Vígszínház

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Koordináták: é. sz. 47° 30′ 45″, k. h. 19° 03′ 05″

Vígszínház
A Vígszínház a Szent István körúton
A Vígszínház a Szent István körúton
Általános adatok
Alapítva 1896
Fenntartó Budapest Főváros Önkormányzata[1]
Játszóhelyek
Személyzet
Főigazgató Eszenyi Enikő
Gazdasági vezető Csóti József
Művészeti főtitkár Várnai Péter
Művészeti titkár Czobor Margit
Rendezők Marton László főrendező
Dramaturg Kovács Krisztina vezető dramaturg, Deres Péter

Színészek 43
Elérhetőség
Postacím

VÍGSZÍNHÁZ 1136 Budapest, Pannónia utca 1.

PESTI SZÍNHÁZ 1056 Budapest, Váci utca 9.
Telefonszám 06-80-204-443
Honlap www.vigszinhaz.hu
E-mail szervezes@vigszinhaz.hu

A Vígszínház a legnagyobb múltú, legnépszerűbb budapesti színházak egyike. Három játszóhelye (a nagyszínpad, a Házi Színpad nevű stúdió és kamarája, a Pesti Színház) összesen több mint 1700 ülőhellyel rendelkezik[2][3]. A színház a modern magyar polgári dráma bölcsőjeként is ismert, híres szerzői voltak, Heltai Jenő, Bródy Sándor, Szomory Dezső, Lengyel Menyhért, Szép Ernő, Hunyady Sándor, Herczeg Ferenc. A 21. században világszerte jellemző, hogy a nagyobb nézőterű színházak többsége elvesztette közönségének jórészét. A Vígszínház premierjei e tendencia ellenére sikeresek, előadásai szépszámú közönség előtt zajlanak. A színház Budapest XIII. kerületében, Lipótvárosban, a Szent István körúton található.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első igazgatója Ditrói Mór volt, aki Kolozsvárról érkezett Budapestre, hogy egy igazi modern együttest hozzon létre a magával hozott művészekkel együtt. Játszottak klasszikus darabokat, kortárs műveket és sikerre vitték a francia vígjátékokat. Második igazgatója Jób Dániel lett, aki a Ditrói által megkezdett munkát hasonló igényességgel folytatta, miáltal neves színházi alkotók kerültek ki a Vígből, mint pl. Molnár Ferenc. 1951 és 1961 között a Magyar Néphadsereg Színháza néven működött, ezalatt az idő alatt 5 igazgatója volt, Ladányi Ferenc, Horváth Ferenc, Goda Gábor, Somló István és Magyar Bálint személyében. 1961-ben ismét visszakapta a Vígszínház nevet és ettől az évtől a híres Várkonyi Zoltán lett a színház igazgató-főrendezője. 1967-ben nyílt meg a Vígszínház kamaraszínháza, az 560 személyes Pesti Színház, a Váci utcában.

A színház a hetvenes-nyolcvanas években kortárs külföldi és magyar ősbemutatók mellett eredeti magyar musicalekkel vonzott magához új közönségréteget: a Képzelt riport…; a Harmincéves vagyok; a Jó estét nyár, jó estét szerelem!; a Kőműves Kelemen majd a még most is telt házakat vonzó A padlás. A vígszínházi siker-repertoár másik meghatározó darabja a Játszd újra, Sam!, amely lassan 30 éve folyamatosan műsoron van.

A színházat 1995-ben tovább bővítették, egy a Házi Színpad nevű stúdióval, itt a kortárs drámaírók színdarabjait mutatták be, Enda Walsh, Martin McDonagh, Vaszilij Szigarjev, Kárpáti Péter, Esterházy Péter műveit. 1979-ben Várkonyi Zoltán halála után Horvai István volt az igazgató, akit 1985-ben Marton László követett. Marton László utódaként pedig, 2009. február 1-jétől Eszenyi Enikő lett a társulat vezetője.

Az épület[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Vígszínház 1896-ban, egy év alatt épült fel, a bécsi Fellner és Helmer iroda tervei alapján. Az épület mögött akkoriban még mocsaras terület húzódott. Körülötte szempillantás alatt épült ki a káprázatos századfordulós Budapest, és a polgárság új központja, a Lipótváros, majd az Újlipótváros. Az épület a késő historizmus jellegzetes alkotása. A városi környezetben a legszembetűnőbb az épület hármas tömegalakítása: magas színpadi traktus, amely magába foglalja a zsinórpadlást, alacsonyabb nézőtéri-, és egy kupolás-tornyos lefedésű magas előcsarnokrész. Ezt a megoldást főképpen 1881 után alkalmazták.

