A Mester és Margarita

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Mester és Margarita
Master and Margarita Near Bridge Perm.jpg
Orosz nyelvű színházi plakát (2005)
Szerző Mihail Afanaszjevics Bulgakov
Eredeti cím Мастер и Маргарита
Ország  Oroszország
Nyelv orosz
Műfaj regény
Kiadás
Kiadás dátuma 1966/1967 (két részletben a Moszkva című folyóiratban)
Magyar kiadó Európa Könyvkiadó
Magyar kiadás dátuma 1969[1]
Fordító Szőllősy Klára
Média típusa könyv
Oldalak száma 425
ISBN ISBN 9630703688 (1975)
Külső hivatkozások
A könyv a MEK-ben

A Mester és Margarita (eredeti címén Мастер и Маргарита) Mihail Bulgakov (18911940) orosz író regénye, amelyet élete fő művének tartott.

A Mester és Margarita nemcsak a 20. századi orosz, hanem egyben az egyetemes irodalom egyik csúcsa; sokrétegű és megjelenése óta sokféleképpen értelmezett alkotás, amelyben sok műfaj és stílus (romantika, realizmus, groteszk) keveredik, s ennek ellenére mégis többé-kevésbé egységes egészet alkot. A cselekmény alapvetően három, összevissza bogozódó szálon fut; az első a Moszkvába érkezett, magát általában fekete mágusnak nevező Woland professzor – aki nem más, mint maga a Sátán – és kíséretének cselekedeteiről szól; a második a PilátusJézus történetének egyéni értelmezésű feldolgozása, önálló betétregénynek is tekinthető; míg a harmadik szál egy szerelmi történet, amely a Pilátus igaz történetét megíró rejtélyes író, a Mester, és szerelme, Margarita Nyikolajevna kalandjait beszéli el. A cselekmény is ennek megfelelően három szinten zajlik: a betétregény, a moszkvai valóság és a fekete-mágia időn és halálon túli valóságában.

A könyvet 2009-ben az Európa Könyvkiadó Kiss Ilona jegyzeteivel, Szőllősy Klára felújított fordításában ismét megjelentette.[2]

A regényből több film és televíziós sorozat készült.

A mű története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bulgakovot a szovjet hatalom egy színdarabja miatt perifériára szorította: művei nem, vagy csak korlátozott mértékben jelenhettek meg, egy színházban dolgozott mint segédrendező. A Mester és Margarita regényét sokáig csak az íróasztal fiókjának írta, egy ízben meg is semmisítette a kéziratot (mint a Mester is a Pilátus-regényét!), megjelenésére tartalma miatt semmi remény nem volt, és valóban, „hivatalosan” csak a szerző halála után negyed századdal jelent meg, 196667-ben. A nagyközönség páratlan érdeklődéssel fogadta, és addigi műveitől eltérően a kritikusok is. A mű rögtön a világirodalom legjelentősebb alkotásai közé került.

Ahány kritikus, szinte ugyanannyi értelmezés olvasható a műről. Egyes értelmezések szerint az író önéletrajzi vonásokkal felruházott Mestere és szerelme, Margarita története áll a középpontban. Mások szerint a harmincas évek Moszkvájának kísérteties, groteszk, „ördöngös” leírása, de olyan is akad, aki Poncius Pilátus és Ha-Nocri (azaz Jézus) történetéért tartja jelentős filozofikus alkotásnak. Éppúgy lehet politikai szatíra vagy humoros mű, s kedvelni lehet akár a különböző regénysíkok ötvözéséért is. A sokszínűség miatt többnyire a művészregények közé sorolják.[forrás?]

A Mester alakja mögé sokan magát Bulgakovot képzelik, sokan Makszim Gorkij orosz írót (mindkét hipotézist támogatja, hogy a Mester M kezdőbetűvel hímzett sapkát hord, amelyet Margarita ajándékozott neki – az M a „Mihail”, de a „Makszim” nevek kezdőbetűjére is utalhat). Természetesen az igazság egészen más is lehet. Valójában a mű szerkezetében lévő párhuzamok a fontosak: Jézus és a Mester, Hontalan Iván és Lévi Máté stb, egyedül Woland az, aki állandó, s már róla sem lehet eldönteni, hogy a jó vagy a rossz oldalán áll-e.

Cselekmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első könyv[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A regény szereplője Behemót, a beszélő macska szobra Kijevben

A magát hol fekete mágusként, hol történész-konzultánsként bemutató Woland professzor személyében a Sátán érkezik a Bulgakov-korabeli (1930-as évek) Moszkvájába, és előre megjósolja a Patriarsije Prudin sétálgató, a Jézusról mint kitalált alakról beszélgető Berlioz lapszerkesztőnek és Iván Nyikolajevics „Hontalan” költőnek, hogy Berlioz még aznap este meghal (mégpedig úgy, hogy egy komszomolista nő lefejezi), Ivan pedig elmegyógyintézetbe kerül, továbbá elmondja nekik Jézus és Pilátus találkozásának igaz történetét (elsősorban azért, mert sérti, illetve mulattatja őt a két irodalmár hitetlensége, magabízó materializmusa). Miután csakugyan bekövetkezik a tragédia (Berliozt lefejezi egy villamos, mert egy Annuska nevezetű nő véletlenül napraforgóolajat öntött ki, amin Berlioz elcsúszik), Ivan valóban őrült módra üldözni kezdi Wolandot, s ennek hatására valóban elszállítják Sztravinszkij professzor elmeklinikájára. Itt találkozik a szintén ott „lakó” Mesterrel, aki elmondja neki élete szomorú történetét, találkozását szerelmével, Margaritával, illetve hogy Poncius Pilátusról írt „jézusoskodó” műve miatt és lakását megszerzendő az opportunista kritikusok és irodalmárok, köztük állítólagos barátja, Alojzij Mogarics hogyan árulták el és tették tönkre, továbbá Jézus kivégzésének és Lévi Máté, Júdás és Pilátus további cselekedeteinek elbeszélésével folytatja a Woland által már megkezdett betéttörténetet.

