Somogyvári Rudolf

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Somogyvári Rudolf
1965-ben, Shakespeare II. Richárd című drámájának címszerepében
1965-ben, Shakespeare II. Richárd című drámájának címszerepében
Született Skoda Rezső
1916. november 30.[1]
Budapest[2]
Elhunyt 1976. szeptember 27. (59 évesen)[3]
Budapest[2]
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Házastársa Parragh Éva (h. 1949–?)
Mária (1941) (h. 1962–1976)
Gyermekei két gyermek:
Somogyvári Péter (1956)
Somogyvári Krisztina (1964)
Foglalkozása
Kitüntetései
Halál okacsontdaganat
Sírhelye Farkasréti temető (25-1-31)
Színészi pályafutása
Aktív évek 1937–1976
Tevékenység színész
Díjai
Jászai Mari-díj
1956, 1968
További díjak
Ajtay Andor-emlékdíj (1976)

A Wikimédia Commons tartalmaz Somogyvári Rudolf témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Somogyvári Rudolf, születési nevén: Skoda Rezső (Budapest, 1916. november 30.Budapest, 1976. szeptember 27.) kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművész.

A bűvészinas. Belvárosi Színház, 1938. Somogyvári Rudolf, Turay Ida, Hevesi Sándor (a szerző), Szilassy László a bemutató után

Életpályája[szerkesztés]

Édesapja Skoda Rudolf (1881–1955) katonatiszt, édesanyja Ott Terézia (1888–1969). Nagyapja Skoda Ferenc császári és királyi tábornok. Két testvére volt: Egon és Mariann. Már gyermekkorában jól rajzolt, festőművésznek készült. Gimnáziumi évei során rendszeresen sportolt.

Sokat sportoltam. Eveztem, úsztam, sőt az ökölvívást addig folytattam, amíg egy napon a felismerhetetlenségig összeverve, édesanyám alig ismert meg.

1937-ben elvégezte az Országos Színészegyesület Színészképző iskoláját, ezután vette fel a Somogyvári Rudolf nevet. 1938–1940 között a Magyar Színház tagja volt. Első jelentősebb szerepét Zilahy Lajos A szűz és a gödölye című darabjában kapta. Miskolcon játszották az ősbemutatót, ahol Somogyvári hamar népszerű lett, a budapesti premier alkalmával pedig már városszerte ünnepelték. Mindig elegáns megjelenése hamar meghódította a nézőket. 1940–1942 között vidéki színházak tagja volt.

1942-től rövid ideig az Andrássy úti Színházban játszott, közben behívták katonának. 1945-ben hadifogságba esett. Baskíriába vitték, onnan a kijevi nagytábor lakója lett, „a napsütötte Szovjetunióban, ahogy később maga mesélte. A lágerben tábori színjátszó kört alakított, amelynek vezetője, „díszlet- és jelmeztervezője” lett. „Isten küldte Őt közénk”, mondták volt fogolytársai, hogy a szenvedések idejére életet vigyen a táborlakóknak.

1949-től a Vidám, az Úttörő és a Petőfi színházak tagja volt. 1956–1960 között az 1956-os hozzáállásáért száműzték a budapesti színházakból. A Szolnoki Szigligeti Színházba helyezték, a „színészek büntetőszázadába”, ráadásul rokonságba keverték Somogyváry Gyula íróval, akit az akkori kultúrpolitika szélsőjobboldalinak tartott, emiatt is meghurcolták. Legjobb barátja a szintén szolnoki „száműzetésben” élő Mensáros László volt. 1963–1969 között a Thália Színház tagja, majd 1969–1976 között a Vígszínház tagja lett.

Somogyvári Rudolf sírja Budapesten. Farkasréti temető: 25-1-31.

Markáns hangszíne révén keresett szinkronszínész volt. A Magyar Televízióban 1968-ban bemutatott Őrjárat a kozmoszban – Az Orion űrhajó fantasztikus kalandjai című német tévésorozat eredeti szinkronváltozatában Villa ezredes, állambiztonsági főnök (Friedrich Joloff) az ő hangján szólalt meg.[4]

1976 nyarán megbetegedett, kórházba került. Az orvosok csontszarkóma betegséget állapítottak meg nála.[5] Műtétek sora sem tudta megmenteni, szeptember végén eltávozott az élők világából. Halálát követően jelent meg az LGT-nek az emléke előtt tisztelgő Elkésett dal (S. R. emlékére) című dala, amely a Zene – Mindenki másképp csinálja című lemezen jelent meg, és Presser Gábor Szent István körút 14. című musicaljében is helyet kapott.

Magánélete[szerkesztés]

Kétszer nősült, két gyermeke született: Krisztina és Péter.

Gyermekkori vágyát csak részben valósíthatta meg: magának rajzolt. Rajzolt a próbák alatt, a büfében, színképeket tervezett, melyeknek eddig csak elenyésző hányada láthatott napvilágot. Csak a színpadon érezte jól magát.

Lemegy a függöny, és az ember mehet vissza az életbe félni.

Főbb szerepei[szerkesztés]

Színház[szerkesztés]

A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 103, ugyanitt százharminchárom fényképfelvétel őrzi emlékét.[Mj. 1]

Film[szerkesztés]

Rajzfilm[szerkesztés]

Szinkronszerepei[szerkesztés]

Hangjáték, Rádió[szerkesztés]

  • Vera Ketlinszkaja: Az ifjú város (1949)
  • Dékány András: A verbunkos cigány (1950)
  • Erskine Caldwell: Embervadászat (1950)
  • Móricz Zsigmond: Rokonok (1950)
  • Sinclair Lewis: Dr. Arrowsmith (1954)
  • Kovács János: Heine - emlékezés a költőre (1956)
  • Gerelyes Endre: Vesd le még a bőröd is (1964)
  • William Shakespeare: II.Richárd (1964)
  • Wlodzimierz Odojewski: Táncóra (1964)
  • Mándy Iván: Rajzold fel Kávés Katicát! (1965)
  • Lope de Vega: Hej Madrid, Madrid! (1966)
  • Janusz Krasinski: Sztriptíz (1967)
  • Mihail Solohov: Csendes Don (1967)
  • Dygat, Stanislaw: A Bodeni tó (1968)
  • Gergely Sándor: Vitézek és hősök (1968)
  • Kozmac-Mejak: Tantadruj (1968)
  • Bodelsen, Anders: Előléptetés (1969)
  • F. Rácz Kálmán: Narancs az ágyon (1969)
  • Jókai Mór: Erdély aranykora (1969)
  • Hilda Lawrence: Sárga kesztyűk (1970)
  • Homérosz: Odüsszeia (1970)
  • Hubay Miklós: Magnificat (1970)
  • Alexandre Dumas: A három testőr (1971)
  • Somogyi Tóth Sándor: Tigris vagy birka (1971)
  • Montanelli, Indro: Della Rovere tábornok (1972)
  • Takács Tibor: Erdély köpönyegében (1972)
  • Hegedűs Géza: A szépséges Meluzina (1973)
  • Henry Kane: Peter Chambers egy napja (1973)
  • Karinthy Frigyes: E korban, melynek mérlege hamis (1973)
  • Verne, Jules: Várkastély a Kárpátokban (1973)
  • Karinthy Frigyes: Hannibál és társai (1974)
  • Kopányi György: Mindenki tűzoltó (1975)
  • Eduard Fiker: A halott nem azonos (1976)

Kitüntetései[szerkesztés]

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. 2017. július 24-i lekérdezés.

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]