Nyugat (folyóirat)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nyugat
Nyugat1908-1.jpg
A Nyugat első számának címlapja [1]
Adatok
Típus irodalmi folyóirat

Ország Magyarország
Alapítva 1908. január 1.
Megszűnt 1941. augusztus 1.
Ár 1 korona
Főszerkesztő Osvát Ernő
Ignotus
Fenyő Miksa
Babits Mihály
Példányszám eleinte pár száz, később pár ezer
Nyelv magyar
Székhely Budapest

Weboldal

A Nyugat a 20. századi magyar irodalom meghatározó folyóirata volt. 1908. január 1. és 1941. augusztus 1. között jelent meg Budapesten. Az első szám címlapjával ellentétben nem 1908. január 1-jén, hanem 1907 karácsonyán jelent meg. A folyóirat Babits Mihály halálával szűnt meg. A címlapján Beck Ö. Fülöp Mikes-emlékérme látható. Havonta két száma jelent meg, de gyakran jelentek meg összevont számai is.

Hatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Nyugat almanachja 1912 (borító)

Nagyhatású lap volt, annak ellenére, hogy alacsony példányszámban (eleinte pár száz, később pár ezer) jelent meg. Az eredeti kiadásból a teljes sorozat csak néhány helyen található meg, de 2000-től digitalizálva hozzáférhető mindenki számára.

Célja a magyar irodalom nyugati szintre emelése volt, így szembefordult a félfeudális ország epigonizmusba süllyedt irodalmával. A 19. század végi új stílusirányzatokat ugyanúgy segítette az érvényesülésben, mint a nyugati modern irodalom legfrissebb törekvéseit. Nem volt egységes világnézeti arculata, inkább a „közös ellenség” fogta egybe a lapot. Óriási ellenállásba ütközött konzervatív részről (nemzeti veszedelmet láttak benne), de neves képviselői meg tudták védeni, még az első világháborút is túlélte.

Az avantgárd mozgalmaktól azonban igyekezett távol tartani magát, ezt Kassák Lajos A Tett (1915–16) és a Ma (1916–25) című lapjai képviselték.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megalapítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Nyugatról sokan azt gondolják, hogy előzmények nélkül jött létre és emelte újra a magyar irodalmat világirodalmi szintre. Pedig a századforduló igen gazdag kulturális élettel büszkélkedhetett. A népnemzeti iskola törekvései nem voltak egyeduralkodóak, Vajda János és Reviczky Gyula költészete Ady szimbolizmusa felé mutat. Ady 1906-os kötete, az Új versek nagy visszhangot váltott ki, s hamarosan (1908) kiadták Nagyváradon" A Holnap" című antológiát is. Ezek közvetlen előzményei voltak a Nyugatnak.

Az alapításról Fenyő Miksa ezt írja később: „A Nyugat nem légüres térben jött létre, – vagyis aki meg akarja írni történetét, az nem kezdheti azzal, hogy ekkor és ekkor összeült a Royal-kávéházban Osvát Ernő Fenyő Miksával és a második »fekete-pohárnál« – Osvátnál nyilván a harmadiknál, elhatározták, hogy folyóiratot alapítanak. Nem. A történetírónak messzebbre kell visszanyúlnia, s képet írni azokról a múlt század végén, a század elején megvolt politikai, kulturális és szociális viszonyokról, melyek determinálták a Nyugat létrejöttét, – még ha ez a kép nem is rajzolódott ki teljes világossággal a Nyugat alapítói előtt.”

Az új lapnak megnyerték Osvát Ernőt, Ignotust, Schöpflin Aladárt, Fenyő Miksát, Ambrus Zoltánt és később Hatvany Lajost, akik már korábban is ismert szerkesztők, kritikusok, műértők voltak. Az anyagiakat Hatvany biztosította. Az induló program Ady magyarsága, Osvát minőségkultusza és Ignotus alkotói szabadságfogalma körül mozgott. A szerkesztők táborához csatlakozott Kaffka Margit, Csáth Géza, Cholnoky Viktor, Gellért Oszkár már a kezdetektől, februárban Juhász Gyula, márciusban Kosztolányi Dezső, Balázs Béla, Szép Ernő, Babits Mihály novemberben, Tóth Árpád pedig decemberben. Ők alkotják az első nemzedéket, kiegészítve Móricz Zsigmonddal, az első felfedezettel.

