Örkény István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Örkény István
Élete
Született 1912. április 5.
magyar 1867-1918 Budapest
Elhunyt 1979. június 24. (67 évesen)
magyar Budapest
Nemzetiség magyar
Felesége Gönczi Flóra (1937–1941)
F. Nagy Angéla (1947–1959)
Radnóti Zsuzsa (1965-1979)
Gyermekei Örkény Angéla és Örkény Antal
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) abszurd dráma
Első műve Tengertánc (Szép Szó, 1937)
Fontosabb művei Lágerek népe (1947)
Macskajáték (1963)
Tóték (1964)
Egyperces novellák (1968)
Kiadói Szépirodalmi Könyvkiadó
Irodalmi díjai József Attila-díj (1955) és 1967
Fekete Humor Nagydíj (Párizs, 1969)
Kossuth-díj (1973)
Magyar Örökség díj (2004, posztumusz)

Örkény István (Örkény István György, Budapest, 1912. április 5.Budapest, 1979. június 24.) Kossuth-díjas író, gyógyszerész, az Újhold társszerkesztője; a világirodalmi rangú magyar groteszk próza megteremtője. Radnóti Zsuzsa Jászai Mari-díjas dramaturg férje.

Életút[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Örkény István portrészobor, Tata, Városi Könyvtár Olvasóterem ifj. Szlávics László alkotása

Örkény jómódú zsidó polgárcsaládban született a tízes évek elején. Édesanyja Pető Margit, édesapja Örkény Hugó patikus. 1930-ban érettségizett a Piarista Gimnáziumban, majd a Műegyetem vegyészmérnöki karára iratkozott be. 1932-ben átiratkozott gyógyszerész szakra, ahol le is diplomázott 1934-ben.

1937-ben került kapcsolatba a Szép Szó körével, majd Londonba, Párizsba utazott, ahol alkalmi munkákból élt. 1940-ben tért vissza Budapestre, ahol befejezte műegyetemi tanulmányait, s 1941-ben diplomázott mint vegyészmérnök.

A második világháborúban munkaszolgálatos volt a Donnál, majd hadifogságba esett, s csak 1946-ban térhetett haza.

Nekünk, emlősöknek nem mellékes kérdés, hogy mi daráljuk-e a húst, vagy bennünket darálnak-e meg.
[1]

1949-től az Ifjúsági Színház, 1951-től a Magyar Néphadsereg Színházának dramaturgja volt. 1954-től a Szépirodalmi Kiadó lektoraként dolgozott, 1958 és 1963 között az 1956-os forradalomban való részvétele miatt publikációs tilalmat róttak ki rá – ez idő alatt az Egyesült Gyógyszergyárban (ma Egis Gyógyszergyár) dolgozott vegyészmérnökként.

Első felesége Gönczi Flóra volt, akivel 1937. június 23-án kötött házasságot Budapesten,[2] 1941-ben váltak el.[3] Második felesége 1947–1959 között F. Nagy Angéla, szakácskönyvíró. Harmadik felesége Radnóti Zsuzsa irodalomtörténész, a Vígszínház dramaturgja, akivel 1965-ben kötött házasságot.

1979-ben végzetes kór támadta meg, de még a halálos ágyán is dolgozott. Halála óta felesége gondozza hagyatékát és életművét. Szívelégtelenségben hunyt el, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.

Sokszor tűnődtem: vajon meddig remél az ember? Most már tudom: az utolsó pillanatig.
[4]

Írói munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Örkény István sírja Budapesten. Farkasréti temető: 25-1-57.

Örkény a magyar abszurd dráma kitűnő képviselője. Írásait groteszk humor hatja át, nincs bennük egyértelműen jó vagy rossz ember – a tragédiák néhol komédiába fordulnak, s írásainak szereplői hol így, hol úgy reagálnak az eseményekre.

Első elbeszélése a Szép Szóban jelent meg 1937-ben Tengertánc címmel. A háború után 1947-ben jelent meg a Lágerek népe, melyben a munkaszolgálat és a hadifogság időszakát dolgozta fel. Szintén ebben az időszakban írt termelési regényt is, mely színvonalában mélyen alatta maradt más műveinek. 1952-ben jelent meg a Lila tinta című elbeszélése, amit az akkori kultúrpolitika ellenszenvvel fogadott. 1956 után első ízben 1963-ban jelenhetett meg műve, a Macskajáték című kisregény.

