Kaffka Margit

Muhi Sándor grafikus tusrajza Kaffka Margitról

Kaffka Margit (Nagykároly, 1880. június 10. – Budapest, 1918. december 1.) író, költő.

Ady Endre a „nagyon-nagy író-asszony”nak nevezte, a magyar irodalom egyik legjelentősebb női íróját, a Nyugat nemzedékének fontos tagját. Indulását nemcsak Kiss József és A Hét íróköre befolyásolta, hanem – saját vallomása szerint – Szabolcska Mihály is.

Életpályája

Apja főügyész volt, de korán meghalt, így a család szerény körülmények között élt. Ösztöndíjasként tanult a szatmári irgalmasnővérek tanítóképző zárdájában, ennek fejében egy évet tanított Miskolcon. Ezután Budapesten tanult tovább és 1902-ben az Erzsébet Leányiskolában polgári iskolai tanári oklevelet szerzett. Visszatért Miskolcra, és a polgári leányiskolában tanított irodalmat és gazdaságtant; tanítványai imádták. Itt jelentek meg első írásai is, versek, novellák, és ekkoriban vált a Nyugat állandó munkatársává is.

1905. január 5-én ment férjhez Fröhlich Brúnó erdőmérnökhöz. Férjét 1907-ben a Földművelődésügyi Minisztériumba helyezték, így Kaffka elszakadt az általa nem kedvelt Miskolctól, de a pár házassága néhány év alatt tönkrement, ezért elváltak. Budapesten 1910–1915 között tanárként dolgozott, közben 1914. augusztus 18-án Szegeden másodszor is férjhez ment Bauer Ervin elméleti biológushoz. Az első világháború kezdetekor elhagyta a tanári pályát és csak a szépirodalomnak élt.

1912-ben jelent meg első (és talán legfontosabb) nagyregénye, a Színek és évek, amely az értékeit vesztett dzsentri társadalommal és a századfordulón élő nők sorsával foglalkozik. Másik nagy sikert aratott regényét, a Hangyabolyt – melyben a zárdában töltött éveket idézi fel – 1917-ben adták ki.

Az I. világháború után tizenkét éves fiával együtt a spanyolnátha járvány áldozatává vált.

Kaffka Margit sírja Budapesten. Farkasréti temető: 1-2-238/239. Kövesházi Kalmár Elza alkotása (1939)

Emléktábla a XII. kerület Márvány utca 29. számú ház falán

Művei

• Versek (1903)
• Levelek a zárdából (naplóregény, 1904)
• A gondolkodók és egyéb elbeszélések (elbeszéléskötet, 1906)
• Képzelet-királyfiak (meseregény, 1909)
• Csendes válságok (elbeszéléskötet, 1910)
• Csonka regény és novellák (elbeszéléskötet, 1911)
• Tallózó évek (verskötet, 1911)
• Utolszor a lyrán (verskötet, 1912)
• Süppedő talajon (elbeszéléskötet, 1912)
• Színek és évek (regény, 1912)
• Mária évei (regény, 1913)
• Szent Ildefonso bálja (elbeszéléskötet, 1914)
• Két nyár (regények, 1916)
• Állomások (regény, 1917)
• Hangyaboly (regény, 1917)
• Kis emberek barátocskáim (ifjúkori írások, 1918)
• Az élet útján (verskötet, 1918)
• A révnél (elbeszéléskötet, 1918)

Források

• Magyar életrajzi lexikon (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967)
• Kárpáti Béla: Miskolci irodalom, irodalom Miskolcon (Miskolc, 1989 ISBN 963-02-7150-8)
• A magyar irodalom története 1905-1919 (Budapest, 1965. ISBN 963-05-3592-0)

Külső hivatkozások

• Kaffka Margit a magyar irodalom arcképcsarnokában
• A magyar irodalom története
• Kaffka Margit összes költeménye
• Kaffka Margit regényei
• Kaffka Margit művei a Mercator Stúdió Elektronikus Könyvkiadónál
• In Memoriam - Kaffka Margit, Nap Kiadó, Budapest, 2005.
• BODNÁR György: Kaffka Margit, Balassi Kiadó, Budapest, 2001.
• SZITÁR Katalin: A szó színei. Az emlékezés toposzai Kaffka Margit Színek és évek című regényében = Nő, tükör, írás. Értelmezések a 20. század első felének női irodalmáról, szerk. Varga Virág – Zsávolya Zoltán. Budapest, Ráció, 2009, 136-148.
• Kaffka linkgyűjtemény
• Regényei műfordításokban Bábel Web Antológia