A folyóirat történetében négy nagyobb korszakot lehet megkülönböztetni. Az első az I. világháború kezdetéig tartott, a második a Tanácsköztársaság bukásáig, a harmadik a 20-as éveket foglalja magába, a negyediket Babits főszerkesztőségéhez lehet kötni.

A háború előtt…[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Juhász Gyula depresszív versei domináltak, amelyek magánéleti gondjai miatt íródtak.

… és háború alatt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Nyugat alkotói az I. világháború alatt a kezdetektől a humánum védelmébe álltak. 1915-re már az egész ország előtt feltárult a valóság, s a külső elvárás is az volt, hogy a Nyugat egységbe kovácsolódjék. Csak ekkor vált igazán táborrá a folyóirat.

Háborúellenes esszék és versek jelentek meg elsősorban, mint Babits: Húsvét előtt című költeménye és 1918 őszén Kant-tanulmánya a világbéke jegyében. Ezután tört ki az őszirózsás forradalom is. 1919 januárjában meghalt Ady, megrendítve ezzel a közönséget és a szerkesztőséget is. Móricz Zsigmond búcsúztatta el. A Tanácsköztársaság idején a megszűnés veszélye fenyegette a Nyugatot a kommunisták szemében demokratizmusa miatt. A Tanácsköztársaság bukása utáni első számon a román katonai diktatúra cenzúrája látható.

A Nyugat 1919 novemberében indult újra.

1920-tól 1933-ig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1920-as években a folyóirat szellemisége nagyjából egységesnek mondható. Osvát 1919-ben lemondott a szerkesztőségről, helyébe Babits lépett. Ignotus még a Károlyi Mihály-kormány idején Svájcba utazott, de továbbra is nevét adta a laphoz (egészen Osvát haláláig). A legfőbb hagyománynak Adyé bizonyult. Ady költészete a ’20-as évek végére egyszerre „közérthetővé” vált, így érthető, hogy mikor Kosztolányi a régi sérelmekért egy röpirattal „bosszút állt”, a Nyugat egységesen lépett fel ellene.

Az 1920-as években indult a második nemzedék, Szabó Lőrinc, Zelk Zoltán, Tamási Áron, Gelléri Andor Endre. Különös figyelmet fordítottak az Erdélyben rekedt költők, írók felfedezésére, a prózában pedig olyan kísérleteknek adtak teret, mint Gelléri tündéri realizmusa.

1929-ben azonban bekövetkezett a gazdasági világválság. Ugyanebben az évben Osvát öngyilkos lett. A lapot Móricz mentette meg a megszűnéstől: vállalta, hogy az 1931-ig terjedő adósságokat kifizeti, ha szerkesztői rangot kap. Babits 1929-ben a Baumgarten-díj kurátorságát kapta meg, ő is ezzel az igénnyel kívánt élni. Ketten lettek tehát szerkesztők, de nem mindenben értettek egyet. Kettejük között rengeteg huzavona támadt, a november 16-i szám emiatt nem jelent meg. Abban állapodtak meg, hogy Babits fennhatósága alá a vers és a kritika tartozik, Móricz alá a próza.

Az 1930-as évek elején a példányszám ismét jelentősen visszaesett, 1933-ban a csőd már Móricz családját is fenyegette. Móricz elhagyta a lapot, s Babitsnak olyan irodalomszervezői szerep jutott, mint egykor Kazinczynak vagy Vörösmartynak.

A folyóirat gazdasági ügyeit hosszú ideig Gellért Hugó intézte. Az energiáit jelentősen felemésztő feladat mellett, kiemelkedőt alkotott orosz műfordítóként is.