A stílusteremtő Egyperces novellák 1967-ben látott napvilágot. Nem csak Magyarországon, de a világirodalomban is újdonság volt a rendkívül rövid, tömör, filozofikus vagy groteszk írásmód. Egyperceseiben azt mutatta meg, hogy a hétköznap tényeit más közegbe helyezve milyen megdöbbentő hatást kelthetnek. Örkény élete végéig csiszolgatta remekeit, ezért az egypercesek majd mindegyik kiadásában találni új darabot.

1964-ben írta, s 1967-ben mutatták be a Tóték című drámáját, amit később több nyelvre is lefordítottak, s meghozta számára a világsikert. A drámából 1969-ben film is készült Fábri Zoltán rendezésében (Isten hozta, őrnagy úr!). Néhány más művéből is készült filmes feldolgozás (például a Macskajátékból).

1971-től a Szépirodalmi Kiadó megkezdte életművének kiadását Időrendben címmel.

Dramaturgként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1949-ben az Ifjúsági-, majd 19511953 között a Magyar Néphadsereg Színházának dramaturgjaként dolgozott. A Voronyezs című színművének bemutatását nem engedélyezték, s később is sokszor és sokat vitatkozott egy-egy darabja bemutatása érdekében. Jelentős sikert a Tóték című műve Thália Színház-beli bemutatójával aratott 1967-ben. Ettől kezdve viszonylag rendszeresen vitték színre darabjait Szolnokon, a Vígszínházban és a Nemzeti Színházban.

Színpadi műveit gyakran novelláiból, kisregényeiből írta át, mivel az ezekben rejlő helyzet- és jellemkomikum a színpadon érvényesült igazán.

Házasságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Tengertánc (elbeszélések, 1941)
  • Amíg idejutottunk (vallomás, 1946)
  • Hajnali pisztolylövés (elbeszélés, 1947)
  • Lágerek népe (szociográfia, 1947)
  • Budai böjt (elbeszélések, 1948)
  • A borék (vígjáték, 1948)
  • Idegen föld (elbeszélések, 1948)
  • Voronyezs (színmű, 1948)
  • Házastársak (regény, 1951)
  • Koránkelő emberek (riportok és elbeszélések, 1952)
  • Négy vidám jelenet (1953)
  • Hiszek a szabadságban (1954)
  • Hóviharban (válogatott elbeszélések, 1954)
  • Ezüstpisztráng (elbeszélések, 1956)
  • Nehéz napok (regény, 1957)
  • Macskajáték (1963)
  • Jeruzsálem hercegnője (elbeszélések, 1966)
  • Nászutasok a légypapíron (elbeszélések, 1967)
  • Egyperces novellák (1968)
  • Időrendben (válogatott elbeszélések, 1971)
  • Időrendben (színművek, 1972)
  • Időrendben (arcképek, korképek, 1973)
  • Glória, Macskajáték, Tóték (3 kisregény, 1974)
  • Vérrokonok (dráma, 1975)
  • Meddig él egy fa? (elbeszélések, 1976)
  • „Rózsakiállítás” (regény, 1977)
  • Az utolsó vonat (elbeszélések, 1977)
  • Kulcskeresők (színmű, 1977)
  • Élőszóval (drámák, 1978)
  • Négykezes regény tanulságos története (regény, 1979)
  • Forgatókönyv (tragédia, 1979)
  • Novellák (1–2. k., 1980)
  • Párbeszéd a groteszkről (1981)
  • Kisregények (1981)
  • Babik (kisregény, 1982)
  • Drámák (1-3. k., 1982)
  • Önéletrajzok töredékekben. Befejezetlen regények (1983)
  • Pisti a vérzivatarban (groteszk játék, Szolnok, 1983)
  • Egyperces novellák (1984)
  • Lágerek népe (1984)
  • Visszanézve. Arcképek, korképek (1985)
  • Négyeskönyv (1987)
  • Búcsú (1989)
  • Egyperces novellák (1991)
  • Válogatott egyperces novellák (2004) Online változat ISBN 963 9578 28 2

Díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 2009. április 8-án nyílt meg egy róla szóló átfogó, multimédiás honlap az OSZK szerkesztésében az orkeny.oszk.hu címen.[5]
  • A centenáriumi Örkény év zárórendezvényeként Remeteszőlős község területén[6] Örkény emlékművet avattak fel.[7] A Ballada a költészet hatalmáról nevet viselő emlékmű-telefonfülkében korabeli készülék segítségével a népszerű magyar író egyperceseit felvételről hallgathatják az emberek Hegedűs D. Géza, Mácsai Pál, Gados Béla, Gábos Katalin és Oberfrank Pál tolmácsolásában.[8]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Örkény István témájú médiaállományokat.
Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
Örkény István témában.