Kaffka Margit

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kaffka Margit
Székely Kaffka.jpg
Kaffka Margit Székely Aladár fényképén
Élete
Született 1880. június 10.
magyar 1867-1918 Nagykároly
Elhunyt 1918. december 1. (38 évesen)
magyar 1867-1918 Budapest
Nemzetiség magyar
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) regény
Fontosabb művei Színek és évek
Hangyaboly
Muhi Sándor grafikus tusrajza Kaffka Margitról

Kaffka Margit (Nagykároly, 1880. június 10.Budapest, 1918. december 1.) író, költő.

Ady Endre a „nagyon-nagy író-asszony”nak nevezte, a magyar irodalom egyik legjelentősebb női íróját, a Nyugat nemzedékének fontos tagját. Indulását nemcsak Kiss József és A Hét íróköre befolyásolta, hanem – saját vallomása szerint – Szabolcska Mihály is.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja főügyész volt, de korán meghalt, így a család szerény körülmények között élt. Ösztöndíjasként tanult a szatmári irgalmasnővérek tanítóképző zárdájában, ennek fejében egy évet tanított Miskolcon. Ezután Budapesten tanult tovább és 1902-ben az Erzsébet Leányiskolában polgári iskolai tanári oklevelet szerzett. Visszatért Miskolcra, és a polgári leányiskolában tanított irodalmat és gazdaságtant; tanítványai imádták. Itt jelentek meg első írásai is, versek, novellák, és ekkoriban vált a Nyugat állandó munkatársává is. Szoros baráti kapcsolatban állt Kosztolányival, Babitscsal, Szabó Dezsővel, és Balázs Bélával is.

1905. január 5-én[1] ment férjhez Fröhlich Brúnó erdőmérnökhöz. Férjét 1907-ben a Földművelődésügyi Minisztériumba helyezték, így Kaffka elszakadt az általa nem kedvelt Miskolctól, de a pár házassága néhány év alatt tönkrement, ezért elváltak. Budapesten 1910–1915 között tanárként dolgozott, közben 1914. augusztus 18-án Szegeden másodszor is férjhez ment Bauer Ervin elméleti biológushoz, Balázs Béla testvéréhez. Az első világháború kezdetekor elhagyta a tanári pályát és csak a szépirodalomnak élt.

1912-ben jelent meg első (és talán legfontosabb) nagyregénye, a Színek és évek, amely az értékeit vesztett dzsentri társadalommal és a századfordulón élő nők sorsával foglalkozik. Másik nagy sikert aratott regényét, a Hangyabolyt – melyben a zárdában töltött éveket idézi fel – 1917-ben adták ki.

Az I. világháború után tizenkét éves fiával együtt a spanyolnátha járvány áldozatává vált.

S elnézem hosszan, homályos szemmel,
Borús káprázat száll le reám.
...Tűnnek az évek... Megöregedtem...
Egyedül lakom ócska szobán.
S ím néha erős lépés zaja hallik,
Jön egy daliás, ifjú legény,
- "Te vagy? Mit adjak? Kávét-e? Kalácsot?" -
Tip-top! Öregesen járom körül én.
S míg sok vidám csínyjét, nagy küszködését
Sorra beszéli, kacagva, vígan, -
Reszketve, ijedten suttogom én el:
– „Csak lassan,
Csak lassan, okosan, Peti fiam!”

– Petike jár[2]
Kaffka Margit sírja Budapesten. Farkasréti temető: 1-2-238/239. Kövesházi Kalmár Elza alkotása (1939)

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Versek (1903)
  • Levelek a zárdából (naplóregény, 1904)
  • A gondolkodók és egyéb elbeszélések (elbeszéléskötet, 1906)
  • Képzelet-királyfiak (meseregény, 1909)
  • Csendes válságok (elbeszéléskötet, 1910)
  • Csonka regény és novellák (elbeszéléskötet, 1911)
  • Tallózó évek (verskötet, 1911)
  • Utolszor a lyrán (verskötet, 1912)
  • Süppedő talajon (elbeszéléskötet, 1912)
  • Színek és évek (regény, 1912)
  • Mária évei (regény, 1913)
  • Szent Ildefonso bálja (elbeszéléskötet, 1914)
  • Két nyár (regények, 1916)
  • Állomások (regény, 1917)
  • Hangyaboly (regény, 1917)
  • Kis emberek barátocskáim (ifjúkori írások, 1918)
  • Az élet útján (verskötet, 1918)
  • A révnél (elbeszéléskötet, 1918)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A magyar irodalom története 1905-1919. Budapest, 1965.
  • Bodnár, György. Kaffka Margit. Budapest: Balassi, 2001.
  • Bodnár, György. In memoriam Kaffka Margit. Színek, évek, állomások. Budapest: Nap, 2005.
  • Földes, Anna. Kaffka Margit: Pályakép. Budapest: Kossuth, 1987.
  • Fülöp, László. Kaffka Margit. Budapest: Gondolat, 1988.
  • Horváth, Györgyi. "Női irodalom a magyar századelőn. A női irodalom szerepe Kaffka Margit Színek és évek című regényének kritikai megítélésében". Sárkányfű 4 (1999): 54–66.
  • "Kaffka de Tarcafalva család". Records of the Tötösy de Zepetnek Family / A Zepetneki Tötösy család adattára. By Steven Tötösy de Zepetnek. CLCWeb: Comparative Literature and Culture (Library): <http://docs.lib.purdue.edu/clcweblibrary/totosyrecords>. West Lafayette: Purdue University Press, 2010. 124-26.
  • Kádár, Judit. "Feminista nézőpont az irodalomtudományban". Helikon 4 (1994): 407-16.
  • Magyar életrajzi lexikon. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1967.
  • A magyar irodalom története 1905-1919. Budapest, 1965.
  • Nemeskürly, István, "Kaffka Margit." Diák, írj magyar éneket. A magyar irodalom története 1945-ig. Budapest: Gondolat, 1985. 2, 698-701.
  • Kárpáti, Béla. Miskolci irodalom, irodalom Miskolcon. Miskolc, 1989.
  • Rolla, Margit. A fiatal Kaffka Margit. Út a révig. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia, 1983. 2 kötet.
  • Simon, Zsuzsanna, szerk. A lélek stációi. Kaffka Margit válogatott levelezése. Budapest: Nap, 2010.
  • Szitár, Katalin. "A szó színei. Az emlékezés toposzai Kaffka Margit Színek és évek című regényében. Nő, tükör, írás. Értelmezések a 20. század első felének női irodalmáról. Szerk. Varga Virág & Zsávolya Zoltán. Budapest: Ráció, 2009. 136-48.
  • Tötösy de Zepetnek, Steven. "Kaffka Margit prózája. Az irodalmi feminizmus kezdete Magyarországon". Régi és új peregrináció. Magyarok külföldön, külföldiek Magyarországon. Szerk. Imre Békési Imre, Jankovics József, Kósa László, Nyerges Judit. Budapest: International Association for Hungarian Studies, 1993. 2, 1185-94.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
Kaffka Margit témában.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kaffka Margit témájú médiaállományokat.