A harmincas években[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Babits lett tehát a magyar irodalom meghatározó személyisége. Szerkesztőként Gellért Oszkár neve is feltűnt, az ő szerepe azonban nem volt ilyen jelentős. Babits neve egybeforrt a Nyugattal. A széppróza ebben az évtizedben mindinkább háttérbe szorult: Babits és Kosztolányi is felhagyott a regényekkel való kísérletezéssel, 1933-ban pedig meghalt Krúdy. Rengeteg polémia, ankét és vers jelent meg. A fellépő harmadik nemzedék is javarészt költőkből áll: Weöres Sándor, Jékely Zoltán, Vas István.

1935-ben a kéthetente megjelenő lapból végleg havi folyóirat lett. 1941-ben Magyarország belépett a háborúba, Babits meghalt. Mivel a megjelenési engedély kizárólag az ő nevére szólt, a Nyugat megszűnt.

A Nyugat utódja a Magyar Csillag (1941. október 1.1944. április 1.) című folyóirat, amelyet Illyés Gyula Schöpflin Aladárral szerkesztett.

A Nyugat szerkesztői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Nyugat Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság részvénye 1911-ben
Név Szerkesztési idő Megjegyzés
Osvát Ernő 1908–1929 főszerkesztő
Ignotus 1908–1919 főszerkesztő[2]
Ady Endre 1908–1919 szerkesztő[3]
Fenyő Miksa 1917–1929 szerkesztő
Babits Mihály 1917–1939 szerkesztő
Babits Mihály 1939–1941 főszerkesztő
Gellért Oszkár 1922–1939 szerkesztő[4]
Móricz Zsigmond 1929–1933 szerkesztő
Schöpflin Aladár 1933–1941 szerkesztő
Illyés Gyula 1937–1941 szerkesztő

A Nyugat nemzedékei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első Nemzedék[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Név Megjegyzés
Osvát Ernő főszerkesztő
Ignotus főszerkesztő
Schöpflin Aladár Író
Fenyő Miksa főszerkesztő
Hatvany Lajos Író
Ady Endre főszerkesztő
Kaffka Margit Író
Csáth Géza Író
Cholnoky Viktor Író
Gellért Oszkár Író
Juhász Gyula Író
Kosztolányi Dezső Író
Balázs Béla Író
Szép Ernő Író
Babits Mihály Író
Tóth Árpád Író

Második Nemzedék[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Név Megjegyzés
Babits Mihály főszerkesztő
Móricz Zsigmond főszerkesztő
Szabó Lőrinc Író
Zelk Zoltán Író
Tamási Áron Író
Gelléri Andor Endre Író

Harmadik Nemzedék[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Név Megjegyzés
Babits Mihály főszerkesztő
Weöres Sándor Író
Jékely Zoltán Író
Vas István Író
Kádár Erzsébet Író
Radnóti Miklós Író
Ottlik Géza Író

Jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Meghatározta korának értékrendjét, és a magyar irodalmat a nyugat-európai irodalom szintjére emelte.

100 éves a Nyugat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Nyugat 100 busz Makón, a Korona Szálló előtt

2008-ban volt a Nyugat megindulásának századik évfordulója, mely során több rendezvénysorozat indult el. Ezek közül talán a Petőfi Irodalmi Múzeum által indított Nyugat 100 busz volt a legnépszerűbb, mely városról városra haladt, és ismertette meg a „nyugati arcokkal” a lelkes közönséget.

Élménybeszámoló és képek a rendezvényről

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A Nyugat első száma
  2. 1929-ig fent volt a neve a lapon, de ő már 1919-től emigrált
  3. Valójában nem szerkesztette a lapot, figyelemfelkeltőnek, az eladhatóságot növelendőnek tették fel nevét, mivel Ady költészete nagy ellenszenveket és rokonszenveket generált.
  4. 1941-ben levették a nevét a szerkesztői listáról a Zsidó törvények miatt, de szerkesztő maradt.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]