A Sátán közben a városi színházban fekete-mágia „szeánszot” tart, a moszkvai lakossággal való megismerkedés céljából, s ezen az előadáson és közvetlenül utána különös, hihetetlen (egyesek szerint természetfölötti) dolgok történnek, amelyek már a Sátán addig tönkretett és szintén az elmegyógyintézetbe szállított áldozatainak (például Sztyopa Lihogyejev igazgatónak vagy az egykori Berlioz lakásának lakóbizottsági elnökének, Nyikanor Ivanovics Boszojnak) nem hívő hatóságok figyelmét is felkeltik.

Második könyv[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Sátán, amint az hagyománnyá vált, egy nagy bál megrendezésére készül a megboldogult Berlioz lakásában (Szadovaja utca 302/b. 50-es számú lakás). Egyik vazallusa, Azazello felveszi a kapcsolatot Margarita Nyikolajevnával, és alkut ajánl: ha Margarita (aki származása és bizonyos pokoli tradíciók okán erre a legmegfelelőbb jelölt) időlegesen elvállalja a Sátánnál a boszorkányi és bál-háziasszonyi szerepet, Woland visszaadja neki szerelmét, a Mestert. Margarita belemegy az alkuba, és családját elhagyva csatlakozik a Sátánhoz. Boszorkány lesz, kicsinyes bosszút áll a Mestert tönkretevő kritikusokon (például Latunszkij kritikusnak, aki szerencsére nem tartózkodik otthon, szétveri a lakását, és a fürdőkádból túlfolyatott csapvízzel elárasztja azt), majd valóban mint a bál „háziasszonya”, segédkezik a Sátánnak, munkáját kitűnően végezve. A Sátán pedig valóban visszaadja neki a Mestert, sőt további bosszút áll az őt elárulókon (például a régi lakásukat visszaszerezve), és a Mester elégette Pilátus-regényt is újra prezentálja. A földi boldogság azonban nem tart sokáig: vélhetően Jézus, illetve a felsőbb hatalmakat képviselő Lévi Máté kérésére Woland a párt „megöleti” (vagy ami ugyanaz, örök életet ajándékoz nekik) Azazellóval, és örök nyugalmat és boldogságot ad nekik, sőt még valaki felszabadul a gyávasága miatti több ezer éves bűnhődése alól, mégpedig „a kegyetlen Ponczius Pilátus lovag, Júdea ötödik helytartója”.

A mű összefüggésrendszerei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mivel a mű dosztojevszkiji értelemben véve polifonikus, értelmezése nem könnyű feladat. Mindenképpen figyelni kell a már említett párhuzamokra. Ebbe beletartozik az önéletrajziság is (a kézirat elégetése, a tettetett őrültség, Margarita alakja pedig olyannyira Bulgakov harmadik felesége, hogy aki az asszonyról kérdezett, az író a regényhez irányította). Fontos párhuzam vonható Margarita és Goethe Faustjának Margitja között. Margit a Faustban üdvözül, Margarita viszont a szónak ebben az értelmében nem. Fontos tehát a bűn és bűnhődés motívuma is, a bálon a gyermekgyilkos anya azért kap feloldozást, mert Margarita cserébe a háziasszonyi szerep elvállalásért ezt kéri. Hector Berlioz romantikus zeneszerző Faust elkárhozásáról írt zeneművet, a regényben Berlioz kárhozik el.

Feldolgozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

100 éve született Mihail Bulgakov (szovjet postabélyeg, 1991)
  • Pilátus és a többiek (Pilatus und andere - Ein Film für Karfreitag, 1972) rendező. Andrzej Wajda
  • A mester és Margarita (Il maestro e Margherita, 1972) rendező. Aleksandar Petrovic
  • A Mester és Margarita (Mistrz i Malgorzata, 1990) rendező: Maciej Wojtyszko
  • Pilát Pontský, onoho dne (1991) rendező: Oldrich Danek [forrás?]
  • Master i Margarita (1994) rendező: Yuri Kara
  • Margarita (1997, animációs film)
  • A mester és Margarita (2005) rendező: Fekete Ibolya
  • A Mester és Margarita (Master i Margarita, 2005)
  • The Master and Margarita - Chapter 1 (2010, animációs) rendező: Terentij Oslyabya
  • The Master and Margarita. From Once Till All Over (2012, animációs) rendező: Terentij Oslyabya

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wikidézet
A témához kapcsolódó idézetek a Magyar Wikidézetben:
A Mester és Margarita.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz A Mester és Margarita témájú médiaállományokat.