Baumgarten-díj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Baumgarten-díj a Baumgarten Ferenc Ferdinánd által alapított irodalmi díj és jutalom. Kiosztója a Baumgarten Alapítvány.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alapító 1923. október 17-én kelt végrendeletében döntött úgy, hogy tetemes vagyonából „oly komoly törekvésű, akár a szépirodalmat, akár a tudományt művelő magyar írók” részesüljenek évdíj, jutalomban vagy segély formájában, akik „minden vallási, faji és társadalmi előítélettől mentesek és csakis eszményi célokat szolgálnak és így személyes előnyök kedvéért megalkuvást nem ismervén, anyagiakban szükséget szenvednek.”

Amikor az alapító 1927-ben meghalt, a család megtámadta a végrendeletet. A német és magyar írók tiltakoztak a család szándéka ellen. Emiatt csak 1928 áprilisában emelkedett jogerőre a végrendelet. Az első díjakat 1929-ben osztották ki. Az utolsó díjkiosztás 1949-ben volt. Addig az 1945-ös esztendő kivételével minden évben kiosztották a díjakat, január 18-án, az alapítvány székházában.

A Baumgarten Alapítvány kuratóriuma döntött az egyes díjak odaítéléséről, melynek tagjai Basch Lóránt ügyvéd és Babits Mihály voltak. Babits halála után (1941-től) Schöpflin Aladár vette át a helyét. A kuratóriumot egy nyolctagú tanácsadó testület segítette.

Az évdíjak összege 3000–8000 pengő, 1947-től pedig 8000–10000 forint volt. Az arra különösen rászoruló és méltó díjazottaknak akár több évre meghosszabbítható vagy újra kiadható volt.

Fennállása alatt 126 jutalmat és díjat osztott ki a Baumgarten Alapítvány. Schöpflin Aladár halálát (1950. augusztus 9-e) követően, októberben megszüntették az Alapítványt. Megszüntetése után helyét a Minisztertanács által alapított József Attila-díj vette át.

A rendszerváltás után az alapító leszármazottja, Baumgarten Artur próbálta elérni, hogy a díjat újra élesszék fel, az egykori javakat a kárpótlás során adják vissza, ám igyekezete nem járt sikerrel.

Kritikák a díjjal kapcsolatban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Számtalan támadás érte fennállása alatt az Alapítványt, a kuratórium tagjait, de magát az alapítót is. Egyik vád az alapításkor az volt, hogy ezzel a liberális írókat, költőket akarják helyzetbe hozni. 1940-ben egyszerre támadták jobb és baloldalról is az Alapítványt. 1945-ben pedig hivatalosan deklarálták, hogy a díjra nincs szükség, hiszen a magyar költők arra nem szorulnak rá.

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az 1936-os díjazottak közt volt József Attila is, ám egy szerencsétlen egybeesés miatt Babits az utolsó pillanatban meggondolta magát. Ekkor jelent ugyanis meg a Reggel 1935. november 25-i számában az „Én nem tudtam” című verse, melyet Babitsnak ajánlott: „Babits Mihálynak hódolattal”. Bár a verset József Attila már korábban leadta a szerkesztőségbe, mégis csak a döntés idejében jelent meg. Babits el akarván kerülni a látszatot, hogy csak az lehet díjazott, aki neki hódol, József Attilát kivette a díjazottak közül, és mint előző esztendőben is, csak jutalmazott lett.
  • 1949-ben a díjazandók névsorából Szabó Magdát és Németh Lászlót törölték.

Díjazottak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

jutalmak: Bányai Kornél, Fürst László, Gelléri Andor Endre, Kertész Manó, Reichard Piroska
jutalmak: Szabolcsi Bence, Török Sándor
jutalmak: Dienes Valéria, Fekete Lajos, Fenyő László, Fodor József
jutalmak: Barta János, Ferenczy Valér, József Attila, Telekes Béla, Weöres Sándor
jutalmak: József Attila, Prahács Margit
jutalmak: Balogh Jolán, Radnóti Miklós
jutalmak: Bohuniczky Szefi, Kampis Antal, Kardos László, Komor András
jutalmak: Bözödi György, Devecseri Gábor
jutalmak: Ambrózy Ágoston, Bóka László, Kádár Erzsébet,
jutalmak: Kállai Ernő, Kolozsvári Grandpierre Emil, Takáts Gyula
jutalmak: Ember Győző, Vajda Endre
jutalmak: Képes Géza, Szabédi László
jutalmak: Berda József, Csapodi Csaba
jutalmak: Devecseri Gábor, Hegedűs Zoltán, Kádár Erzsébet, Pogány Ö. Gábor
jutalmak: Csorba Győző, Faragó László, Hajnal Anna, Kálnoky László, Pilinszky János, Trencsényi-Waldapfel Imre
jutalmak: Lányi Sarolta, Mándy Iván, Nemes Nagy Ágnes, Szentkuthy Miklós, Vajda Endre
jutalmak: Benjámin László, Karinthy Ferenc, Kuczka Péter, Lakatos István, Nagy Sándor, Szigeti József

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]