egyed Emese: Színházi jellegű kultúra a XVIII. századi városban. In: Kolozsvár 2001: 141.
  6. Benkő András: Kolozsvár magyar kóruskultúrájának kialakulása és fejlődése a XIX. és a XX. század első felében. In: Kolozsvár 2001: 226.
  7. Benkő Samu: Kolozsvár polgári intézményeinek kezdetei. In: Kolozsvár 2001: 146.
  8. Gaal György: Kolozsvár kétezer esztendeje dátumokban. In: Kolozsvár 2001: 325, 332; Gaal 1992: 75–76; Gaal 2005; Asztalos 2008: 84-86.
  9. RefKoll: Magyar Örökség-díj a Kolozsvári Református Kollégiumnak; 450 éves évforduló.
  10. Kelemen 1982: 150–151; Gaal 1992: 76; Kolozsvári 2007: 50; Asztalos 2008: 85–86.
  11. Orbán János: Református Kollégium, Kolozsvár. Műemlékek. www.transindex.ro

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Református kollégium (Kolozsvár) témájú médiaállományokat.
  • Török István dr.: A kolozsvári ev. ref. collegium története. 1905
  • Papp Ferenc: Gyulai Pál a kolozsvári református kollégiumban. In: Erdélyi Múzeum. 1934. 39. évf. 7-12. szám.
  • Orbán János: Református kollégiumépítkezések Erdélyben a barokk és klasszicizmus korában. Nagyenyed, Kolozsvár, Marosvásárhely. In: Dolgozatok az Erdélyi Múzeum Érem- és Régiségtárából. 2007. II. (XII.) évfolyam.
  • Orbán János: Református kollégium, Kolozsvár. In: Romániai magyar lexikon. [adatbank.transindex.ro]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]