Gelléri Andor Endre

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gelléri Andor Endre
Élete
Született 1906. március 30.
Budapest
Elhunyt 1945. május 6–20. között (39 évesen)
Wels, Ausztria
Nemzetiség magyar
Pályafutása
Jellemző műfajok novella
Irodalmi irányzat tündéri realizmus
Első műve Varázsló segíts (novella)
Fontosabb művei A nagymosoda (regény, 1931)
Szomjas inasok (1933)
Egy önérzet története (regényes önéletrajz, 1957)
Irodalmi díjai Baumgarten-jutalom (1932)
Baumgarten-évdíj (1934)

Gelléri Andor Endre (Budapest, 1906. március 30.Wels, Ausztria, 1945. május 6–20. között) magyar író, novellista.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gelléri Andor Endre 1906. március 30-án született Budapesten, szegény munkáscsaládban. 1921-ben kimaradt a gimnáziumból, majd 1923-1926 között elvégezte a műszaki technikumot, fém- és vasipari szakmából végbizonyítványt szerzett. Utána sokféle munkával próbálkozott: volt géplakatos, gyári rajzoló, kelmefestő, ügynök, hivatalnok, gyermeknevelő s közben sokszor munkanélküli. Még tanulmányait folytatta, amikor első novelláit elküldte Az Est című lapnak, amelyben 1924-ben Mikes Lajos – a lap szerkesztője és nagy tehetségkutató – felfedezettjeként meg is jelent első írása, és szinte színre lépésétől fogva, sikeres, sőt ünnepelt író lett.

1928–1929-ben Az Est tehetségpályázatán nyert ösztöndíjjal Olaszországban és Németországban járt. Móricz Zsigmond, Füst Milán pártolta, jeles kritikusok méltatták munkáit, a Nyugat leközölte a Varázsló segíts című novelláját.

1930-ban megírta egyetlen regényét, A nagymosodát. 1933-ban jelent meg első novelláskötete A szomjas inasok, mely Baumgarten-díjat kapott. 1935-ben Fürst Sándor és Sallai Imre kivégzésének emlékére szimbolikus novellát írt az Ukránok kivégzése címmel.

1941-től többször behívták munkaszolgálatra (Monor, Nagykáta, Aszód, Gyertyánliget, Jászberény), zsidó származása miatt folyamatos üldöztetésben élt a háború végéig.

Két munkaszolgálat közötti szabadsága alatt írta posztumusz megjelent önéletrajzát, melynek az Egy önérzet története címet adta, és amely csak 1957-ben jelenhetett meg.

1944-ben a németek elhurcolták, előbb az ausztriai mauthauseni, majd a gunskircheni koncentrációs táborba került. A tábor felszabadulását még megélte, ám legyengült szervezete nem bírta a további megpróbáltatásokat, és 1945 május közepén flekktífuszban meghalt a hörschingi amerikai kórházban.

A novellában érte el írásművészete a legmagasabb szintet, a hétköznapok költészetét fedezte fel. Hősei a társadalom perifériáján élő kisemberek, szállítómunkások, munkanélküliek, csavargók, lumpenproletárok, akikkel mindennapos kapcsolatban állt.

Írótársainál élesebben látta meg a munkásélet tragédiáit; jóllehet nem volt forradalmár, társadalomkritikája forradalmian éles volt. A társadalmi problémák és baloldali beállítottsága ellenére a kor legtöbb irodalmi alakjától eltérően a kommunizmus által érintetlen marad, soha nem kötelezte el magát az irányzat mellett.

Az irodalom mellett aktívan sportolt, olyan szívóssággal, hogy gyönge, betegségekre hajlamos testalkata ellenére kifejezetten jó diszkoszvető volt.

a kiscelli Általános Iskola falán található emléktáblája

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emléktáblája egykori lakhelyén
(Budapest III. kerület, Beszterce u. 25.).
  • A nagymosoda (regény, 1931)
  • Szomjas inasok (1933)
  • Hold utca (1934)
  • Kikötő (1935)
  • Villám és esti tűz (1940)
  • Téli kikötő (1946)
  • A szállítóknál (1930)
  • Ház a telepen (Ungvári Tamás tanulmányával, 1955)
  • Egy önérzet története (regényes önéletrajz és vallomás, 1957)
  • Varázsló, segíts! (1959)
  • Összegyűjtött novellái I–II. (1964)
  • 1979 Válogatott művei (1981)
  • Jamaica rum (Olcsó Könyvtár sorozat, válogatott novellák, 1984)
  • Egy fillér (novellák, 2000)
  • A szerelmes ágyfestő (válogatott elbeszélések, 2005)

Díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szépirodalmi feldolgozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Fodor József: Emlékezés döbbenetével Gelléri Andor Endre emlékének (vers, Magyarország, 1957. z. sz.)
  • Déry Tibor: Gelléri Andor Endréről. Emlék és vélemény (Kortárs, 1965. 1. sz.)
  • Vargha Kálmán: Gelléri Andor Endre (1980)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]