Zelk Zoltán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zelk Zoltán
Élete
Született 1906. december 18.
Érmihályfalva
Elhunyt 1981. április 23. (74 évesen)
Budapest
Nemzetiség magyar
Szülei Zelkovits Ármin
Herskovits Mária
Felesége Bátori Irén, Sinka Erzsébet
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) költészet, prózaírás
Alkotói évei 1928–1981
Első műve Csuklódon kibuggyan a vér

Zelk Zoltán (Érmihályfalva, 1906. december 18.Budapest, 1981. április 23.) Baumgarten-díjas, József Attila- és Kossuth-díjas magyar költő, prózaíró, 2012-től a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1906. december 18-án látta meg a napvilágot Érmihályfalván, egy szegény zsidó kántor, Zelkovits Ármin és Herskovits Mária gyermekeként. Édesapját korán elvesztette. Miskolcon járt iskolába, ám tanulmányait nem fejezte be. Egy ideig inaskodott is, de nem tanult ki semmilyen szakmát. Magyarország területeinek elvesztését Erdélyben élte meg, alig 13 évesen. 1921-től Szatmárnémetiben dolgozott. 1925-ben Budapestre költözött, tagja lett a Szocialista Munkásmozgalomnak és kommunistának vallotta magát, bár saját bevallása szerint nem ismerte sem Marx, sem Engels, sem Lenin ideológiáját.[1] Az Érmellék, illetve a Partium ősi örökségével, a gazdag és ízes magyar nyelvvel felszerelkezve szépen csengő, hangzatos, durvaságtól és trágárságtól mentes verseket írt. 1927-ben kitoloncolták Romániába, ahonnan hamarosan visszaszökött Magyarországra. 1928-ban jelent meg először verse a Nyugatban.[1][2][3]

Első verseskötetét 1930-ban adták ki „Csuklódon kibuggyan a vér ” címmel, melyről Radnóti Miklós írt elismerő kritikát. Megismerkedett a Nyugat második nemzedékével, köztük József Attilával is, akik hamar maguk közé fogadták. 1937-ben letartóztatták, de az irodalmi kör közbenjárására kiengedték.[4] A második világháború kitörését követően Ukrajnába került munkaszolgálatosként, de ép bőrrel átvészelte (1942-1944). Magyarország megszállásakor azonban bujdosni kényszerült felesége, Bátori Irén zuglói lakásában.[4]

A kommunista rendszerben ünnepelt költő. A valódi helyzetet nem ismerve ír hangzatos költeményeket Sztálin és Rákosi Mátyás dicsőítésére. 1948-ban Baumgarten-díjjal, 1949-ben és 1951-ben Kossuth- illetve József Attila-díjjal jutalmazták. Gyermeklapot is indított Kisdobos címmel (1952-1956), amelyben saját gyermekversei is megjelentek. Ekkor már tisztában volt a kommunizmus fonákságaival és az 1956-os forradalom lelkes híve lett. A forradalom leverését követően háromévi fogságra ítélték, de amnesztiával másfél év után, 1958. október 15-én szabadult.[1] Azonban ez nem tölthette el örömmel: felesége egy héttel szabadulása előtt meghalt, édesanyja pedig a halálos ágyán feküdt, s másnapra meg is halt. Zelk életében ez volt a mélypont, de lírájában egy új korszak kezdődött. 1963-ban jelent meg a Tűzből mentett hegedű című kötete, benne a feleségét sirató gyászdalával (Sirály). 1964-től karcolatokat, tárcákat, jegyzeteket írt az Élet és Irodalomba, 1965-1967 között a Tükörben is megjelentek írásai.

Felesége halála után szerelmek, vagy szerelemnek vélt kapcsolatok, nőideálok váltották egymást. Az 1960-as évek végén azonban megismerkedik, a nála 25 évvel fiatalabb hölggyel Sinka Erzsébet irodalomtörténésszel. Feleségül veszi és benne hűséges társra lel, aki idősebb korára gondozója lesz, a gyakran betegeskedő költőnek. Ebben az időszakban jelenik meg a „Meszelt égbolt" című kötete, amelynek egyik legszebb verse az „Asszony a hófúvásban"[3] 1971-ben Robert Graves-díjat kapott (az év legszebb verséért). 1980-ban SZOT-díjjal tüntették ki. 1981. április 23-án halt meg Budapesten.[4]

Kötetei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zelk Zoltán sírja Budapesten. Farkasréti temető: 22-1-77/78. Borsos Miklós alkotása.
Zelk Zoltán emléktáblája Érmihályfalván
  • Csuklódon kibuggyan a vér , 1930
  • Ülj asztalomhoz, 1932
  • Kifosztott táj, 1936
  • A lélek panaszaiból, 1942
  • A teremtés tanúja, 1945
  • Gyermekbánat, 1947
  • Kagylóban tenger, 1947
  • Ezen a földön, 1948
  • A hűség és hála éneke, 1949
  • A pártos éneke, 1950
  • A nép szívében, 1952
  • Mint égő lelkiismeret, 1954
  • Alkonyi halászat, 1956
  • Tűzből mentett hegedű, 1963
  • Zuzmara a rózsafán, 1964
  • Tegnap, (próza) 1966
  • Fölforrt az ég, 1967
  • Bekerített csönd, 1971
  • Sirály, 1973
  • Féktávolságon belül, (próza) 1973
  • Ahogy a kötéltáncosok, 1975
  • Meszelt égbolt, 1976
  • Akit az Isten nem szeret, 1976
  • Reménytelen győzelem, ("30 év" sorozat) 1979
  • Mindennapi halálom, 1979
  • Főhajtás a túlvilágra, 1980
  • Alszik a szél, 1982

Filmszerepei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(filmcím, szerep, bemutató éve)

Elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ma nevét viseli[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c Hegedüs Géza: A Magyar Irodalom arcképcsarnoka. Magyar Elektronikus Könyvtár, 1991. december 31.. (Hozzáférés: 2011. április 23.)
  2. Zelk Zoltán: A három nyúl. Költők, írók, versek, 2007. július 9. (Hozzáférés: 2011. április 23.)
  3. ^ a b Szuhár Csilla: Zelk Zoltán költő prózaíró. Dorys May Irodalmi Műhely, 2007. július 9. (Hozzáférés: 2011. április 23.)
  4. ^ a b c Zelk Zoltán. sulinet.hu. (Hozzáférés: 2011. április 23.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hegedüs Géza: A magyar irodalom arcképcsarnoka, Budapest, 1995 ISBN 963-7685-55-3
  • Reményi Gyenes István: Ismerjük őket? Zsidó származású nevezetes magyarok (Ex Libris Kiadó, Budapest, 2000) ISBN 963-85530-3-0
  • Véghelyi Balázs: "De hol az ág..." (Zelk Zoltánról) = V. B.: Huszonhárom lépés, Hungarovox Kiadó, Budapest, 2010. ISBN 9789639908710

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
Zelk Zoltán témában.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Zelk Zoltán témájú médiaállományokat.