A Vígszínház épülete éjszakai megvilágításban

A tagolt tömegalakításnak megfelelően a homlokzati díszítés is barokk­i­zá­ló: hangsúlyos kocsifelhajtó. A nagy méretek, a sok díszítés kétségtelenül ünnepélyességet és emelkedettséget kölcsönöznek a színházaknak, amelyek így felhívják magukra a figyelmet az általában szerényebb épületekből álló városi kontextusban.

A Fellner és Helmer építészpáros a színházépület belsejében is bevezetett egy olyan strukturális megoldást, amely egyrészt megkülönbözteti az épületeiket a korábbi színházaktól, mert alkalmas volt a 19. század vége társadalmi reprezentációs igényeinek a kielégítésére. Ez a közönségforgalmi helyek kialakítására vonatkozott. A díszes, bőségesen aranyozott földszinti előcsarnokból sugaras megoldással több lépcső visz a nézőtérre: az első emeletre, a legfontosabb és leggazdagabban díszített páholysorhoz pihenőszintekkel ellátott központi elhelyezésű lépcsősor vezet, így a pihenők szintjén lehetőség van a sétálgatásra, társalgásra, s az első emeleti foyer ad teret az elit társasági életének. Ezáltal a társadalmi hierarchia a színházépületen belül is tökéletesen kifejeződött.

A nézőtér is a hagyományos hármas páholysorral készült, az oszlopokat kariatidák helyettesítik, s rengeteg az aranyozás, ami szintén növeli az ünnepélyességet, valamint erősíti a belső fényt.

A második világháború utolsó napjaiban bombatalálat érte, ezután újra felépítve 1951-ben nyílt meg a Magyar Néphadsereg Színháza néven. Mai nevét csak 1960. szeptember 8-án kapta vissza. Az épület 1974-ben kapott műemléki védettséget.

1992-ben a magyar országgyűlés kétmilliárd forintot hagyott jóvá a Vígszínház rekonstrukciójára, majd 1994. október 22-én a köztársasági elnök nyitotta meg a színházat. A munkálatokat 1993 tavaszán kezdték el. Ekkor még folytak az előadások. Csak a következő évadot töltötte az épületen kívül a társulat, amikor a Nyugati pályaudvar mellett felállított sátorszínházban játszottak. A felújítást Siklós Mária építész (KÖZTI) és Schinagl Gábor belsőépítész vezették. Az átépítés arra irányult, hogy visszaadja a színház századfordulós hangulatát, több helyen ismét páholyokat létesítettek. Újra helyére került a másfél tonnás csillár - amely az eredeti hasonmása. Bár a színháztechnikai eszközök szempontjából a Vígszínház mindig az egyik legkorszerűbbnek számított, az épületben nem volt díszlet- és jelmeztár, sem pedig stúdiószínpad, ezért a régi épület alapterületét megnövelték. A tervezők U-alakban új emeletet húztak az épület Pannónia utcai, Vígszínház utcai és Ditrói Mór utcai oldalain, illetve beépítették a tetőteret is. A színház tetejét vörösréz lemezzel borították, mely 1994-ben az Év Tetője pályázaton különdíjban részesült.[4] 2013-ban az Új Széchenyi Terv keretében napelemes rendszert telepítettek az épület tetőszerkezetére, jelentős mértékben csökkentve a ház közhálózatról levett villamos energia szükségletét.[5][6]

Bulgakov a Vígszínházban - 2015

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Alapító okirat 2013. május 25-i állapota, vigszinhaz.hu (hozzáférés: 2015. január 1.)
  2. Dr. Venczel Sándor a Főváros színházairól - a közgazdász szemével Benchmarking 2008, a SZÍNHÁZ folyóirat internetes portálja - 2010. március (hozzáférés: 2014. febr. 1.)
  3. vigszinhaz.hu A színház
  4. [Az Év Tetője Nívódíj Pályázat 1994]
  5. TACE (Színházépítészet Közép-Európában): Vígszínház (hozzáférés 2014. május 21.)
  6. Budapest City.org Vígszínház XIII. kerület, Angyalföld, Szent István körút 14. (hozzáférés 2014. május 21.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vígszínház témájú médiaállományokat.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]